Genetikailag hibás magyar lószínneveink

Az emberiség már régóta alkalmazza a genetikát, akár céltudatosan, akár tudat alatt az állatok háziasítására, a növények nemesítésére és a szelektív tenyésztésre. Ugyanakkor a technológiai fejlődés csak a XX. század második felében érte el azt a szintet, hogy a molekuláris genetika is jobban teret nyerjen. A világ különböző népei évszázadok – évezredek óta foglalkoznak lótenyésztéssel, és természetesen a magyar lószínnevek is jóval azelőtt megszülettek, hogy bárki ismerte volna a genetika fogalmát vagy létezését.

Míg számos más nyelvben – például az angolban – a lovak színét leíró kifejezések mára sokszor teljes összhangban vannak azok genetikai hátterével, a magyar nyelvben, különösen a köznyelvben elterjedt szavak gyakran félrevezethetik nemcsak a laikusokat, de még a lovas szakembereket is. Sok lószínnév pusztán hagyományként maradt fenn, és bár őseink valószínűleg még jól meg tudták különböztetni a különböző színcsaládokat, a köznyelvben használt fogalmak mára sok esetben összekuszálódtak. Ebben a cikkben azokra a színekre és árnyalatokra térek ki, melynek a magyar nyelvi megfelelője nincs összhangban vagy éppen félrevezető a genetikai háttérhez képest.

Az egyes színeknél idézett leírások Szerepi Csilla: A ló színe c. írásból származnak.

Deres, almásderes vagy szürke?

Bár ezek a szavak a mindennapokban szinonímaként használatosak, a deres és a szürke két teljesen különálló szín, különböző genetikai háttérrel s génmutációkkal, ezáltal igen különböző színeket hoznak létre. Napról napra láthatunk olyan hirdetéseket, melyek deres lovat hirdetnek, ám a képen szereplő ló valójában szürke, s még gyakrabban alkalmazzuk az almásderes kifejezést az almázott szürkékre, míg a valódi deresek elvesznek a hétköznapi nevezéktanban.

“DERES, ALMÁSDERES, ALMÁSSZÜRKE, CSUKASZÜRKE, PISZTRÁNGSZÜRKE
Foltos szürke ló. Az “almás“ a kis (alma-méretû) foltokra vonatkozik, a “deres“ a szürke, ôsz szinonimája. Számos névváltozatban szerepel”

A mindennapokban a deres kifejezést a sötétebb szürkékre használják, az almásderest az almázott mintázatú szürkékre, míg a szürkét sokszor a teljesen kiszürkült ezüstszürke lovakra. További magyarázat valószínűleg nem szükséges, miért alakult így, hiszen ezek a nevek igen kifejezők a szürkülő lovakra. Ugyanakkor mivel magát a deres kifejezést ugyancsak helyesen használja a magyar nyelv a valódi deres (“örökderes”) lovakra (vércsederes, pejderes, vasderes), genetikai és szakmai szempontból úgy a legpontosabb és legegyértelműbb, ha a derest nem keverjük a szürke kifejezéssel.

Szürke (Grey): kevert szín, a szürkeséget okozó domináns G alléllok valamelyikével rendelkező ló szőrei lassan, évek alatt veszítik el pigmentáltságukat, az acélszürkétől az egészen “fehér” ezsütszürke színig kivilágosodhat a ló. Az árnyalatok a kiszürkülés egyes fázisai, nem állandó jellegek: acélszürke, mézszürke, almázott szürke, ezüstszürke, szeplősszürke / pisztrángszürke / legyesszürke.

Deres (Roan): szintén kevert szín, domináns Rn génmutáció(k) okozta színváltozat. A fejek és a lábvégek színesek maradnak, a test rövidszőrei közé fehér színű szőrszálak keverednek, vedlésről-vedlésre, évszakról évszakra más-más arányban, így a deresek igazi színváltó kaméleon lovak. Tavasszal gyakran akár teljesen fehéres színű lehet a testük, erős kontrasztban a lábvégek és fej színével; nyáron ezüstös árnyalatúak, míg télre általában visszaszínesednek.

Az almásderes kifejezést, mely az almázott szürkékre utal, és csak egy ideiglenes fázisa a kiszürkülésnek, ezért nem helyes genetikai / örökléstani szempontból alkalmazni. Ha viszont szó szerint szeretnénk érteni ezt a megnevezést, a valódi, almázott deresek ténylegesen léteznek:

Fakó

A fakók körüli félreértés abból adódik, amelyről a cikk elején már szó volt, miszerint a színelnevezések már jóval a genetika felfedezése előtt kialakultak. A fakó szó jelenleg két különböző géncsaládot takar, a hátszíjas Dun-fakókat, és a krémfakókat, melyet a Cream gén okoz. Az emberi szemnek egy pejfakó ugyanúgy a fakó színárnyalat közé tartozik, mint egy homok- vagy szarvasbőr színű zsufafakó. (Az egy külön vita tárgya, hogy valóban a zsufafakó-e a helyes megnevezés a buckskin lovakra, de jobb magyar kifejezés híján, valamint mert ez a legelterjedtebb megnevezés, következetesen én is mindig szinonímaként használtam s használom a zsufafakó és a buckskin színeket.) Az idősebb lovas korosztály számára gyakran idegenül hat az izabella- és zsufafakók fakó-megnevezése, ugyanis hazánkban sokáig a valódi, hátszíjas (dun) fakók voltak elterjedtek, míg a krémfakók más fajták importjával terjedhettek el hazánkban. Talán így már érezzük, miért is szorul egyértelműsítésre, ha a fakó színcsaládról szeretnénk beszélni, és miért kell pontosítanunk, mit is értünk éppen fakó alatt.

“A fakó lószín tulajdonképpen a fekete, a pej és a sárga szín higított változata (…) közönséges fakónak mondjuk az az egyedet, amelyiknek a hosszúszőrei, valamint lábvégei feketék, bőre és patája palaszürke, a fedőszőrök valamilyen világosabb barna árnyalatúak. A törzs gerincvonalán hátszíjat találunk. Árnyalatai: egérfakó, mogyorófakó, aranyfakó, zsemlyefakó. A sárga szín utáni fakók hosszúszőre nem fekete lábvégük sem fekete, nem hátszijaltak, bőrük palaszürke, patájuk is, ilyenek: zsufakó, gerlefakó, rozsdafakó. Az izabellafakó a fehéreknél tárgyalt krémszínű egyedhez hasonló, amelynek bőrében és szarujában korlátozott a festékanyag.”

