Brindle, a lovak ritka, csíkos mintázata

március 7, 2018szeptember 27, 2018 loszingenetikaMegjegyzés hozzáfűzése

Talán a legritkább és legkülönlegesebb színnek tartjuk a csíkos mintázatú, azaz brindle lovakat. Más fajokkal, pl. a kutyákkal ellentétben azonban lovaknál nincsen olyan gén, ami konkrétan ezért a mintázatért felelős; a brindle tehát egy fenotípus, melynek több oka lehet. Az okok közé tartozik a kevert színek egyedi megjelenése (skewed grey, skewed roan, skewed varnish roan), a fakó (dun) extrémen megjelenő primitív jegyei (extreme dun factor), a szomatikus mutáció, az incontinentia pigmenti, legeslegritkább esetben a kiméra, valamint egy újonnan felfedezett genetikai faktor, a BR1, illetve ezen eseteken túl a pigmentsejtek különböző mértékű eloszlása a Blaschko-vonalak mentén.

Láthatjuk tehát, hogy a csíkos mintázatnak számos oka lehet, épp emiatt a brindle kifejezés hasonló a fehér (white) színhez: ahogy hivatalosan nem léteznek fehér lovak, úgy hivatalosan nincs konkrét brindle mintázat sem, viszont mindkettőt (nem hivatalosan) használhatjuk gyűjtőfogalomként, egy tovább konkretizálandó fenotípus leírásaként.

Ezen felül felmerül a kérdés, hogy tudunk-e, illetve ha tudunk, megéri-e ilyen mintázatú lovakat tenyészteni?

Skewed grey, skewed roan, skewed varnish roan

Azoknál a kevert színeknél, melyeknél változó mennyiségben fehér szőrszálak keverednek a színesek közé, létrejöhet az úgynevezett skewed fenotípus, ami csíkos megjelenést okoz ezeknél a színeknél. A szürke (grey) a deres (roan), és a leopard complex gén által létrehozott varnish roan színeknél is előfordulhat ez a csíkos mintázat, a csíkok egybeesnek a Blaschko-vonalakkal (az embrionális fejlődés egy bizonyos szakaszában az embrióban intenzív sejtvándorlás megy végbe, s az epidermális sejtek vándorlásának útvonalai a Blaschko-vonalak, melyek különböző betegségek esetében szabad szemmel is láthatóvá válnak). Ha pl. a melanocyták sejtvándorlása nem megfelelően megy végbe, a Blaschko-vonalak mentén a pigmenteloszlás eltérő lesz a bőr többi részéhez képest, így jellegzetes mintázatok kialakulásához vezet. Jellegéből adódóan nem öröklődő.

A skewed roan és skewed varnish színek esetében a fehér szőrszálak ahelyett, hogy egyenletesen oszlanának el a ló testén, a Blaschko-vonalak mentén koncentrálódnak.

Reckless Dan, skewed grey quarter horse mén; későbbi élete során teljesen kiszürkült.

Catch A Bird, skewed roan angol telivér. Külön érdekesség, hogy sem a fajtában, sem felmenői között nincs jelen a roan gén, csikói közül viszont többen is örökölték tőle a deres színt: Catch A Birdnél (illetve valamelyik szülője ivarsejtjében) tehát önmagától létrejött a roan mutáció, amit képes is volt továbbörökíteni.

Patron Chico Lambedura, pej skewed roan

Extreme dun factor

A fakó (dun) gén két jellegzetessége az alapszín jellegzetes kihígítása és a primitív jegyek megléte. Egyes esetekben ezek a primitív jegyek (szíjalt hát, zebroid csíkos lábak, csíkos váll) nagyon erősen expresszálódhatnak, ekkor beszélünk extrém dun faktorról, ami a brindle fenotípus egyik fajtája.

