Talán a legritkább és legkülönlegesebb színnek tartjuk a csíkos mintázatú, azaz brindle lovakat. Más fajokkal, pl. a kutyákkal ellentétben azonban lovaknál nincsen olyan gén, ami konkrétan ezért a mintázatért felelős; a brindle tehát egy fenotípus, melynek több oka lehet. Az okok közé tartozik a kevert színek egyedi megjelenése (skewed grey, skewed roan, skewed varnish roan), a fakó (dun) extrémen megjelenő primitív jegyei (extreme dun factor), a szomatikus mutáció, az incontinentia pigmenti, legeslegritkább esetben a kiméra, valamint egy újonnan felfedezett genetikai faktor, a BR1, illetve ezen eseteken túl a pigmentsejtek különböző mértékű eloszlása a Blaschko-vonalak mentén.
Láthatjuk tehát, hogy a csíkos mintázatnak számos oka lehet, épp emiatt a brindle kifejezés hasonló a fehér (white) színhez: ahogy hivatalosan nem léteznek fehér lovak, úgy hivatalosan nincs konkrét brindle mintázat sem, viszont mindkettőt (nem hivatalosan) használhatjuk gyűjtőfogalomként, egy tovább konkretizálandó fenotípus leírásaként.
Ezen felül felmerül a kérdés, hogy tudunk-e, illetve ha tudunk, megéri-e ilyen mintázatú lovakat tenyészteni?
Skewed grey, skewed roan, skewed varnish roan
Azoknál a kevert színeknél, melyeknél változó mennyiségben fehér szőrszálak keverednek a színesek közé, létrejöhet az úgynevezett skewed fenotípus, ami csíkos megjelenést okoz ezeknél a színeknél. A szürke (grey) a deres (roan), és a leopard complex gén által létrehozott varnish roan színeknél is előfordulhat ez a csíkos mintázat, a csíkok egybeesnek a Blaschko-vonalakkal (az embrionális fejlődés egy bizonyos szakaszában az embrióban intenzív sejtvándorlás megy végbe, s az epidermális sejtek vándorlásának útvonalai a Blaschko-vonalak, melyek különböző betegségek esetében szabad szemmel is láthatóvá válnak). Ha pl. a melanocyták sejtvándorlása nem megfelelően megy végbe, a Blaschko-vonalak mentén a pigmenteloszlás eltérő lesz a bőr többi részéhez képest, így jellegzetes mintázatok kialakulásához vezet. Jellegéből adódóan nem öröklődő.
A skewed roan és skewed varnish színek esetében a fehér szőrszálak ahelyett, hogy egyenletesen oszlanának el a ló testén, a Blaschko-vonalak mentén koncentrálódnak.
Reckless Dan, skewed grey quarter horse mén; későbbi élete során teljesen kiszürkült.
Catch A Bird, skewed roan angol telivér. Külön érdekesség, hogy sem a fajtában, sem felmenői között nincs jelen a roan gén, csikói közül viszont többen is örökölték tőle a deres színt: Catch A Birdnél (illetve valamelyik szülője ivarsejtjében) tehát önmagától létrejött a roan mutáció, amit képes is volt továbbörökíteni.
A fakó (dun) gén két jellegzetessége az alapszín jellegzetes kihígítása és a primitív jegyek megléte. Egyes esetekben ezek a primitív jegyek (szíjalt hát, zebroid csíkos lábak, csíkos váll) nagyon erősen expresszálódhatnak, ekkor beszélünk extrém dun faktorról, ami a brindle fenotípus egyik fajtája.
Brindle fenotípus szomatikus mutációval is keletkezhet, ekkor a Blaschko-vonalaktól eltérő mintában jelennek meg fehér csíkok az érintett egyedek testén, ahol vagy a melanocytákban keletkezett mutáció miatt nincs ezeken a részeken színtermelés, vagy a fehér mintázat kialakításában szerepet játszó területek nem az eredeti programnak megfelelően jelennek meg. (Valójában majdnem minden brindle-mintázat valamilyen mutációval keletkezett, így kicsit csalókás ilyen elnevezéssel illetni ezeket az eseteket, még ha szemmel láthatóan is különböznek a fentiektől).