Régen az adott árnyalatmegnevezések adtak anno támpontot, pontosan mely fakó színváltozatot is érti a lovasember; mára azonban ezekhez az elnevezésekhez nincsenek konkrét, genetikailag igazolt színek vagy árnyalatok kötve, például egy zsemlyefakó vagy mogyorófakó alatt vajon a hátszíjas pejfakókat vagy a zsufafakót értjük-e. Ez ma már az adott szakembertől, tájegységtől, tenyészettől függ, így szubjektív megnevezések, valódi tudományos, objektív támpont nélkül.

Valódi hátszíjas (Dun) fakó: Domináns Dun gén okozta hígított színváltozat, mind a fekete-, mind a vörös pigmenteket hígítja, így mindhárom alapszínből fakó színt hoz létre (egérfakó, pejfakó, sárgafakó). A hígított szín mellett mindig megfigyelhető a primitív jegyek megléte: hátszíj mindig jelen van, facemask leggyakrabban megfigyelhető, és fajtától függően erős Dun génhatásra jelen lehetnek zebroid csíkos lábak, vállkereszt, cobwebbing a homlokon, sávozott fül.

Cream fakó: A Cream gén inkomplett domináns gén, mely azt eredményezni, hogy heterozigóta (csak egyik szülőtől örökölt) formában más színeket okoz, mint homozigóta formájában, amikor egy ló mind a két szülőtől örökölte az adott gént. Egy Cream gén csak a vörös pigmenteket hígítja, így jön létre az izabellafakó és a zsufafakó szín, a fekete alapszínű lovakra nincs látványos hatással (smoky black). Homozigóta formában létrehozza a krémfehér árnyalatú cremello, perlino és smoky cream színeket, de fakó alatt inkább csak a heterozigóta Cream színeket szoktuk érteni, melyek így genetikájukból adódóan sosem lehetnek 100% színörökítők.

A két gén jelen lehet akár egyszerre is, ekkor mind a két génre jellemző tulajdonságok megjelennek, de a dunalino (palomino dun) és dunskin (buckskin dun) színek felismerése már egy másik téma és másik szint.

Albínó

Lovak esetében több génmutáció is okozhat krémfehér vagy hófehér szőrt, rózsaszín bőrt és kék szemeket. Az ilyen lovakra van, hogy az albínó kifejezést használják, lovaknál azonban genetikai értelemben nincs jelen az albinizmus.

A klasszikus albinizmus egy recesszív gén által okozott, teljesen pigmenthiányos állapot. Bár többféle és különböző mértékű festékanyaghiány létezik mind embereknél, mind állatoknál, ezeket a génmutációkat pontosan azonosították és csoportosították. Ezek a génmutációk lovaknál egyrészt nem találhatók meg, másrészt az ablinizmushoz mindig társul valamilyen féle (leggyakrabban szemészeti) rendellenesség, mely szintén nincs jelen a látszólag “albínó” lovaknál. Az extrémen kihígult pigmenteket, vagy akár a pigmenthiányos állapotot különböző génmutációk okozzák lovaknál:

Dupla- (Cr/Cr) Cream: homozigóta Cr-gén esetén jönnek létre a cremello, perlino és smoky cream színek. Magyarországon is leggyakrabban ezekkel a színekkel találkozhatunk.

Fewspot appaloosa, extrém varnish roan: Az appaloosa-mintázatok egy kisebb része igen világos színt és foltokban pigmenthiányos bőrt okoz. Ez a megjelenés nem ritka az appaloosa-mintát okozó gén extrém kifejeződése esetén, ám szintén nem sorolandó az albinizmushoz.

White-spotting génmutációk és Sb1/Sb1: A KIT génnek számos (40+) mutációja létezik, ennek egy része teljes pigmenthiányt okoz a szőrben és a bőrben, a szem azonban sokszor pigmentált marad. A Marwari fajta homozigóta Sabino (Sb1/Sb1), valamint a Japánban gyakoribb fehér angol telivérek W-mutációi is ebbe a kategóriába sorolandók, viszont ezeket sem tekintjük albinizmusnak.

“Fehér ló nem létezik!”

A fehér színmegnevezéstől való viszolygásunk onnan ered, hogy a nem lovas emberek a teljesen kiszürkült ezüstszürkét rendszeresen fehér lónak nevezik. Az előző kérdésnél tárgyalt színek esetén azonban láthattuk, hogy léteznek eltérő színű lovak, melyek se nem ezüstszürkék, se nem albínók, sem cremellók. A már bemutatott White spotting mutációk teljesen fehér egyedeket eredményeznek, melyekre jelenleg még nincs magyar szavunk a lovas világban. Az ilyen lovak szintén rendelkeznek a három alapszín valamelyikével, a tarka mintázatot okozó gén viszont teljesen befedi a lovat, így egy nagy egybeérő fehér folt lesz jelen. Így nemcsak a KIT-génnél, de a különböző tarka géneknél is létrejöhet ilyen szín, amikor többféle tarka gén egyszerre öröklődik és fejeződik ki, 100%-ban “tarka” lovat eredményezve. A White spotting megnevezésű mutációkat korábban Dominant White génnek nevezték, utalva mind az öröklésmenetre, mind a színre. Így a fehér lószínmegnevezés a leghelytállóbb, ha ezeket a lovakat fenotípusosan (megjelenésre) szeretnénk jellemezni, ám fontos észben tartani, hogy a fehér szín mögött többféle genetikai ok áll, és szerencsésebb gyűjtőfogalomként kezelni.

Csikószínek I. – alapszínek, szürke, deres

Ha a lószínek világát nem gondoltuk volna eléggé bonyolultnak, a csikószínek meghatározásába már valószínűleg párszor beletörik a bicskánk. A csikók színének megállapítását sok tényező nehezíti – amellett, hogy minden színnek megvan a maga csikókori változata, a csikókra jellemző tulajdonságok (rejtőszín, mosott hosszúszőrök, fekete pigmentek részleges hiánya) mellett a szőr színének drasztikus változása sem könnyíti meg a helyzetünket.

A csikószínekre jellemző általános tulajdonságok

Általánosságban elmondható, hogy csikók esetében a színek világosabb árnyalatként vannak jelen (kivételek: szürke, deres, appaloosa-mintás lovak), ami leginkább a foal camouflage, foal flaxen jellegeknek köszönhető, valamint annak, hogy a sötétebb árnyalatok nagyon sokszor csak később fognak kialakulni.

A foal camouflage a csikókori rejtőszín, ami a hasak és lábak világos árnyalatát jelenti.

A foal flaxen a mosott hosszúszőröket jelöli, akármelyik szín esetében előfordulhat, emiatt lehet például a pej vagy zsufafakó csikóknak is fehéres sörényük vagy farkuk.