Mark Me Brindle, grullo quarter horse kanca

grullo extrém dun faktorral

Szomatikus mutáció

Brindle fenotípus szomatikus mutációval is keletkezhet, ekkor a Blaschko-vonalaktól eltérő mintában jelennek meg fehér csíkok az érintett egyedek testén, ahol vagy a melanocytákban keletkezett mutáció miatt nincs ezeken a részeken színtermelés, vagy a fehér mintázat kialakításában szerepet játszó területek nem az eredeti programnak megfelelően jelennek meg. (Valójában majdnem minden brindle-mintázat valamilyen mutációval keletkezett, így kicsit csalókás ilyen elnevezéssel illetni ezeket az eseteket, még ha szemmel láthatóan is különböznek a fentiektől).

DA Remote Control, arab félvér

Celano, holland melegvérű

Incontinentia pigmenti

Az incontinentia pigmenti (IP) a brindle mintázat egyetlen olyan formája, amely öröklődik, viszont mivel egy genetikai betegség, ezért sajnos egyben a leginkább olyan brindle mintázat, melyre nem érdemes tenyészteni. Nemhez (X-kromoszómához) kötött domináns mutáció, csak a kancák mutatják a brindle mintázatot és örökítik tovább, a mének még méhen belül elpusztulnak. Ahogy embereknél, úgy lovaknál is az IP egy olyan genetikai betegség, mely abnormalitásokat okoz közös fejlődési eredetük miatt nem csak a bőrön, de a fogakon, körmökön / patákon, illetve a szemeken is. Az IP olyan léziókat (elváltozásokat, sebeket) hoz létre a bőrön, melynek következtében a lovak bőrén a hyperpigmentáció mellett hypopigmentáció és szőrtelen területek is előfordulnak, s valójában ezek együttesen hozzák létre a mintát. Belátható, hogy nem egy járható út a jövőbeli brindle-tenyésztők számára.

Brenda Batty Atty, az első kanca akinél feljegyezték az öröklődő brindle mintázatot – mind ő, mind csíkos csikói incontinentia pigmentiben szenvedtek

A képen szereplő kancán jól látszik, hogy a csíkos mintázatot a betegség által okozott bőrsérülések, és a sérülések helyén fellépő szőrtelen, pigmentáltabb részek hozzák létre.

Kiméra (chimerism)

A kiméra egy nagyon ritkán előforduló jelenség, melynek során méhen belül az embrionális fejlődés korai fázisában kétpetéjű ikrek / két megtermékenyített petesejt fúzionál (összeolvad), így genetikailag mozaikos élőlény jön létre. A kiméra eredményeképpen többféle különleges mintázat is létrejöhet, melyek közül csak az egyik a brindle (a többi kiméra mintázatról majd később külön cikk fog szólni). Tehát egy nagyon ritka jelenségről van szó, s a brindle mintázatoknak ez egy ugyancsak nem tenyészthető, nem örökíthető formája.

Dunbars Gold, genetikailag tesztelt kiméra. A kiméra nemcsak a különleges brindle mintázatot eredményezte: a két embrió, ami eggyé fúzionált, egy mén és egy kanca egyed volt, így Dunbars Gold sejtjeinek egy része XX, míg másik része XY kromoszómákat hordozott (egyszerűbben mondva, egyszerre volt kanca és mén – mivel azonban a szaporító szervrendszere teljes egészében a mén-sejtvonalról származik, így ivarilag teljes értékű mén).

Tigresa Dash brindle mintázata bár elsőre extrém dun faktornak tűnik, a dun génre jellemző valódi hátszíj és egyéb primitív jegyek részleges vagy teljes hiánya (zebroid lábak, dunra jellemző csíkos váll) miatt, ami ennyire erős dun expresszió esetén elképzelhetetlen (+ elvileg felmenői között sincsen dun), megerősíti, hogy minden bizonnyal itt is kiméráról van szó.