DA Remote Control, arab félvér
Celano, holland melegvérű
Celano, holland melegvérű
Incontinentia pigmenti
Az incontinentia pigmenti (IP) a brindle mintázat egyetlen olyan formája, amely öröklődik, viszont mivel egy genetikai betegség, ezért sajnos egyben a leginkább olyan brindle mintázat, melyre nem érdemes tenyészteni. Nemhez (X-kromoszómához) kötött domináns mutáció, csak a kancák mutatják a brindle mintázatot és örökítik tovább, a mének még méhen belül elpusztulnak. Ahogy embereknél, úgy lovaknál is az IP egy olyan genetikai betegség, mely abnormalitásokat okoz közös fejlődési eredetük miatt nem csak a bőrön, de a fogakon, körmökön / patákon, illetve a szemeken is. Az IP olyan léziókat (elváltozásokat, sebeket) hoz létre a bőrön, melynek következtében a lovak bőrén a hyperpigmentáció mellett hypopigmentáció és szőrtelen területek is előfordulnak, s valójában ezek együttesen hozzák létre a mintát. Belátható, hogy nem egy járható út a jövőbeli brindle-tenyésztők számára.
Brenda Batty Atty, az első kanca akinél feljegyezték az öröklődő brindle mintázatot – mind ő, mind csíkos csikói incontinentia pigmentiben szenvedtek
A képen szereplő kancán jól látszik, hogy a csíkos mintázatot a betegség által okozott bőrsérülések, és a sérülések helyén fellépő szőrtelen, pigmentáltabb részek hozzák létre.
Kiméra (chimerism)
A kiméra egy nagyon ritkán előforduló jelenség, melynek során méhen belül az embrionális fejlődés korai fázisában kétpetéjű ikrek / két megtermékenyített petesejt fúzionál (összeolvad), így genetikailag mozaikos élőlény jön létre. A kiméra eredményeképpen többféle különleges mintázat is létrejöhet, melyek közül csak az egyik a brindle (a többi kiméra mintázatról majd később külön cikk fog szólni). Tehát egy nagyon ritka jelenségről van szó, s a brindle mintázatoknak ez egy ugyancsak nem tenyészthető, nem örökíthető formája.
Dunbars Gold, genetikailag tesztelt kiméra. A kiméra nemcsak a különleges brindle mintázatot eredményezte: a két embrió, ami eggyé fúzionált, egy mén és egy kanca egyed volt, így Dunbars Gold sejtjeinek egy része XX, míg másik része XY kromoszómákat hordozott (egyszerűbben mondva, egyszerre volt kanca és mén – mivel azonban a szaporító szervrendszere teljes egészében a mén-sejtvonalról származik, így ivarilag teljes értékű mén).
Tigresa Dash brindle mintázata bár elsőre extrém dun faktornak tűnik, a dun génre jellemző valódi hátszíj és egyéb primitív jegyek részleges vagy teljes hiánya (zebroid lábak, dunra jellemző csíkos váll) miatt, ami ennyire erős dun expresszió esetén elképzelhetetlen (+ elvileg felmenői között sincsen dun), megerősíti, hogy minden bizonnyal itt is kiméráról van szó.
Eltérő pigmenteloszlás a Blaschko-vonalak mentén
Ha a fentebbi eseteken túl találkozunk olyan lóval, aki egyik fentebb említett színt vagy betegséget sem hordozza, valamint nem is kiméra, és az alapszínnél sötétebb csíkokat hordoz a Blaschko-vonalak mentén, akkor a brindle fenotípus oka a fentiektől eltérő. Valamilyen oknál fogva az embriogenezis során a pigmentsejtek ezen a vonalon koncentráltabban maradtak meg, mint a test többi részén.
Brindle 1 (BR1)
2016-ban svájci kutatók publikáltak egy olyan cikket, melyben a Quarter horse fajtánál meghatároztak egy X-kromoszómához kötött gént, ami jellegzetes mintázatot okoz a lovak szőrében. A cikk alanyául szolgáló ló gazdája ragaszkodva a brindle elnevezéshez, a gén a Brindle 1 (BR1) elnevezést kapta, viszont ez a gén okozta fenotípus különbözik a többi “klasszikus” brindle mintázattól. A vertikális irányú csíkokat a csíkok helyén lévő szőrzet eltérő textúrája, esetleg eltérő pigmentsága okozza a többi normál szőrszálhoz képest. X-kromoszómához kötött szemi-domináns öröklésmenetű gén: a heterozigóta kancák, akiknél csak az egyik X kromoszómán található a BR1-mutáció, rendelkeznek a csíkos jellegű fedőszőrmintázattal, míg a homozigóta kancák és a mének (akiknél ugye csak 1 X-kromoszóma van jelen) nem mutatják ezt a mintázatot, sörényük és farokszőrzetük viszont gyérebb, mint a mutációt nem hordozó társaiké. Mivel a mintázat javarészt a szőrzet szerkezetéhez kötött, különbség adódik a hosszú téli és a rövid nyári bunda megjelenése között; télen a fedőszőr csíkjai miatt jellegzetes moth-eaten (“molyrágta”) megjelenést kölcsönöz a lónak.