Szín megállapítása, a színek változása

Az esetek 99%-ában a szín pontos megállapításához a pár napos kor a legideálisabb. Ilyenkor már általában természetes fénynél lehet megcsodálni a csikókat, de még jócskán nem kezdődött el a szín kifakulása, átalakulása, és még messze van az első vedlés is. Ezek a tényezők ugyanis nagyon bekavarnak a színbe, rendszerint ilyenkor szokták félrediagnosztizálni a színt. Fekete csikók szőre az első vedlés előtt például nagyon durván kifakul, már-már fakó színűnek tűnnek, míg a sárga csikók első vedlése szinte kivétel nélkül egy igen sötét árnyalattal kezdődik – a lótartók rendszerint ilyenkor ijednek meg, hogy akkor most sárga, vagy fekete csikóval van-e dolguk.

Santa Ray, fekete színű arab telivér csikó 5 naposan, 1- és 2 hónaposan, valamint 1- és 3 éves korában. A képeken jól látszódik, hogy még az olyan egyszerű színek is, mint a fekete, milyen árnyalatváltozásokon eshetnek át. (asarabians.com)

Egyes esetekben fontos, hogy a csikót még újszülöttként megfigyeljük, vagy hogy legyen pár fotónk az első vedlést követően is. A pár órás szabály leginkább annak eldöntésekor fontos, hogy a csikó sárga vagy kiszürkülő sárga-e (lásd később), az első vedlést követően pedig a deres színt lehet 100%-osan biztosra megmondani.

A színek kapcsán még fontos megjegyezni, hogy a színek genetikailag adott jellegek, már a ló embriókorától kezdve. Képtelenség a (genetikai) színváltozás, például sárgából feketébe, vagy fakóból pejbe, cremellóból izabellafakóba, stb. A szürke szín, és az appaloosa-mintáknál megfigyelhető varnish roan természetesen erős változást hoz a ló kinézetébe, ám ezek a színek is már kódolva vannak a ló életének kezdete óta, és gyakorlott szemmel a látható csikószín “mögött” felfedezhető, hogy a csikó később kiszürkül, vagy kivilágosodik-e. A pejként született, de felnőtt korában ezüstszürkévé vált ló is valójában nem “rendes pejként” születik. Tudományosabban megfogalmazva: a fenotípus (szemmel megfigyelhető tulajdonság, jelen esetben szín) bár változhat, de a genotípus (genetikai kód) nem.

ALAPSZÍNEK

(Kiegészítés: a bőr, pata, szem színénél vonatkozó leírásoknál az alapesetet írom le, ahol nincs jelen fehér jegy. A jegyeket is kialakító gének ugyanis színtől függetlenül okoznak pigmenthiányos testrészeket, így az ilyen helyeken természetesen a bőr rózsaszínű, a paták viaszoltak, a szem pedig kék vagy részlegesen kék lehet.)

Sárga

A sárga csikókra egyedülálló módon jellemző az a tulajdonság, hogy születésükkor bőrük lazacszínű (leginkább a szemnél, és a nemiszerveknél figyelhető meg, az orrnál és szájnál kevésbé), patáik viaszsárgák, és csak születésük után pár órával, esetleg pár nappal később alakul ki a jellegzetes szürke bőr és palaszürke pata. Szemük alapvetően barna vagy szürkésbarna színű, szőrük pedig a sárga szín különböző (világos) árnyalata lehet – a sötétebb árnyalat, mint a májsárga, szénsárga, minden esetben csak később alakul ki, ezért egy nagyon sötét árnyalatű ló esetében, ahol kérdéses az alapszín, nagyon jó kiindulópont lehet a csikókori fénykép. A sárga csikók szőre sosem tartalmaz fekete pigmenteket, sörényük és farkuk a test színéhez nagyon hasonló, vagy maximum világosabb lehet, sötétebb nem. A Haflingi lovak esetében már a csikók is mutathatják a fajtára jellemző világos (“fakószerű”) árnyalatot, az erős pangare (világosabb, már-már fehéres has, belső combok és lábvégek), és flaxen (mosott) jelleggel együtt.

Pej

A pej csikók a sárgákkal ellentétben nagyon sokféle árnyalattal mutatkozhatnak. Az egyik véglet, amikor a pej csikó messziről sárgának tűnik, és csak nyomokban fedezhető fel rajta fekete pigment; a másik végletet pedig azok a sötétpej lovak képviselik, akik csikóként is sötétpejként születnek.

A világosabb pej csikók esetében a lábvégek gyakran teljesen világos színűek, fekete pigmenteket maximum a csüd hátsó részénél találhatunk, és gyakran a farok és a sörény is mosottas, vöröses jellegű. Fülvégük azonban sötétebb, szerencsésebb esetben valóban fekete színű, és ha a farok végét jobban megnézzük, szintén tartalmaz fekete pigmenteket. Mivel a sárga csikók ezeknél a testrészeknél is teljesen sárga színűek, ez alapján könnyen meg lehet különböztetni a világos pej csikót a sárga csikóktól.

A pej csikók nagyobb része jobban felismerhető jellegekkel rendelkezik: sörényük és farkuk legalább részben sötétebb árnyalatú vagy fekete színű, ahogyan a fülvégük és lábvégeik is. A jellegzetes fekete testrészek csak évek alatt alakulnak ki teljesen, így egy világosabb, mosott színű farok, vagy nem teljesen fekete lábvég még három-négy évesen is teljesen természetes dolog.

A sötétpej szín kialakulhat az évek során egy “átlagos” pej csikószínből is, vagy bizonyos csikók már eleve sötétpej színnel születnek. A foal camouflage ilyen esetben is megtalálható, a hajlatoknál, lábak belső felszínén továbbra is világosabbak, mint felnőtt társaik, lábvégeik sem teljesen feketék.

Fekete

Talán nem is gondolnánk, de csikóknál a fekete szín még több árnyalatként jelentkezhet, mint a felnőtt lovak esetében. A fekete szín tankönyvi csikókori változata az egérszürke szín, ahol a ló háti oldala valamelyest sötétebb, míg a hasi oldal, a lábvégekkel együtt világosszürke. Emellett előfordulnak szürkésbarna, fakóbarna színű (de genetikailag fekete) csikók is. A foal camouflage hiánya nem feltétlenül utal a szürke szín jelenlétére: a Fríz fajtánál pl. rendszeresen, de más fajtánál is előfordulhat, hogy a csikó foal camouflage nélkül születik, így már fiatal korában is koromfekete színű. A deres és a varnish roan, ahogy az egyéb appaloosa-mintázatok szintén mérséklik vagy eliminálják a foal camouflage jelleget.