Eltérő pigmenteloszlás a Blaschko-vonalak mentén

Ha a fentebbi eseteken túl találkozunk olyan lóval, aki egyik fentebb említett színt vagy betegséget sem hordozza, valamint nem is kiméra, és az alapszínnél sötétebb csíkokat hordoz a Blaschko-vonalak mentén, akkor a brindle fenotípus oka a fentiektől eltérő. Valamilyen oknál fogva az embriogenezis során a pigmentsejtek ezen a vonalon koncentráltabban maradtak meg, mint a test többi részén.

Brindle 1 (BR1)

2016-ban svájci kutatók publikáltak egy olyan cikket, melyben a Quarter horse fajtánál meghatároztak egy X-kromoszómához kötött gént, ami jellegzetes mintázatot okoz a lovak szőrében. A cikk alanyául szolgáló ló gazdája ragaszkodva a brindle elnevezéshez, a gén a Brindle 1 (BR1) elnevezést kapta, viszont ez a gén okozta fenotípus különbözik a többi “klasszikus” brindle mintázattól. A vertikális irányú csíkokat a csíkok helyén lévő szőrzet eltérő textúrája, esetleg eltérő pigmentsága okozza a többi normál szőrszálhoz képest. X-kromoszómához kötött szemi-domináns öröklésmenetű gén: a heterozigóta kancák, akiknél csak az egyik X kromoszómán található a BR1-mutáció, rendelkeznek a csíkos jellegű fedőszőrmintázattal, míg a homozigóta kancák és a mének (akiknél ugye csak 1 X-kromoszóma van jelen) nem mutatják ezt a mintázatot, sörényük és farokszőrzetük viszont gyérebb, mint a mutációt nem hordozó társaiké. Mivel a mintázat javarészt a szőrzet szerkezetéhez kötött, különbség adódik a hosszú téli és a rövid nyári bunda megjelenése között; télen a fedőszőr csíkjai miatt jellegzetes moth-eaten (“molyrágta”) megjelenést kölcsönöz a lónak.

A téli “moth-eaten appearance”, mellette ugyanaz a kanca nyáron, lent pedig a br1 mintázatot nem mutató mén, jól megfigyelhető gyér hosszúszőrökkel A kép a fentebb említett cikkben jelent meg.

Környezeti faktorok okozta színváltozatok – Environmental factors in horse’s coat colors

június 11, 2016szeptember 27, 2018 loszingenetikaMegjegyzés hozzáfűzése

Az alább olvasható esetekben egyáltalán nem játszanak szerepet a ló színét kialakító gének, a környezeti faktorok viszont annál inkább. Őszintén szólva, amíg nem néztem utána, nekem sem volt egyértelmű, hogy pl. a gombás fertőzéseknek van egy olyan fajtája, ami ekkora változást képes okozni a ló kinézetében, így döntöttem el, hogy a következő cikkem erről fog szólni.

1. Gombás fertőzések – Fungal infections

Pár évvel ezelőtt mentettem le ezt a képet egy különleges színű lóról. Ahogy újra találkoztam ezzel a képpel, felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mi okozhatjta ezt a különleges színváltozatot?

A válasz sajnos lehangoló: a képen látható ló eredetileg sárgának született, ám egy gombás fertőzés következtében az érintett területek elvesztették pigmentáltságukat, így kialakítva ezt az egyébként érdekes és izgalmas kinézetet.

Az interneten alig néhány cikket lehet fellelni a fentebbihez hasonló esetekről, így ezt a néhány lovat ‘személyesen’, név szerint mutatom be nektek.

A szokatlanul kevés dokumentáció miatt a fertőzés mechanizmusáról és lefolyásáról sajnos nem tudok bővebben írni, de bízom benne, hogy idővel sikerül megtalálnom legalább a fertőzést okozó gombafajt.