A téli “moth-eaten appearance”, mellette ugyanaz a kanca nyáron, lent pedig a br1 mintázatot nem mutató mén, jól megfigyelhető gyér hosszúszőrökkel A kép a fentebb említett cikkben jelent meg.
A szürke és a deres színért is egy-egy domináns génváltozat felel, ami jellegzetes kevert színt hoz létre. Mindkét esetben fehér szőrszálak tömegét látjuk a lovon, így néha igazán nehéz különbséget tenni deres és szürke között. Ami pedig a legnehezebb, hogy a hagyományokon alapuló magyar elnevezéstan sokszor keveri is a kettőt, így ha ténylegesen deres lovat is akarnánk keresni például adásvétel céljából, egészen biztos, hogy a dereseknek leírt lovak közel háromnegyede valójában szürke. Ebben a cikkben szeretném nektek pontról pontra megmutatni, mi is a különbség a két szín között, és hogyan tudjuk ránézésre is 100%-ban biztosan elkülöníteni a kettőt.
Az egyes színekről szóló általános leírásokat itt találjátok: szürke; deres – ebben a cikkben pedig kifejezetten összehasonlító szempontból tárgyalom a két színt.
Genetika
A szürke színért a G (gray) gén domináns allélja felel, szürke lónak így legalább az egyik szülője szürke volt. A színt okozó mutáció voltaképpen egy pigmenttermelési ‘betegség’, ami először a pigmentsejtek túltermelését, majd hirtelen kimerülését okozza.
A deres színért a domináns Rn (roan) allél felel, öröklésmenetük tehát hasonló. Szintén kevert színt hoz létre, de a fehér szőrszálak jelenléte nem tekinthető olyan melanocyta defektusnak, mint szürkéknél.
Megjelenés
Mindkét szín kevert szín.
A szürke lovak, mint fentebb említettem, a pigmentek túltermelődése miatt hiperpigmentáltan születnek, színük sokkal sötétebb, mint a csak alapszínekkel rendelkező csikóké. Később az évek során egyre több pigmentsejt merül ki, egyre több a fehér szőrszálak jelenléte.
A deres csikókon születésük pillanatában nem mindig látszik a deres jelleg. Az első egy-két vedlést követően a jelleg azonban egyre jobban előjön, ha addig nem történt meg. A deres lovak feje és lábvégeik mindig az alapszínt mutatják, a fehér szőrszálak leginkább a törzs és a lábak felső felénél jellemző.
szürke lovak
deres lovak
Árnyalatok
A szürke lovak színárnyalata tulajdonképpen a kiszürkülés egyes fázisai. A fiatalkori hiperpigmentációt követően a pigmentsejtek elkezdenek kimerülni, az acélszürke – mézszürke állapot átvált almázott szürkébe (az ‘almásderes‘ csak népi név, és nincs köze a dereshez!) (az almázottság mintázata a bőr alatti kapillárishálózat mintáját követi), majd megtörténhet a teljes kiszürkülés, ekkor beszélünk ezüstszürke színről. Ha egyes melanocyták újra képesek pigmenttermelésre, a ló legyesszürke.
A deres lovak akár két-három hónap alatt képesek teljes árnyalatváltozáson átesni. A fehér szőrszálak mennyisége évszakról évszakra változik, nincs köze a ló életkorához. Némely évszakban előfordulhat, hogy a deres jelleg szinte eltűnik, míg máskor a ló a fej és lábvégek kivételével teljesen “fehér”.
bal: Khal Draco (Imre Mercédesz), sárga alapszínű szürke – jobb oldali képeken: Sunny (Medve Daniella), vércsederes
Megkülönböztetés
A szürke és a deres szín elkülönítésének legbiztosabb módja a különböző testrészek színeinek megfigyelése:
Fej: a szürke lovak leghamarabb a fej területén kezdenek el szürkülni. A deres lovak feje mindig az alapszínt mutatja, így extrém kivilágosodás esetén is éles kontrasztban van a deres részekkel. Extrém dereseknél előfordulhat, hogy a lábvégeken és a fejen is találunk fehér szőrszálakat, van, hogy ezek mennyisége az egész lovon szinte megegyezik, de valamennyi eltérés a nyak-törzs színéhez képest mindig van. A legbiztosabb pont a két szín elkülönítéséhez.
balra: szürke lovak – jobbra: deres lovak
Hosszúszőrök: Szürke lovakon nagyon gyakori jelenség, hogy a szürkülés a fej mellett leghamarabb a farok végét érinti, egyfajta mosott jelleget ad. Nagyon hamar kiszürkülő lovaknál megesik, hogy a lábvégek, hosszúszőrök még bőven feketék, mikor maga a ló már majdnem ezüstszürke, de ekkor érdemes megnézni a fej színét, ilyen szürkéknél ugyanis teljesen biztos, hogy a fej is teljesen kiszürkült.