A nyárifekete lovak többsége csikókorban is más színű, mint a nem kifakuló feketék. Mivel a nyárifekete színt az esetek többségében az nd1 gén okozza, így ennek a génnek a tulajdonságai csikókorban is megfigyelhetők: a fülszőrzet bézs színű, a háton egy sötétebb hátszíj fut végig, amely közvetlenül a farokrépa tövénél véget is ér, így a farok már teljes egészében fekete színű, a test színe pedig inkább szürkésbarna, fakóbarna. Régen ezeket a jellegeket a Cream gén jelenlétének tulajdonították, ma már azonban tudjuk, hogy a smoky black csikók azonosítása sajnos nem ennyire egyszerű.

KEVERT SZÍNEK

Szürke (Grey)

A lovak szürke színt okozó génje egy igen egyedülálló gén az állatvilágban, ugyanis az állat fokozatos kiszürkülését okozza. A szürke színre utaló előzetes jelek észrevételéhez azonban szükséges megérteni, miért is úgy viselkedik a gén, és ezáltal a szín, ahogy.

A színt okozó mutáció egy génszakasz-megkettőződés, ami azt eredményezi, hogy a pigmenteket termelő sejtek először túlműködnek, aztán kimerülnek. A kimerülés szakasz okozza majd a kiszürkülést, azaz a szőrzet fokozatos pigmentvesztését, az ezt megelőző túltermelés szakasz azonban a hiperpigmentáció jelenségéhez vezet, és ez a hiperpigmentáció fog nekünk árulkodni arról, ha egy csikó később ki fog szürkülni. Néha a hiperpigmentáció mellett akár már az első vedlés előtt, vagy azt követően megjelenhetnek tűzött szálak, ez leghamarabb a homlokon következhet be, de gyorsan szürkülő lovak esetében ez a folyamat az egész testen is elkezdődhet. Szintén jellemző egyes szürke csikóknál a “szürke szemüveg” (grey goggles) jelenléte, ami a szemek körüli szőr szürke színére utal.
Fontos megjegyezni, hogy a szürkülés gyorsasága, menete minden lónál különböző. Egyes lovak csak pár éves korukban kezdik meg a szürkülést, addig fokozatosan sötétedhet a színük, elnyúlhat a hiperpigmentáció; míg a gyorsan szürkülő fajtáknál (pl. lipicai lovak) akár már az első vedlés is egy majdnem teljesen szürke lovat hozhat létre.

A szürke szín akármelyik színen megjelenhet, így nem csak az alapszínek szürkülhetnek ki, hanem természetesen más színek is, legyen az fakó, deres, stb. Bizonyos gének ugyan befolyásolják a kiszürkülés menetét és módját, most azonban az alapállapotot ismertetem nektek, alapszínek esetében.

A kiszürkülő sárga csikók a sima sárgákkal ellentétben nem mutatják a lazacszínű bőr – viaszsárga pata jelenséget. A hiperpigmentáció következtében sötétszürke bőrrel és patákkal jönnek a világra, ezért is jó, ha van fotó az újszülött csikóról, mert jelentősen megkönnyítheti a szín azonosítását. A hiperpigmentáció ugyanis az esetek többségében ugyan eltünteti/kompenzálja a foal camouflage világosító hatását, ám sokszor a csikó annyira határeset a kiszürkül?-nem szürkül? kérdésben, hogy egy minél korábbi fotó néha eldönti ezt a kérdést. Néha a hiperpigmentáció nagyon extrém mértékben van jelen, így a kiszürkülő sárga csikó sötétbarna színnel, sötét lábvégekkel rendelkezik. A sötét árnyalat néha nem egységesen van jelen, a fejnél és lábvégeknél sokszor erősebben mutatkozik, ahogy a primitív jegyek helyén is, így az ilyen csikók néha igen jól észrevehető primitív jegyeket mutathatnak – hátszíj, fül sötétebb színezete, akár még csíkos lábak is.

Pej lovak esetében a bőr és pata színe ugyan nincs a segítségünkre, a hiperpigmentáció azonban egyértelműen mutathatja a szürke gén jelenlétét. A kiszürkülő pej csikó a rendes pejekkel ellentétben nem az a jellegzetes világos csikószínű, hanem leginkább a felnőtt lovak élénk árnyalatára hasonlít. Szerencsésebb esetben a pigment túltermelés erősen dolgozik, így a szemünknek szokatlan sötétebb foltok, fekete lábvégek vannak jelen.

Fekete lovaknál a foal camouflage hiánya utalhat a szürke jelenlétére. Bár más esetekben is hiányozhat ez a jelleg (lásd fentebb), viszont ha egy szürke méntől vagy kancától egy koromfekete csikó születik, és esetleg még grey gogglest és/vagy tűzött szálakat is találunk rajta, az mindenképpen a kiszürkülésre utal.

Más színek esetében is megfigyelhető, ha a csikó örökölte a szürkét. A Cream fakóknál, így például a palomino (izabellafakó) és buckskin (zsufafakó) csikóknál szintén megfigyelhetők a fentebb részletezett tulajdonságok: a palominók, mivel ők is sárga alapszínűek, a kiszürkülő sárgákhoz hasonlóan sötét bőr- és pataszínnel születnek, a hiperpigmentáció miatt pedig igen extrém sötét árnyalattal rendelkezhetnek. Zsufafakók esetében a világos krémes szín helyett a fekete és sötét pigmentek szintén uralkodók, a lábvégek feketék, a háti rész is sötétebb lehet, a fejjel együtt.

A szürke génmutáció azonban néha kölcsönhatásba lép más színgénekkel: a Dun fakók esetében például nem mindig figyelhető meg egyértelműen a szürke csikókra jellemző tulajdonságok, náluk például a hiperpigmentáció sokszor nem jelentkezik. Hasonló a helyzet a deres (roan) csikókkal is, akik szürkét is örököltek: ezek a gének sokszor lassíthatják a szürke szín megjelenését, így rendhagyó módon sokszor csak pár éves korban tűnik fel, ha az ilyen színű csikók elkezdik a kiszürkülést.

Deres (Roan)

A deres színű lovak fő jellegzetessége, hogy a fehér szálak csak a testen jelennek meg, a fejek, lábvégek, és sokszor a hosszúszőrök is színesek maradnak, valamint a szürkékkel ellentétben itt nem figyelhető meg a lovak fokozatos kivilágosodása és pigmentvesztése: a deres lovak évszakról évszakra, vedlésről vedlésre más erősségű deres árnyalatban pompáznak, így igazi színváltó kaméleon lovak. (Emlékeztetésképpen: a deres és a szürke két teljesen különböző szín, két teljesen különböző génmutáció okozza.)