Az 1970-es években a Money Creek appaloosa tenyésztési program egyik célja az volt, hogy telivérekkel javítsák az appaloosa vérvonalat. Pelouse’s Queen angol telivér kanca ezidőben kitüntetett figyelmet kapott, ugyanis a különleges színe miatt úgy hitték, hogy nem csak az angol telivér fajtajelleget, hanem az appalosák különleges színét is örökíteni tudja. A genetikai vizsgálatok azonban kimutatták, hogy se ő (és természetesen a többi telivér sem) hordozza a leopard complex színt okozó génváltozatok egyikét sem (más kérdés persze, hogy lehetett olyan genetikai hajlama, ami miatt hajlamosabb lehetett az ilyesfajta kinézetet okozó fertőzésekre, de ez nem a színgenetika hatásköre). Pelouse’s Queen minden bizonnyal egy olyan gombafertőzésben szenvedhetett fiatalabb korában, ami miatt a bőr nagy részén, foltokban a pigmentációt okozó sejtek elhalását okozta, így kialakítva a különleges fenotípusát.

Egy Amerikai Saddlebred (“Amerikai Hátasló”) egyedét, WC Simply Strikingot sem kímélte a fertőzés. Bár az egyszínű sárga élete végéig foltos maradt, úgy tűnt, hogy a foltok egy bizonyos részénél újra megjelentek a sárga, pigmentált szőrök, így a foltozottsága csekély mértékben halványodott.

A cikk bevezető mondatánál már megismert ló valójában egy mentett kanca, aki iránt már nagyon sokan érdeklődtek különleges színe miatt, viszont ahogy kiderült, hogy különleges állapotát valójában egy olyan fertőzés okozza, amellyel foglalkozni és amit kezelni kell, sokan visszaléptek attól, hogy végül gondoskodó gazdái legyenek a lónak. 2011-ben ezt az információt közölték róla, reméljük, azóta már egy szerető családhoz került.

2. Nyeregtörés okozta sebek – Saddle sore scars/spots

A nyeregtörés a ló marján vagy hátán lévő zúzódás, ami a nyereg nyomása miatt keletkezett (rosszul illeszkedő nyereg, felgyűrődött, koszos nyeregalátét, stb.). Ha a szöveti sérülés a bőr mélyebb rétegeit is érinti, akkor a törés helyén a ló alapszínétől eltérően fehér szőrszálak nőhetnek a pigmentsejtek károsodása miatt. Ez szintén olyan változat a ló fenotípusában, melyek környezeti hatások okoznak, és nem genetikailag meghatározottak.

A szomatikus mutáció

március 7, 2016szeptember 27, 2018 loszingenetikaMegjegyzés hozzáfűzése

Egyedfejlődés, mutációk:
A diploid élőlényekben (azaz a lovakban, és bennünk, emberekben is) az egyedfejlődés a petesejt és a hímivarsejt egyesülésekor kezdődik. Az eleinte egysejtes zigóta folyamatos osztódásba kezd, s ebből fog később kialakulni az élőlény összes sejtje. Az egyedfejlődés korai fázisában elkülönül az ivarsejt vonal (az a sejtcsoport, amiből az ivarsejtek jönnek létre) és a szomatikus, azaz testi sejtek csoportja.
A mutáció, ami az örökítőanyagban (DNS) bekövetkezett változást jelenti, mind az ivarsejt vonalban (csíravonalban), mind a szomatikus sejtekben bekövetkezhet.

A csíravonal mutációk az ivarsejt vonalban alakulnak ki, így az itt bekövetkező mutációk átadódhatnak az utódnemzedéknek is, azaz öröklődhetnek.