Deres lovaknál a hosszúszőrök sokszor az alapszínt mutatják, de néhány deresnél a deresség kiterjedhet a hosszúszőrökre is. A szürkékhez képest a mosott jelleg helyett ilyenkor inkább több árnyalat keveredik a ló hosszúszőreiben (fehér-szürkés-alapszínű szőrszálak) – az angol nyelv nagyon találóan az ilyen lovakat frosty roannak nevezte el.
balra: szürke lovak – jobbra: deres lovak
Lábvégek: A szürke lovak esetében általában a lábak bizonyos részei szürkülnek ki a legkésőbb. A deresek lábvége mindig az alapszínt mutatja, az elülső lábaknál az alapszín – deres rész találkozásánál a színes terület jellegzetes fordított V alakban ér véget. A szürkék lábvége a szürkülési fázis ezen részében szinte kivétel nélkül fekete / sötétszürke, az alapszín már nem fedezhető fel, viszont a deresekkel ellentétben, a lábvégeik szinte soha nem egységes színűek, a kiszürkülés itt is hamar megkezdődhet.
balra: szürke lovak – jobbra: deres lovak
Valószínűleg a deresek és szürkék fő hasonlóságát a fehér test – színes lábvégek kontrasztja, illetve a két szín kevert jellege adja. Ezért érdemes mindig az egész lovat megfigyelni; a fentieket összevetve és együttesen alkalmazva könnyen meg lehet őket különböztetni.
Az almázottság egy igen elterjedt mintázat, mellyel már minden lovas találkozott. Leggyakrabban szürke lovakon láthatjuk, azonban maga az almázottság sokkal több fajtával és típussal rendelkezik, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk, s igen sokféle okra vezethető vissza.
Almázott szürkék
Szürke lovak esetében az almázott mintázat nagyon nagy eséllyel meg fog jelenni a ló élete során. Ennek oka, hogy a szürke szín élettani hátterében egy pigmenttermelési zavar húzódik meg: a színt létrehozó mutáció először túltermelteti a pigmenteket (csikókori hiperpigmentáció), melyek végül fokozatosan merülnek ki; egyes esetekben pedig repigmentáció (azaz újbóli pigmenttermelés) valósulhat meg, amely a legyes- és szeplősszürke színt hozza létre. A kettő között (a hiperpigmentáció okozta acélszürke árnyalat, és a szürkülési folyamat utolsó fázisaiban tapasztalható ezüstszürke, valamint legyesszürke szín között) láthatjuk az almázott szürke árnyalatot. Mivel az almázott szürke szín a szürkülés élettani folyamatával áll kapcsolatban, így az almázottság genetikailag / élettanilag meghatározott.
A szürke szín különböző árnyalatai a szürkülési folyamat különböző fázisait jelölik. Az acélszürke / mézszürke mintázatot követi az almázott szürke fázis, mely tovább világosodva ezüstszürkét eredményez, míg a legvégső fázis a szeplősszürke vagy legyesszürke. Az almázott szürke fázisban a test különböző részein eltérő ütemben halad a pigmentvesztés, ami ezt az igen látványos mintázatot okozza: ennek oka, hogy a ló bőre alatt található kapillárisok (apró vérerek) ugyanolyan mintázatban futnak, mint ahogyan az almázott mintázatot látjuk, a vérerek közvetlen közelében jobb a sejtek tápanyag ellátottsága, így ez összefüggésbe állítható a pigmentsejtek kimerülésének mértékével. A szürke lovaknál az “almák” sötét peremmel és világos középrésszel vannak jelen.
Virág – Deák Georgina
Hőkamerás felvétel, melyen jól látszódik az almázottság bőr alatti lefutása (theequinecenter.com)
Silver dapple
A silver dapple színnél olyan gyakori az almázottság jelenléte, hogy maga a szín elnevezése is mutatja: dapple, azaz almázott, ami fekete (silver dapple black) és pej (silver dapple bay) színű lovakon fejti ki a hatását. Habár elsőre nem minden silver lónál egyértelmű az almázottság jelenléte, mert a minta nem feltétlenül jelenik meg a rövidszőrök teljes hosszában, nyíráskor minden silver ló igen erőteljesen mutatja az almázottságot. Silver dapple esetében tehát szintén génhez kötött jellegről beszélünk.