A deres jelleg többféle módon jelentkezhet a csikóknál. Bizonyos esetekben tompíthatja a foal camouflage jelleget, ezáltal a jellegzetes világosabb árnyalat helyett a csikó színe élénkebb, jobban hasonlít a felnőtt lovakéra (ez nem egyenlő a szürkék hiperpigmentációjával, ahol a pigmentek túlműködnek, és így a felnőtt lovakénál is sötétebb árnyalatok jönnek létre). Némely csikónál a deres szín már születés után is látható: a fenék-comb-háti részeken világosabb, erősebben tűzöttebb lehet – ez azonban nem mindig jelentkezik, így sok deres csikó kezdetben ugyanúgy nézhet ki, mint színes, nemderes fajtársaik.

A deres csikók közös, minden esetben megfigyelhető tulajdonsága viszont az, hogy a deres jelleg az első vedlés alkalmával nagyon erősen és nagyon látványosan jelentkezik: ilyenkor a fej és a lábvégek színesek maradnak, megjelenik a deresekre jellemző fordított V-alakú színes/deres határvonal a lovak lábtövénél, a test pedig szürkés-fehéres színűvé válik. Ez minden deresen megfigyelhető, így az ő esetükben az első vedlés alkalmával lehet megállapítani a leginkább ezt a színt.

Tűzöttség (white ticking, rabicano, white patterns)

A tűzöttség (white ticking) meghatározása egyszerű, ám mégis egy nagyon tág fogalom a lovak színgenetikájában. Tűzöttségről beszélünk akkor, ha a ló színes szőrei közé fehér szálak keverednek, ez azonban mintázatilag és genetikailag nagyon sokféle dolgot és okot jelenthet. 

Kevert színek

Leggyakrabban az ún. kevert színeknél találkozhatunk a tűzöttség jelenségével, habár a szó szoros értelmében ezek különálló színt alkotnak, mindenképp érdemes megemlíteni ebben a témakörben – főleg azért, mert ezeknek a színeknek az egyes fázisait könnyen össze lehet téveszteni a sima tűzött jelleggel. 
A szürke (grey) lovak a szürke gént létrehozó mutáció tulajdonsága miatt hiperpigmentáltan születnek, vagy később válnak azzá, ezután megkezdődik a pigmenttermelő sejtek kimerülése, azaz a kiszürkülés. Ez eleinte csak pár fehér szőrszál megjelenésében manifesztálódik, először a fej területén, illetve a farokszőrzet vége szintén depigmentálódni kezd. Az első fázisban a ló csak szimplán tűzöttnek hat, később jelennek meg az igazán szürke jellegek.
acélszürke
A deres (roan) lovak általában csak az első csikókori vedlést követően mutatják először a deres jelleget, és a szürkékkel ellentétben a dereseken a fehér szálak mennyisége az évszak és nem a kor függvénye, a téli időszakban általában sokkal kevesebb, míg pl. a tavaszi vedlés után sokkal több fehér szál keveredik a test színes szőrei közé, a fejet és a lábvégeket, gyakran a hosszúszőröket is érintetlenül hagyva. Így bizonyos évszakokban (pl. télen) a deres lovat könnyű összetéveszteni egy szimplán tűzött lóval.
Shesababeboonsmal, 2008-as sárgaderes (red roan) qh kanca

Véletlenszerű tűzöttség (random white ticking)

Maga a tűzöttség, mint általános jelenség, egyáltalán nem ritka a lovak körében, a sárga alapszínű lovakon a leggyakoribb. Sokkal kisebb mennyiségben vannak jelen a fehér szőrszálak mint a kevert színek esetében, sosem mutat olyan erős és jellegzetes fenotípust, mint pl szürkéknél vagy dereseknél, bármelyik lovon megjelenhet a test bármelyik részén (leggyakrabban: has, far, comb). Egyes tűzött mintázatok azonban konkrét génhez vagy fehér mintázathoz köthető, ezek más kategóriát képeznek a random tűzöttségtől.

Tűzöttség Fantomon (Illés Viktória)

Rabicano

A rabicano egy nagyon jellegzetes, meghatározott mintázatot mutató tűzöttség, valószínűleg egy (vagy több) konkrét génhez kötött jelleg (a gént még nem azonosították, de jelenleg is folynak ezzel kapcsolatos kutatások, így minden bizonnyal már nem kell rá sokat várni). A legminimálisabban expresszálódó rabicanonál is megfigyelhető a farok tövénél, farokrépa felső részénél, sávos mintázatban  vagy nagyobb mennyiségben jelen lévő fehér szálak, ez az ún. skunk- vagy coon tail. A rabicano lovak jellegzetessége a coon tailen túl, hogy a tűzöttség a lágyék részen jelentkezik a legerősebben, extrém esetben átterjedhet a ló oldalára, egészen a könyökvonalig, a ló oldalán jellegzetes, “csíkos” mintázatot létrehozva (ennek oka, hogy a fehér szálak az ún. Blaschko-vonalak mentén erősebben expresszálódnak).

jellegzetes rabicano skunk-/coon tail
Jackpot Cat, 2002-es sárga rabicano qh mén

Fehér mintázatok tűzöttsége:

Nagyon sok fehér mintázattal együtt jár a tűzött jelleg, ilyen pl. a tobiano, sabino, white spotting mintázatok, illetve ide sorolható az appaloosa-mintázatokhoz sorolható varnish roan szín is. Érdekesség, hogy a roan, a tobiano, a sabino és white spotting mintázatok mindegyike a KIT gént érintő mutációhoz köthető – tehát ezek a színek és mintázatok mind egyetleg génhez köthetőek. Mivel tudjuk, hogy a ló egy adott génből egyszerre kettőt hordoz, ezért a fentebbi mintázatok csak nagyon korlátozott számban lehetnek jelen a lovon. Pl: homozigóta tobiano (T/T) ló nem hordozhat így már további KIT mutációkat; vagy tobiano deres ló biztos, hogy csak egy T és egy Rn allél hordoz (T/Rn), és vagy egyiket, vagy másikat örökíti tovább, stb.).
Tobiano
A tobiano (hazánkban is) a legelterjedtebb tarka mintázat. A fehér foltok mellett gyakran megfigyelhető a színes felületeken (főleg a tarka-színes területek átmeneténélátmeneténél, de néha akár az egész testfelületen is) a tűzöttség, melyért ezesetben szintén a T gén felelős.