Amiről mi fogunk beszélni, azok a szomatikus mutációk, illetve azok egy típusa.
A szomatikus, azaz testi sejtektől az ivarsejt vonal sejtcsoportja nagyon korán, az egyedfejlődés korai szakaszában elkülönülnek, így a szomatikus sejtekben bekövetkező mutációk nem öröklődő mutációk.
A mutáció egyetlen sejtben történik meg az egyedfejlődés valamelyik szakaszán, azonban a folyamatos sejtosztódások során a mutáns sejt és klónjai egy (akár) látható méretű szektort / mozaikfoltot hoznak létre. Ennek a mérete különböző lehet, attól függően, hogy a mutáns sejt hány osztódáson esik át, azaz mennyire korán jött létre a mutáció az egyedfejlődés során. Az embrionális élet korai szakaszában bekövetkezett mutációk így értelemszerűen nagyobb méretű mozaikfoltot eredményeznek, mint a későbbi fázisban bekövetkezők.

Nem minden mutáció hoz létre látható változást az állatban. Ennek egyrészt az az oka, hogy a mutáció nem feltétlenül érint működő génszakaszt, vagy olyan génszakaszban következik be, amely mutációja nem okoz a biokémiai folyamatokban változást; illetve ha okoz is, diploid mivoltunk miatt a génpár másik tagja esetleges domináns jellege miatt elnyomhatja azt. Ráadásul az érintett génszakasz egyáltalán nem biztos, hogy a fenotípus kialakításáért felel. Így tehát elmondhatjuk, hogy a lovak szemmel látható szomatikus mutációi, amik például a szín megváltozását okozzák, igen ritkának számítanak.

Ha egy működő génben (amely pl. egy szín kialakulásért felel) megfelelő helyen történik a mutáció, a gén leggyakrabban funkcióvesztéses mutációt szenved, “kikapcsolódhat” a génszerkezetben történt változás miatt, és ez egy egyedi megjelenést kölcsönöz az állatnak. A cikk további részében a szomatikus mutációknak ennek a fajtáját fogom taglalni.

Az adott színekre nézve heterozigóta lovak “előnyben vannak” a szomatikus mutációkban, ugyanis ott csak egy domináns génnek kell elromolnia a mutáció következtében.

Szürkék szomatikus mutációja: bloodmark, bloody shoulder
A szürkékről szóló bejegyzésben már említett különleges jegyek is szomatikus mutáció következménye. A szürkeségért felelős gén (Gr) domináns gén, mely az alapszín fokozatos elvesztését, kiszürkülését okozza a rövid- és hosszúszőrökben. Ha a mutáció elrontja a Gr gént, a hibás Gr-gént tartalmazó sejt klónjai nem fognak kiszürkülni, s ez okozza a bloody shoulder és bloodmark jegyeket, ami a ló bármely testrészén megjelenhet: ezeken a területeken a ló alapszíne marad meg élete végéig, mely ugye leggyakrabban sárga vagy pej, innen adódik az elnevezés is.

bloodmark a fejen és a fülön, foltokban a test többi részén is

Stallion Cazurro II. – bár a fejen a legfeltűnőbb a szomatikus mutáció,
valójában a test többi részén is jelen van

bloody shoulder almázott szürkén

Pej lovak szomatikus mutációja:
A pej lovak genotípusa E_A_ (azaz EE/AA, Ee/AA, Ee/Aa lehetőségek közül valamelyik). Ha a pej színt okozó Agouti génre nézve heterozigóták (Aa), akkor a domináns Agouti allél kikapcsolódása esetén az adott genotípus E_aa lesz, ami fekete színt eredményez. A domináns Agouti-t érintő mutáció tehát egy fekete szektort eredményez a pej színű egyeden.
(A mutáció ugyanígy történhetne például a domináns Extension génben is. Ha nincs működő domináns E-gén, a homozigóta recesszív ee genotípus sárga színt eredményez. Bár ez ugye sokkal nehezebben lenne észrevehető :).

Holme Park Van Gogh

Appaloosa-mintás lovak szomatikus mutációja:

Az appaloosák jellegzetes színéért és mintázataiért a leopard complex (Lp) és a pattern (PATN) gének felelősek. A Lp gén a pettyes-foltos bőr, a látható ínhártya és a sávozott paták mellett az appaloosák varnish roan-jellegét is okozza, PATN génekkel együtt pedig különböző mintázatokért felel (leopard, spotted blanket, snowcap, fewspot, stb.), allélszámtól függően.