Surrey Springs Armani, silver dapple black gypsy vanner (Surreysprings.com)
Silver dapple bay – közelebbről megvizsgálva feltűnik az almázottság (homecomingbook.wordpress)
WJR Silver Nock Out, fríz x belga/gypsy fedezőmén, silver dapple black színnel (stallionsnow.com)
Nyírt silver bay – a szőr eredeti hosszában az almázottság nem látható, ami jellemző a silver bay lovakra
Nyírt silver dapple black gypsy vanner
Lábszőrök kivételével teljes testben nyírt silver dapple black gypsy vanner
Almázottság = jól tartott ló?
Egyes lovaknál a megfelelő tápértéket tartalmazó táplálék és az egészséges tartási körülmények ideiglenesen megjelenő almázottságot biztosítanak, ami gyakran a faron, néha az egész törzsön megjelenik. Ennek ellenére mégsem mondhatjuk, hogy ez a mintázat minden esetben jelzi a ló jó állapotát, mert néha a legmegfelelőbben tartott lovaknál sem jelenik meg egész életük során, máskor pedig a legrosszabb körülményekből kimentett lovakon is intenzív almázott mintázat figyelhető meg. Az “egészséges” almázottságra való hajlamot valószínűleg genetikai faktorok határozzák meg, amelyet ebben az esetben a környezeti hatások hívhatnak elő. Önmagában nem annyira gyakori jelleg, mint gondolnánk, a látható almázottság ugyanis sokszor már eleve jelen van a színnel (pl. intenzíven almázott palomino lovak), vagy pedig egy enyhe sooty jelleg okozza a látványos almázottságot.
Sárga kanca csikójával; a kanca sárgákhoz képest feltűnő almázottsággal rendelkezik
Almázott fekete ló. Színük jellege miatt a sárgák mellett a fekete lovakon látni az egyik legritkábban az almázottságot.
Palomino QH, az almázottság ebben az esetben a “színnel adott”, valószínűleg genetikai oka van az erős almázottságra való hajlamra.
Zserbó, almázott zsufafakó magyar félvér (Záprel Krisztina)
Pej, erős almázott jelleggel. Az ilyen megjelenésű almázott mintázat már valamilyen egyéb faktornak, pl. a sooty-nak köszönhető.
Külön érdekesség, amikor az almázottságot pigmenthiányos területen látjuk, mint például tarka lovak fehér foltjain belül. Ez az almázottság nem magyarázható a melanociták eltérő színtermelésével, hiszen ezek a foltok teljesen mentesek a pigmenttermelő sejtektől – ez felveti azt a kérdést, hogy mi is valójában az almázottság olyan lovaknál, ahol nem látható, vagy nem egyértelmű az eltérő színárnyalat ezeken a testrészeken. Elképzelhető, hogy a szőr ezeken a közvetlenül vérellátottabb területen enyhén más szerkezetű, vagy a vékony szőr / vékony, pigmenthiányos bőrön áttetszenek a vérerek, ahogy azt a világosabb bőrű embereken is néha láthatjuk.
‘Tovero’ mintázatú PH, almázott mintázattal a pigmenthiányos területen. (Forrás: Equine Color Genetics FB)
Sunila és csikója. Bár a cremello nem pigmenthiányos szín, az almázott mintázatot nem az eltérő erősségű pigmenttermelés okozza. (Forrás: Blazing Colours Farm FB)
Sooty ‘gén’
A sooty egy módosító faktor, mely képes mind a rövid, mind a hosszúszőröket sötétíteni. Többféleképpen is megjelenhet a lovon: foltokban, almázott mintázatban, teljes lovat vagy csak a hosszúszőröket érintve. Minden esetben egyedi megjelenést kölcsönöz viselőjének, a legkülönlegesebb mégis az a sooty árnyalat, amikor a lovat almázott mintázatban sötétíti. A Sooty faktorra jellemző, hogy progresszív, azaz évről évre egyre erőteljesebben van jelen. Akhal tekéknél gyakoribb a drasztikus sooty megjelenés, de más fajtákban is előfordul, leggyakrabban pej, zsufafakó színeken.