Shelby, kendersörényű sárga (tűzött) tobiano kanca (Domaházi Kamilla)
Sabino
A sabino több mintázatot is magába foglal, nagyon jellegzetes fehér foltokat hoz létre a lovon (a fehér jegyek legtöbbször a (szinte teljes) lábszáron, az arcon, állon, ill. a hason figyelhetők meg, a foltok széle sokkal szabálytalanabb a többi fehér mintázathoz képest), emellett nagyon jellegzetes, erős tűzöttség is társul a sabino jelleghez. A Sabino1 egy inkomplett domináns gén, homozigóta formában legtöbbször teljesen fehér lovat hoz létre (rózsaszín bőr, hófehér fedő- és hosszúszőrök, barna szem), heterozigóta formában pedig a fentebb leírt, jellegzetes sabino mintát hozza létre.

Chico, sárga sabino
White spotting mintázatok
A white spotting (régebbi nevén: dominant white) mintázatoknak több, mint húsz tagját fedezték fel (mindegyik a KIT gén egy mutációja), expressziós mintázatuk nagyon széles skálán mozog: sabino, sabino roan (deres sabino), near white (közel fehér) és white (fehér) fenotípusok léteznek. Ezek közül több, de legfőképpen a sabino roan fenotípusúak mutatnak nagyon erős, jellegzetes tűzöttséget.

Puchilingui, “dominant white”angol telivér
Varnish roan
Az appaloosa-mintázatokat kétféle gén alakítja ki, az egyik a kulcsgén, a leopard complex, a másik pedig a pattern-gének. A leopard complex önmagában létrehozza az appaloosa jellegeket és a varnish roant, ami az appaloosák jellegzetes “deressége”. A varnish roan szintén egyedi expresszióval rendelkezik: a tűzöttség mértéke itt is extrém keretek között változhat, az enyhén tűzöttől egészen a szinte “ezüstszürke” jellegig, a csontos felületeket sokáig színesen hagyva. A varnish roan megfigyelhető a konkrét appaloosa-mintázatok mellett is (spotted blanket, snowcap, stb.).

Et Jocker Whitesocks – varnish roan appaloosa (Drescher józsef)

Brindle, a lovak ritka, csíkos mintázata

Talán a legritkább és legkülönlegesebb színnek tartjuk a csíkos mintázatú, azaz brindle lovakat. Más fajokkal, pl. a kutyákkal ellentétben azonban lovaknál nincsen olyan gén, ami konkrétan ezért a mintázatért felelős; a brindle tehát egy fenotípus, melynek több oka lehet. Az okok közé tartozik a kevert színek egyedi megjelenése (skewed grey, skewed roan, skewed varnish roan), a fakó (dun) extrémen megjelenő primitív jegyei (extreme dun factor), a szomatikus mutáció, az incontinentia pigmenti, legeslegritkább esetben a kiméra, valamint egy újonnan felfedezett genetikai faktor, a BR1, illetve ezen eseteken túl a pigmentsejtek különböző mértékű eloszlása a Blaschko-vonalak mentén. 
Láthatjuk tehát, hogy a csíkos mintázatnak számos oka lehet, épp emiatt a brindle kifejezés hasonló a fehér (white) színhez: ahogy hivatalosan nem léteznek fehér lovak, úgy hivatalosan nincs konkrét brindle mintázat sem, viszont mindkettőt (nem hivatalosan) használhatjuk gyűjtőfogalomként, egy tovább konkretizálandó fenotípus leírásaként. 
Ezen felül felmerül a kérdés, hogy tudunk-e, illetve ha tudunk, megéri-e ilyen mintázatú lovakat tenyészteni? 

Skewed grey, skewed roan, skewed varnish roan

Azoknál a kevert színeknél, melyeknél változó mennyiségben fehér szőrszálak keverednek a színesek közé, létrejöhet az úgynevezett skewed fenotípus, ami csíkos megjelenést okoz ezeknél a színeknél. A szürke (grey) a deres (roan), és a leopard complex gén által létrehozott varnish roan színeknél is előfordulhat ez a csíkos mintázat, a csíkok egybeesnek a Blaschko-vonalakkal (az embrionális fejlődés egy bizonyos szakaszában az embrióban intenzív sejtvándorlás megy végbe, s az epidermális sejtek vándorlásának útvonalai a Blaschko-vonalak, melyek különböző betegségek esetében szabad szemmel is láthatóvá válnak). Ha pl. a melanocyták sejtvándorlása nem megfelelően megy végbe, a Blaschko-vonalak mentén a pigmenteloszlás eltérő lesz a bőr többi részéhez képest, így jellegzetes mintázatok kialakulásához vezet. Jellegéből adódóan nem öröklődő.
A skewed roan és skewed varnish színek esetében a fehér szőrszálak ahelyett, hogy egyenletesen oszlanának el a ló testén, a Blaschko-vonalak mentén koncentrálódnak.

Reckless Dan, skewed grey quarter horse mén; későbbi élete során teljesen kiszürkült.
Catch A Bird, skewed roan angol telivér. Külön érdekesség, hogy sem a fajtában, sem felmenői között nincs jelen a roan gén, csikói közül viszont többen is örökölték tőle a deres színt: Catch A Birdnél (illetve valamelyik szülője ivarsejtjében) tehát önmagától létrejött a roan mutáció, amit képes is volt továbbörökíteni.

Patron Chico Lambedura, pej skewed roan

Extreme dun factor

A fakó (dun) gén két jellegzetessége az alapszín jellegzetes kihígítása és a primitív jegyek megléte. Egyes esetekben ezek a primitív jegyek (szíjalt hát, zebroid csíkos lábak, csíkos váll) nagyon erősen expresszálódhatnak, ekkor beszélünk extrém dun faktorról, ami a brindle fenotípus egyik fajtája.

Mark Me Brindle, grullo quarter horse kanca
grullo extrém dun faktorral

Szomatikus mutáció

Brindle fenotípus szomatikus mutációval is keletkezhet, ekkor a Blaschko-vonalaktól eltérő mintában jelennek meg fehér csíkok az érintett egyedek testén, ahol vagy a melanocytákban keletkezett mutáció miatt nincs ezeken a részeken színtermelés, vagy a fehér mintázat kialakításában szerepet játszó területek nem az eredeti programnak megfelelően jelennek meg. (Valójában majdnem minden brindle-mintázat valamilyen mutációval keletkezett, így kicsit csalókás ilyen elnevezéssel illetni ezeket az eseteket, még ha szemmel láthatóan is különböznek a fentiektől).
DA Remote Control, arab félvér
Celano, holland melegvérű
Celano, holland melegvérű

