Elsőre azt gondolnánk, hogy az alapszíneket, pláne a sárgát és a pejt nagyon könnyű elkülöníteni egymástól, hiszen elég a hosszúszőrök színét figyelembe vennünk, s máris tudjuk, hogy mely színnel állunk szemben. Azonban itt is igaz az a mondás, hogy bizony vannak olyan árnyalatok, amikor a válasz egyáltalán nem egyértelmű, ráadásul a hosszúszőrök színe közel sem ad pontos választ.

Az általános leírásokat a két színről a pej, illetve a sárga menüpontban találjátok. Ebben a cikkben konkrétan az összehasonlítás alapjaira szeretnék kitérni.

Az alábbi összehasonlító képek mindegyikének van egy közös jellemzője:

Törekvés, magyar fv (Lengyel Viktória) és Anna Karenyina, magyar sportló (Bíró Nikolett)

Mindegyik kép bal oldalán pej, jobb oldalon pedig sárga lovat láthattok.

A legfontosabb, amit a fentebbi képek is alátámasztanak: soha ne ítéljük meg egy ló színét pusztán a hosszúszőrök színe alapján! Hiszen extrém esetben egy sárgának is lehet sötét színű sörénye-farka, sőt, bizonyára már ti is találkoztatok olyan pej (akár fekete) lóval, melynek sörény-és farokszőrzete az erős napfényben kifakult, vöröses árnyalatot vett fel.

Ha nem a hosszúszőr, akkor mi alapján tudunk biztosan megkülönböztetni a pejt a sárgától?

1) lábvégek

A pej lovak mind fekete, mind vörös pigmenteket tartalmaznak. Egy ló akkor lesz pej, ha mind domináns Extension (E), mind domináns Agouti (A) génje van. Az E lehetővé teszi, hogy mind vörös, mind fekete pigmentek jelen legyenek, az Agouti pedig a “szélekre” szorítja vissza a fekete pigmenteket, lehetővé téve azt, hogy a vörös pigmentek “elkülönülten a feketétől” jelenjenek meg. A pej lovaknál tehát a fekete pigmenteket a hosszúszőröknél (sörény, farok), a fülkarimáknál ill. a fülek hegyénél (ear tip), valamint a lábvégeken kell keresnünk. Az, hogy a fekete mennyire dominál az előbb említett területeken, sok mindennek a függvénye, viszont valamilyen szinten mindig jelen kell, hogy legyen, még ha csak nagyon minimálisan, vagy akár kifakultan is. A vadpej színváltozat esetén a lábvégek olyan színűek, mint a test, fekete pigmenteket csak a csüd, illetve az ízületek környékén találunk, de mindig jelen vannak, pej ló színtiszta vörös lábakkal tehát nem létezik. Léteznek olyan vadpej lovak, melyek a nyári félévben kifakult fekete lábvégekkel rendelkeznek, így bár első ránézésre nem azonosítható egyértelműen a fekete lábvég, a kihígult fekete pigmentek vörös szín helyett inkább szürkés-fakóbarna árnyalatot vesznek fel. A zöldlábú pej kifejezés valószínűleg az ilyen színű pej lovakat jelenthette.

A sárga lovak az Extension génnek csak a recesszív (e) változatát tartalmazzák, így sem a fedő-, sem a hosszúszőrökben nincs jelen fekete pigment, csak vörös. Lábvégeik mindig olyan színűek, mint a test, a csüdnél és közvetlenül a pata felett világosabbak, főleg sötétebb sárga lovaknál (a májsárgákat is ezért tudjuk elkülöníteni a többi színtől). Ritkábban, de előfordul, hogy bizonyos sárgák sörénye és farka nagyon sötét, feketének tűnő színben pompázik, ám ez valójában a vörös pigmentek extrém mennyisége miatt van, így ezeknek a lovaknak valójában sötétvörös hosszúszőreik vannak.

Mára már nem egészen követhető vissza pontosan, hogy a magyar zöldlábú pej elnevezést mely színre értették a kettő közül: a kihígult fekete lábvéggel rendelkező vadpejekre, vagy a sötét, “pejnek kinéző” sárga lovakra, esetleg mindkettőre, de a lábvégek és a többi testrész alapos vizsgálata után az elnevezéstől függetlenül biztosra meg tudjátok állapítani, hogy pej, vagy sárga lóról van-e szó.

balra: Törekvés, vadpej /  jobbra: Anna Karenyina, sárga

2) fülek

A pej lovak fentebb említett tulajdonsága miatt a fülkarima, illetve a fülek hegye tartalmaz némi fekete pigmentet: a mérték itt is változó.

Sárga lovak esetén sosem beszélhetünk fekete fülhegyről.

balra: pej / jobbra: sárga