Ha a szomatikus mutáció az Lp-gén kikapcsolását okozza, az érintett testfelületen csak a ló alapszíne dominál.

Mutáció a “színgéneken” túl:

Lorando B, Swedish warmblood mén

Lorando B, Swedish warmblood mén

Lorando B mén esete olyan értelemben egyedi, hogy a mutáns szektorról a szürke szín jut az eszünkbe – holott felmenői között nincsenek szürke lovak, így tőlük biztos nem örökölhette. Hogy lehetséges mindez?

A magyarázat az, hogy a mozaikfolt valójában csak imitálja a szürke gén tulajdonságát. A mutáció egy olyan gént érintett, melynek terméke valamilyen módon felelős lett volna a szín megjelenéséért – mivel ez a gén elromlott, a mutáns szektorban nem tud rendesen kifejeződni a ló pej színe, a rövidszőrök rendkívül kis mennyiségben tartalmaznak pigmentet.

Ez az eset egy nagyon jó példa arra nézve, hogy nem feltétlenül a színért felelős gének (Extension, Agouti) romolhatnak el. Szinte semmi esély arra nézve, hogy ezek a domináns gének egyszerre szenvedtek mutációt ugyanabban a sejtben.

Az élőlényekben a fenotípusért felelős gének megszámlálhatatlanul sok génnel működnek együtt. Ebből elég, ha csak egy elromlik, és már nem tud az adott szín kifejeződni. A konkrét színért felelős gének mellett mutációt szenvedhet bármelyik enzim génje, ami a színek előanyagait alakítják tovább, vagy elromolhatnak azok a gének, amik pl. a színlerakódásért, vagy a színtermelés valamelyik fázisáért felelnek. Minden egyes folyamathoz sok gén megfelelő működésére van szükség, elég, ha csak egy kiesik a sorból. És az alábbi lovak esetében is a fentebbiek valamelyike történhetett egy sejtben még az embrionális fejlődés egy korai szakaszában, ahonnan aztán a mutáns sejt és klónjai szemmel látható foltot, vagy épp foltokat hoztak létre.

Lorando B, Swedish warmblood mén

DA Remore Control / Clicker fehér jegyeit valószínűleg szomatikus
mutáció okozhatta, de nem zárható ki a kiméra sem

Fakó – Dun

március 2, 2015január 7, 2021 loszingenetika6 hozzászólás

A magyar nyelv fakó színelnevezése genetikailag többféle színt is magában rejt. A dun lovak olyan fakók, ahol a gén mindhárom alapszínt hígítja, és minden esetben megfigyelhetőek a primitív jegyek. A cikk további részében a fakó szó alatt a dun fakó lovakat értem.

Dun (fakó) szín genotípusa, fenotípusa

A fakó, más néven Dun (D) egyszerű domináns öröklésmenetű gén, így a fakó lovak genetikája heterozigóták esetén D/nd1 vagy D/nd2; homozigóták esetén D/D lehet. (Egyes színtesztekben az első kettőt D/n-ként jelölik).

A dun színű lovak jellemzői:
Hígított alapszín: a test nagy része világosabb színű, a lábak valamivel sötétebbek
Primitív jegyek. Ezeket együttesen Dun faktoroknak szokták hívni, amik a következők lehetnek:

face mask: az orrhát alsó fele sötétebb színezetű
leg bars, shoulder bars: zebroid csíkozások a lábon, vállkereszt vagy sötétebb elszíneződés a vállon
dorsal stripe: szíjalt hát. Minden dun esetén megfigyelhető. A hátszíj a farok végéig fut.
cobwebbing: pókháló-szerű mintázat a homlokon
ear marking: a fül felső egyharmada sötétebb színezetű, erősebb dun jellegek esetén további sötét sávok is megfigyelhetőek a fül tövéhez közel