Incontinentia pigmenti

Az incontinentia pigmenti (IP) a brindle mintázat egyetlen olyan formája, amely öröklődik, viszont mivel egy genetikai betegség, ezért sajnos egyben a leginkább olyan brindle mintázat, melyre nem érdemes tenyészteni. Nemhez (X-kromoszómához) kötött domináns mutáció, csak a kancák mutatják a brindle mintázatot és örökítik tovább, a mének még méhen belül elpusztulnak. Ahogy embereknél, úgy lovaknál is az IP egy olyan genetikai betegség, mely abnormalitásokat okoz közös fejlődési eredetük miatt nem csak a bőrön, de a fogakon, körmökön  / patákon, illetve a szemeken is. Az IP olyan léziókat (elváltozásokat, sebeket) hoz létre a bőrön, melynek következtében a lovak bőrén a hyperpigmentáció mellett hypopigmentáció és szőrtelen területek is előfordulnak, s valójában ezek együttesen hozzák létre a mintát. Belátható, hogy nem egy járható út a jövőbeli brindle-tenyésztők számára. 
Brenda Batty Atty, az első kanca akinél feljegyezték az öröklődő brindle mintázatot – mind ő, mind csíkos csikói incontinentia pigmentiben szenvedtek
A képen szereplő kancán jól látszik, hogy a csíkos mintázatot a betegség által okozott bőrsérülések, és a sérülések helyén fellépő szőrtelen, pigmentáltabb részek hozzák létre.

Kiméra (chimerism)

A kiméra egy nagyon ritkán előforduló jelenség, melynek során méhen belül az embrionális fejlődés korai fázisában kétpetéjű ikrek / két megtermékenyített petesejt fúzionál (összeolvad), így genetikailag mozaikos élőlény jön létre. A kiméra eredményeképpen többféle különleges mintázat is létrejöhet, melyek közül csak az egyik a brindle (a többi kiméra mintázatról majd később külön cikk fog szólni). Tehát egy nagyon ritka jelenségről van szó, s a brindle mintázatoknak ez egy ugyancsak nem tenyészthető, nem örökíthető formája.

Dunbars Gold, genetikailag tesztelt kiméra. A kiméra nemcsak a különleges brindle mintázatot eredményezte: a két embrió, ami eggyé fúzionált, egy mén és egy kanca egyed volt, így Dunbars Gold sejtjeinek egy része XX, míg másik része XY kromoszómákat hordozott (egyszerűbben mondva, egyszerre volt kanca és mén – mivel azonban a szaporító szervrendszere teljes egészében a mén-sejtvonalról származik, így ivarilag teljes értékű mén).


Tigresa Dash brindle mintázata bár elsőre extrém dun faktornak tűnik, a dun génre jellemző valódi hátszíj és egyéb primitív jegyek részleges vagy teljes hiánya (zebroid lábak, dunra jellemző csíkos váll) miatt, ami ennyire erős dun expresszió esetén elképzelhetetlen (+ elvileg felmenői között sincsen dun), megerősíti, hogy minden bizonnyal itt is kiméráról van szó.

Eltérő pigmenteloszlás a Blaschko-vonalak mentén

Ha a fentebbi eseteken túl találkozunk olyan lóval, aki egyik fentebb említett színt vagy betegséget sem hordozza, valamint nem is kiméra, és az alapszínnél sötétebb csíkokat hordoz a Blaschko-vonalak mentén, akkor a brindle fenotípus oka a fentiektől eltérő. Valamilyen oknál fogva az embriogenezis során a pigmentsejtek ezen a vonalon koncentráltabban maradtak meg, mint a test többi részén.

Brindle 1 (BR1)

2016-ban svájci kutatók publikáltak egy olyan cikket, melyben a Quarter horse fajtánál meghatároztak egy X-kromoszómához kötött gént, ami jellegzetes mintázatot okoz a lovak szőrében. A cikk alanyául szolgáló ló gazdája ragaszkodva a brindle elnevezéshez, a gén a Brindle 1 (BR1) elnevezést kapta, viszont ez a gén okozta fenotípus különbözik a többi “klasszikus” brindle mintázattól. A vertikális irányú csíkokat a csíkok helyén lévő szőrzet eltérő textúrája, esetleg eltérő pigmentsága okozza a többi normál szőrszálhoz képest. X-kromoszómához kötött szemi-domináns öröklésmenetű gén: a heterozigóta kancák, akiknél csak az egyik X kromoszómán található a BR1-mutáció, rendelkeznek a csíkos jellegű fedőszőrmintázattal, míg a homozigóta kancák és a mének (akiknél ugye csak 1 X-kromoszóma van jelen) nem mutatják ezt a mintázatot, sörényük és farokszőrzetük viszont gyérebb, mint a mutációt nem hordozó társaiké. Mivel a mintázat javarészt a szőrzet szerkezetéhez kötött, különbség adódik a hosszú téli és a rövid nyári bunda megjelenése között; télen a fedőszőr csíkjai miatt jellegzetes moth-eaten (“molyrágta”) megjelenést kölcsönöz a lónak. 
A téli “moth-eaten appearance”, mellette ugyanaz a kanca nyáron,  lent pedig a br1 mintázatot nem mutató mén, jól megfigyelhető gyér hosszúszőrökkel A kép a fentebb említett cikkben jelent meg.

Ezüstpej / mosott (sörényű) pej: létező szín vagy különleges fenotípus?

Aki egy kicsit is ért a lovakhoz, bizonyára már hosszú éve / évtizedek óta fújja az alapszínek aranyszabályaik, köztük a pej lovakét is. “Pej ló az, aminek a teste (rövidszőrei) barnák, sörénye-farka-lábvégei feketék.” Mégis létezik a magyar elnevezéstanban az ún. ezüstpej / mosott (sörényű) pej, és ha ritkán is ugyan, de előfordul, hogy összefutunk akár élőben, akár az interneten olyan – láthatóan – pej lovakkal, melyek a szokásos fekete hosszúszőrök helyett ezüstös/fehér színű sörénnyel és/vagy farokkal pompáznak. 
Mi lehet ennek az oka? 
Ebben a cikkben az összes lehetséges okot felsorolom, mitől lehetnek ezek az egyedi kivételek, az általánosabb esetektől az igazán ritka példákig haladva.
Csikó / fiatal pej
A pej lovak jellegzetes fekete lábvégei és hosszúszőrei csak később alakulnak ki. Minimálisan megvannak ezek a pejre jellemző jegyek (a fülek fekete “hegyeivel” (eartips)) együtt már születéskor is, de csak hónapok-évek alakul ki a jellegzetes (ében)fekete szín az említett területeken. Ez legfőképpen a lábvégeken vehető észre, a felnőtt pej lovakra jellemző, majdnem egész lábat befedő fekete terület kialakulása sokszor éveket vesz igénybe, de ugyanez jellemző főleg a farokra is. Egyes fiatal lovakon ezek a csikókori jellegek akár három éves koruk után is megmaradnak, s csak később tűnnek el (növik ki).
Udm American Made, 2008 pej Morgan mén