Sooty buckskin akhal teke
Sooty buckskin PRE
Шахид (Shakhid), pej akhal teke mén erőteljes sooty mintázattal
Reverse dapple
Az almázott minta legtöbb esetben a klasszikus, kívül sötét – belül világos „almákat” jelenti. Létezik azonban egy ritka, de annál különlegesebb változata, amit reverse dapplingnek (tükörfordításban fordított almázottságnak) nevezünk: ekkor a körök széle világos, és a belseje sötét, létrehozva egy nagyon egyedi megjelenést. Okai szintén nem tisztázottak, de leginkább azoknál a színeknél figyelhető meg, ahol a test rövidszőrei közé fehér szőrszálak keverednek (deres, rabicano, hirtelen szürkülő lovak), valamint igen egyedi módon a champagne színre sokkal inkább ez a fajta almázottság a jellemző, ellentétben a többi hígítógénes (pl. cream,silver) színekkel.
Carletto vasderes fedezőmén
Reverse dapple mintázat champagne színen (Forrás: Equine Color Genetics FB)
Reverse dapple szürkülő lovon
Reverse dapple szürkülő lovon
Wing’s Sable Sky, Saddlebred kanca. Mintázatát valószínűleg genetikai mutáció okozza, mely imitálja a szürke vagy sabino mintát.
A szürke szín a magyar nevezéktan szerint egy kevert szín, biológiai értelemben azonban nem szín, hanem egy pigmenttermelési defektus. Az egész állatvilágban egyedülálló, ugyanis a szürke lovak fokozatosan veszítik el alapszínüket (sokszor az úgynevezett hiperpigmentáció után kezdenek csak el szürkülni). Mindegyik szürke ló eredetileg színesen születik, és a későbbi évek során fog kiszürkülni, a szürkülés sebessége teljesen egyedfüggő, illetve valamennyire fajtafüggő is. A pigmentsejtek kimerülése a szőr színét érinti, a bőr és a szem pigmentált marad, habár ritkán a bőrön is előfordulhat pigmentvesztés, ami vitiligo formájában jelenik meg.
A szürke színt okozó gén domináns. Korábban a domináns allélt Grey (G) génként jelöltük, a legújabb kutatások azonban felfedezték, hogy több szürke-allél is létezik, attól függően, hány kópiában hordozzák a mutációt. A G2 és G3 allél nemcsak a szürkülés sebességére, hanem a melanóma kockázatára is hatással van.
A szürke árnyalatai
A szürke szín egyes árnyalatai valójában a szürkülés különböző fázisait jelentik. Az egyes árnyalatok határai természetesen szubjektívek, sokszor egybe is mosódnak, egyes fázisok akár ki is maradhatnak.
Acélszürke árnyalat akármelyik alapszín esetében előfordulhat: fekete vagy sötétpej lovak kiszürkülésénél szinte mindig megfigyelhető, ám a világosabb színű (pej, sárga, fakó, stb.) lovak a hiperpigmentáció miatt teljesen besötétedhetnek a kiszürkülés előtt, így az acélszürke árnyalat náluk is ugyanúgy jelen lehet. Részben emiatt a szürkülés egy bizonyos fázisa után már nem lehet megállapítani az eredeti alapszínt, hiszen az acélszürke nem jelent automatikusan egyet a fekete vagy sötétpej alapszínnel.
Acélszürke
Acélszürke
Mézszürke árnyalat akkor jelentkezik, amikor a sárga, pej ló (még) nem mutat drasztikus hiperpigmentációt, viszont a fokozatos pigmentvesztés egyfajta mosott színt eredményez. (Elvileg nem lehetetlen árnyalat fekete alapszín esetében sem, hiszen a fekete pigmentek hígulása is bronzos árnyalatot eredményez).
Mézszürke
Mézszürke
A szürkülés következő fázisa az almázott szürke, amikor a különböző sejtek pigmentvesztése nem egyenletes a bőr alatt futó kapillárisok (vérerecskék) miatt: az almázott mintázat ezeknek a vérerecskéknek a mintázatát követi. Helyesen ők az almázott szürkék, és nem almásderesek. Almázott szürke állapotban már az eredetileg világosabb színű lovak (sárgák, pejek) is sötétbarna-szürke-fekete árnyalatú szőrökkel rendelkeznek a hierpigmentáció miatt, így egy almázott szürke esetében már biztosan nem lehet még betippelni sem az eredeti alapszínt.
Mézszürke és almázott szürke közötti átmenet
Almázott szürke
A teljesen kiszürkült ló neve ezüstszürke, a laikusok gyakran ezeket a lovakat hívják tévesen fehérnek.