Grulla (egérfakó), jól megfigyelhető primitív jegyekkel: hígított alapszín, farok végéig futó szíjaltság, zebroid csíkozás, ear bars

Cobwebbing

Red dun (sárgafakó), hígított alapszín, sötétebb lábak, facemask

Bay dun (pejfakó): ear bars, facemask

Grulla (egérfakó): hígított alapszín, sötétebb lábak, facemask, szíjalt hát

D, nd1, nd2

Eredetileg minden ló pejfakó (bay dun, EE AA DD) színű volt, és ebből a színből alakultak ki különböző mutációkkal a ma ismert színek. A dun tehát az ősi fenotípus, ebből a génből kétféle további mutáció alakult ki, az nd1 és az nd2. Az nd1 egy olyan génváltozat, ahol a primitív jegyek szintén jelen vannak, de már nem fakó színű a ló. Az nd2 pedig minden olyan ló, akik se nem fakók, se nem mutatnak magukon primitív jegyeket. Így egy ló a fentebbi három gén (D, nd1, nd2) valamelyikét mindig hordozni fogja.

A Dun mindkettő felett domináns (ezért lehet egy Dun ló genetikája D/D, D/nd1 vagy D/nd2), az nd1 pedig az nd2 felett domináns. A dominanciasorrend így a következő: D > nd1 > nd2.

Bővebben az nd1, nd2 génekről itt olvashattok.

Grulla / black dun / egérfakó

Pej nd1-génnel

Minden nem-fakó, primitív jegy nélküli ló genetikailag nd2/nd2

A szíjalt hát nem jelent feltétlenül Dun lovat

Az nd1 génváltozat megjelenése azt eredményezte, hogy a szíjalt hát jelenléte nem fog automatikusan fakó lovat jelenteni. Az nd1 gén jellemzői a Dun génhez viszonyítva:

inkomplett domináns öröklésmenetű, a homozigóta nd1/nd1 lovak erősebb primitív jegyeket és színhígítást mutatnak, mint a heterozigóta nd1/nd2 lovak
minimális mértékű hígítás (body dilution) jelen van, de sosem olyan erős, mint a Dun esetében. Fekete lovaknál az nd1 gén nyárifekete színt okoz.
szíjalt hát (dorsal stripe) itt is jelen van, ám a Dun génnel ellentétben, a hátszíj véget ér a faroktőnél, nem fut végig a farokrépán és így a farokszőrzeten, mint a Dun esetében
a face mask a homloktájékon van jelen
zebroid csíkozás hasonlóképpen fordul elő, főleg nd1/nd1 lovak esetében

Előfordulhat olyan “szíjalt hát” is, ahol a hátszíj egy sötétebb elszíneződésű sáv a ló gerince mentén, ám nincs éles határvonala, és intenzitása az évszakokkal változik, gyakran megtörik/beleolvad a hát színébe, nem fut végig egyenletesen a valódi hátszíjakkal ellentétben. Régebbi nevén countershading-nek nevezték az ilyen jelleget, ami valójában a sötétebb hát – világosabb has jelleget jelenti az állatvilágban.

Így tehát ha szíjalt hátú lóval találkozunk, háromféle eset lehetséges:
– valódi hátszíjat látunk, a ló fakó, és a Dun gén egyéb jegyeit is hordozza: dun
– bár jelen van a hátszíj, a farokrépa tövénél véget ér, a facemask a homlokon látható, és nincs jelen a valódi fakó szín: nd1
– elmosódottabb, nem túl kontrasztos sáv a gerincvonalon, mely ráadásul évszakról évszakra változhat: countershading

Való dun dorsal stripe

Való bay dun: bár a sötétebb árnyalat miatt nehezebben észrevehetőek a primitív jegyek, a dorsal stripe valódi Dun dorsal

Nd1 hátszíj, nem valódi dun

Nd1 vagy countershading

Sooty okozta countershading

Erős Nd1/Nd1 primitív jegyek: facemask a homlokon, dorsal stripe, ear bars; de nem valódi dun fakó. Petrosu Csere – hucul (Séra Szandra)

Színváltozatok, árnyalatok

A Dun gén mind a fekete, mind a vörös pigmenteket hígítja a másik fajta fakó (Cream) génnel ellentétben, így mindhárom alapszínen megfigyelhető.