TBA, 2016 pej mén
Vadpej
A fentebb említett tulajdonságok bizonyos pej lovak esetében életük végéig megmarad. Az ún. vadpej árnyalat egyik jellemzője, amellett, hogy testük általában világosabb árnyalatú, a lábvégeik pedig csak a csüd és az ízületek környékén feketék, hogy hosszúszőreikbe ezüst / szürke színű szálak vegyülhetnek. 
vadpej arab telivér
Vadpej pangare-rel + extrém “frosting”: a képen látható ló is erősen mutatja a vadpej jellemzőit, melyre a pangare még inkább rásegít, az ilyen mértékben kivilágosodott sörény- és farokszínt valószínűleg valamilyen olyan egyéb (genetikai?) ok okozza, amit egyelőre nem tudunk megmagyarázni, de valószínűleg a három tulajdonság együttesen alakítja ki ezt a fenotípust:

Pej lovak kiszürkülése
A szürke lovak születésükkor a domináns G-allél miatt hiperpigmentáltan születnek, de még mutatják alapszínüket. A kiszürkülés két helyen vehető észre leghamarabb, a fejen, és a hosszúszőrök (farok) végén, emiatt néhányuknál megjelenhet az ezüstös ‘mosott’ farok, de jobban megfigyelve a lovat, a test különböző részein is felfedezhetjük a kezdetleges kiszürkülés egyedi jellemzőit. 
Pej alapszínű mézszürke
Bay roan, pejderes
A deres lovak rövidszőreibe (a fejek és lábvégek kivételével) fehér szőrszálak vegyülnek. Kevésbé gyakoribb, de nem ritka esetben a hosszúszőrök közé is vegyülhet fehér szín. A deresekre jellemző az évszakonkénti színváltozás, a fehér szőrszálak mennyisége ugyanis hónapról hónapra változhat. Leggyakoribb az az eset, mikor a deres lovak télen nagyon minimális fehér szőrszálat tartalmaznak, látszatra ilyenkor nagyon hasonlítanak a Rn-allélt nem hordozó társaikhoz. Ha azonban a hosszú szőrökben (a fedőszőrrel ellentétben) nagyobb mennyiségben ekkor is megtalálható a fehér, az eredmény egy nagyon szokatlan pejderes lesz, hidegvérűeknél kicsit gyakrabban megfigyelhető. Angolul ezt a jelenséget nevezik roan frosting-nak.

Forrás: jófogás – ha valaki tudja a ló/gazda nevét, írja meg!
DDD Busta Blue Frost, 2007 pejderes Quarter herélt

Overo mintázatok (splash white, stb.)
A fehér mintázatok egy része olyan fenotípust okozhat, mely kevésbé észrevehetően érinti a hosszúszőrök színét. Ha a fehér mintázat (jellemzően splash white, vagy akármelyik minimálisabban expresszálódó tarka mintázat, frame overo, tobiano, stb.) a testet nem, de a fej és lábvégek mellett a farokrépa egy részét érinti, a farok színe pej lovak esetében feketéből hirtelen hófehérré válthat át.
Spooks Gotta Gun, 2002 pej overo mén

Bay rabicano

A rabicano a dereshez kissé hasonlító, ám teljesen más géncsaládhoz tartozó tulajdonság. Bár még nem tudjuk, pontosan mely gén felelős a rabicano fenotípus kialakításáért, konkrét jellemzői alapján egyértelműen behatárolható. A legminimálisabban expresszálódó rabicano lovon is megfigyelhető az ún. “skunk tail”, a faroktőnél jelen lévő jellegzetes fehér mintázat, mely a farok nagyobb részét is érintheti; ezt követi a lágyék-horpasz tájékon megfigyelhető deresség, mely extrém rabicano esetén a lapockáig-könyökig is terjedhet, sokszor jellegzetes csíkos mintázatot létrehozva a lovakon (“rib stripes”) a Blaschko-vonalak mentén.
pej rabicano

SS Malak, pej rabicano arab telivér
Gulastra plume
Gulastra arab mén után elnevezett jelleg, mely kizárólag a farok színét érinti pej, ritkán fekete lovaknál: a faroktőnél kezdődő sötétebb szín a farok vége felé közeledve egyre világosabb ezüstfehérré válik. Gyakori az olyan lófajtáknál, ahol a sabino mintázat gyakran jelen van, nagyon gyakori a Clydesdales, Welsh fajtáknál, bár a Sabino génnel való konkrét kapcsolatot még nem sikerült kimutatni, annál is inkább, mivel a telivéreknél, illetve más melegvérű fajtáknál markánsabb fehér mintázatok ellenére is jelen van.
Donatello, pej angol telivér Gulastra plume jelleggel

Paddy the Pro(?), pej angol telivér Gulastra plume jelleggel

pej arab telivér méncsikó Gulastra plume-mal
Silver bay
Tükörfordításban ők lennének a valódi ezüstpejek, ám mivel Magyarországon nemigen fordul elő ez a génváltozat lovaknál, így ez a megnevezés a következő fejezetben tárgyalt esetre vonatkozik inkább. A silver (Z) domináns öröklésmenetű, csak a fekete pigmenteket érintő gén, így csak fekete (silver black) és pej (silver bay) alapszínű lovakon található meg.
A Z gén a fekete hosszúszőröket valódi mosott-ezüstös színné alakítja át, de a test többi részén található fekete pigmenteket is (fülek hegyén ill. lábvégeken) enyhén kihígítja (fekete helyett a sötétbarna szín dominál), így jól elkülöníthető bármelyik másik színtől.

Stone Pine Logan, silver bay Morgan mén

Pej lovak ezüst sörénnyel (Flaxed maned bays)
Az összes fentebb tárgyalt eseten túl valóban léteznek olyan lovak, melyek valódi pej színnel rendelkeznek (mindenféle más színt / mintázatot okozó gének nélkül), jellegzetes ezüst sörénnyel (a farok ritkán érintett). A leggyakrabban német sportló fajtákban fordul elő, Németországban az ilyen megjelenésű lovakat “Gralshüter-szindrómás” névvel illetik maga Gralshüter után, ugyanis csak bizonyos vérvonalakban fordul elő. Gralshüter 1990-ben született Hannoveri díjugrató pej mén volt, összetéveszthetetlen ezüst sörénnyel. Ez a jelleg, melynek genetikai háttere még tisztázatlan, azóta többször felbukkant főleg az említett sportlovaknál, de a német sportlovakon kívül további fajtákban is megfigyelhető (hidegvérű lovak, quarterek, stb.).

Gralshüter, 1990 Hannoveri mén

Gralshüter, 1990 Hannoveri mén
Carina, Leonie Bischoff instagramjáról
Lord Rascal