Ezüstszürke
Ezüstszürke
A legyesszürke / szeplősszürke / pisztrángszürke a szürkülés végső, és egyetlen olyan fázisa, ami után a ló a kifehéredés helyett egyre színesebb lesz. A kimerült pigmenttermelő sejtek újra elkezdenek melanint (pigmentet) termelni, így a ló pöttyökben visszaszínesedik, az idő előrehaladtával egyre jobban.
A domináns szürke mutáció túltermelteti a pigmenttermelő sejteket, amik előbb-utóbb kimerülnek, és nem lesznek képesek pigmenttermelésre. A pigment túltermelés következménye a hiperpigmentáció, ami csikók esetében a legfeltűnőbb, de a kiszürkülés végleges megkezdése előtt is jelen lehet. A szürke csikók bár színesen születnek, a hiperpigmentáció miatt jóval sötétebbek, mint a nem szürke csikók, így ennek, illetve a szem környékén megfigyelhető szürke elszíneződésnek, “szemüvegnek” (grey goggles) köszönhetően a később kiszürkülő csikók az esetek egy részében jól megkülönböztethetők a nem kiszürkülő csikóktól.
Hiperpigmentált csikó szürke “szemüveggel” (sárga vagy pej alapszín)
A kiszürkülés előtt sok világos színű ló színe (sárgák, pejek, palominók, stb.) előbb besötétedik, és ebből a sötét színű árnyalatból fognak majd kivilágosodni. Ezért a szürkülés egy bizonyos fázisától (acélszürke, almázott szürke) már képtelenség megállapítani a ló eredeti alapszínét.
Szürkülő palomino – minden “lovas színgenetikus” kedvenc fotója a
kiszürkülés előtti hiperpigmentáció mértékéről, avagy miért nem
tippelünk alapszínt almázott szürkék esetében
A szürkülés (szürke szálak megjelenése) leghamarabb a fejen, illetve a farok végén kezdődik, aminek a vége így mosottas jelleget kap. A kiszürkülés módja, sebessége lófüggő. Vannak lovak, akiknek a teste sokkal hamarabb szürkül, a hosszúszőrök pedig nagyon sokáig sötét színűek maradnak, míg másoknál éppen ellentétesen a szürkülés, a sörény és farok szinte már fehér, míg a ló teste még acélszürke árnyalatú. Mindkét esetben a sötét testrészek is ki fognak szürkülni, előbb vagy utóbb. A szürkülés részben szürke szőrszálak megjelenéséből (ez általában a fejen a leglátványosabb), részben pedig a testen lévő pigmentek fokozatos kihígulásából áll, ezért sok szürkülő ló színe lesz olyan furcsa, barnás, színvesztett, a mézszürke árnyalat is így jön létre.
A szürkülés minden lóban máshogy zajlik le, és néha nagyon különleges színek jönnek létre. Tetrarch spots vagy chubari spots jellegnek nevezzük azt, amikor a ló testén kör alakú foltokban gyorsabb a kiszürkülés, mint a test többi részén. A foltok átmenetiek, a többi rész fokozatosan hozzászürkül, így a foltok előbb-utóbb eltűnnek.
Chubari vagy Tetrarch-spots
Szomatikus mutációs folt akkor következik be, amikor egy foltban a mutációt okozó génszakasz elvész vagy kikapcsol, a mutáció hatása megszűnik, így az érintett folt nem fog kiszürkülni. Maradandó jelleg, ahogy a ló egyre világosabb, úgy lesz egyre kontrasztosabb a mutációs folt. A legtöbb esetben éles határvonalú, erősen pigmentált (=a ló eredeti színével megegyező) folt.
Szomatikus mutáció a fejen
Szomatikus mutáció a fejen
Bloodmark vagy bloody shoulder esetében a pigmenttermelő sejtek egy foltban egyszerre kapcsolnak vissza pigmenttermelésre. A mechanizmus ugyanaz, mint a legyesszürke szín esetében, csak apró, különálló foltok helyett egybefüggő terület lesz újra pigmentált. Általában hamar bekövetkezik, így sokszor nehéz megkülönböztetni a szomatikus mutációtól. A szomatikus mutációval ellentétben nem éles határvonalú, hanem szaggatottabb, foltos jellegű, kevésbé erős színű, mint a szomatikus mutációs folt.
Bloodmark/bloody shoulder
Valószínűleg Bloodmark/bloody shoulder, de nem elképzelhetetlen, hogy valójában szomatikus mutáció
Gyakran összekeverhető más színekkel
A szürkéket gyakran keverik a deres, a fehér, és az appaloosák varnish roan színével.