Sárga alapszínen sárgafakó, red dun színt hoz létre. Pej alapszínen pejfakót/bay dun, míg fekete alapszínen egérfakó/grulla színt eredményez. Természetesen akármilyen színen jelen lehet, így léteznek dunalino (palomino dun), dunskin (buckskin + dun), dun roan, silver dun, stb. színek is.

Ahogyan más színek esetében, itt is előfordulnak különböző árnyalatok. Bizonyos fajtákban, pl. Fjord vagy kunfakó lovaknál a Dun jelleg nagyon erős, nagyon világos árnyalatok vannak jelen, míg a huculoknál, Quarter Horse fajtánál az igazán sötét árnyalatok is még lehetnek valódi dun színek. (A huculok esete egyébként azért érdekes, mert ott a lovak többsége valójában nd1/nd1, de a valódi Dun génnel rendelkezők is sokszor sötétebb árnyalatúak, mint amit a fakóknál általában megszokhattunk).

Grulla fjord

Világosabb-barnásabb árnyalatú grulla

Grulla

Sötétebb árnyalatú grulla

Sötét grulla

Bay dun fjord

Bay dun

Sötétebb árnyalatú bay dun QH

Red dun

Dunskin

Red dun roan

Dunalino

További képek

zebracsíkos láb (Goral Ihar – hucul; Gál Anna Dorina)

szíjalt hát (balról jobbra: Goral Ihar – hucul – Gál Anna Dorina; Ousor Nárcisz – hucul és Goral Gonda v. Ahorntal – hucul – Séra Szandra)

Goral Gonda v. Ahorntal – hucul (Séra Szandra)

Goral Ihar – hucul (Gál Anna Dorina)

A Fjord lovak

A Fjord fajta különlegessége a fakó szín, mely fajtajegyként (is) szolgál.

Az alábbi kép a fjord lovak árnyalatait mutatja be, olyan eseteket is bemutatva, mikor a Dun mellett egy Cream-gén is jelen van.

3033e-31989d070ff8ef716d340a3ad0420edd — A Fjord lovak színárnyalatai, balról jobbra haladva:
1) **red dun** – sárga + dun
2) **dunalino** – palomino + dun
3) **grullo** – fekete + 1 dun
4) **brown dun** – pej +1 dun
5) **white dun** – buckskin + dun

Sooty

február 25, 2015október 4, 2018 loszingenetika2 hozzászólás

A sooty tükörfordításban kormosat, koromfeketét jelent, a génnek nem tudom, van-e magyar megfelelője, így továbbra is sooty génként fogok rá hivatkozni.

A sooty genetikai faktorral rendelkező lovak rövidszőrei közé fekete színű szőrzet keveredik, a különböző testtájakon különböző koncentrációban. Leggyakrabban a lovak hátán és lábán jelentkezik a legnagyobb mennyiségben, s egyfajta almázottságot kölcsönöz a lovak kinézetének. A hasi régión figyelhető meg a legkevésbé.

Ritkábban ugyan, de előfordul az is, hogy mind a fedő-, mind a hosszú szőrökre kihat, és az egész lovat sötétíti, néha olyan mértékben,hogy lehetetlenné teszi a ló valódi színének meghatározását.

Leginkább palomino és buckskin színű lovakon jelenik meg, de előfordul pej lovakon is, sőt, elméletben bármelyik színnél (sokan úgy vélik, hogy a sötétpej lovak színében ez a ‘gén’ is szerepet játszhat).