A fentebbi linkekre kattintva elérhető az adott színekről és génekről szóló részletes és illusztrált leírás.
Nem szürke, nem is albínó vagy cremello: “fehér”, pontosabban White spotting 14 mintázatú angol telivér
Nem szürke; vasderes
Nem szürke; varnish roan kismértékű spotted blanket mintával
Heterozigóták vs. homozigóták
Bár a szürke mutáció domináns öröklésmenetű génnek tekinthető, allél-dózis hatás van jelen, azaz nem mindegy, milyen és mennyi szürke-allélt hordoz egy ló. Így nemcsak a hetero- és a homozigóták között figyelhető meg a különbség, hanem az egyes G2-G3 allélok között is.
A heterozigóta, lassan szürkülő G2 szürkék (G2/G1, vagy G2/N, akik csak az egyik szülőtől örökölték a génváltozatot, és csak 50% eséllyel örökítik), gyakrabban lesznek legyesszürkék, a szomatikus mutáció és bloodmark jegyek is gyakrabban figyelhetők meg náluk. Ennek oka, hogy a G2 mutációt, ami egy duplikáció, csak az egyik szülőtől örökölték, így ez a plusz génszakasz csak egy példányban van meg, nagyobb eséllyel veszhet el/inaktiválódhat, mint homozigóták esetén vagy mint a három kópiát is hordozó G3 lovak esetében.
G3/G1 heterozigótáknál, valamint a többi génvariáció esetén is (G2/G3, G2/G2) a szürkülés sebessége gyorsabb, hamarabb érik el az ezüstszürke színárnyalatot, ritkábban lesznek legyesszürkék, és akkor is kevesebb “szeplővel” rendelkeznek. Hajlamosabbak a vitiligo-ra (a bőr foltokban történő pigmentveszteségére), valamint a mutáció okozta melanóma is nagyobb eséllyel jelenhet meg náluk (bár a melanóma gyakorisága, lefolyása további tényezőktől is függ). A G3/G3 homozigóták extrém gyorsan szürkülnek, melanóma kockázatuk igen magas.
Vitiligo
Vitiligo
Melanóma
A szürke színt okozó mutáció jellege miatt egyes gének túlműködnek, ami így a pigmenttermelő sejtek daganatához, melanómához vezet. Az ezzel kapcsolatos publikációk szerint a tizenöt év feletti szürke lovak 70-80%-ánál kialakul, és az esetek nagyobb részében a kezdetben jóindulatú daganat rosszindulatúvá alakul, és áttéteket, metasztázisokat képez. Azóta kiderült, hogy úgy tűnik, erősen fajtafüggő a dolog, az újabb kutatások szerint az Andalúzoknál a leggyakoribb, ezt követik a Lipicai lovak, míg például a Quarter Horse fajtában kifejezetten kevés szürkét diagnosztizáltak melanómával. A legújabb kutatások pedig további magyarázattal szolgálnak a jelenségre, a melanóma kockázata ugyanis erősen függ a mutáció kópiaszámától, azaz hogy egy szürke G2 vagy G3 alléllal rendelkezik-e, és milyen zigozitású. Ráadásul, genetikai okok miatt gyakrabban alakulhat ki olyan homozigóta szürke lovaknál, akik fekete alapszínnel rendelkeznek.
A melanóma leggyakrabban a szőrtelen részeken jelenik meg (farok alatt, illetve a fejen), és az emberi melanómával ellentétben nem befolyásolja a kialakulás mértékét vagy esélyét az UV, ugyanis nem külső hatás indukálta daganat, hanem genetikai eredetű.
További képek
steel grey – acélszürke (internetes kép)
rose grey – mézszürke (pej alapszín) (internetes kép)
rose grey – mézszürke (sárga alapszín) (internetes kép)
Mazsola – szürke arab félvér spotted blanket mintával (Pintér Csilla)
Sheba, 75% andalúz 2011-ben és 2016-ban (Dunai Cynthia)
Sally – araappaloosa (Kassai Fanni)
light grey – ezüstszürke (internetes kép)
Lucifer – shagya arab 2014-ben és 2016-ban (Perlaky Alexa)
Deepforest Grizzly – legyesszürke shagya arab x quarter horse (Szilágyi Zsófia)
Gréti – legyesszürke arab félvér (Pintér Csilla)
Gandalf – almázott- & legyesszürke osztrák melegvérű (Lendület Lovasiskola)
Szürkülő palomino – minden “lovas színgenetikus” kedvenc fotója a
Chubari vagy Tetrarch-spots
Lószíngenetika 