Tűzöttség (white ticking, rabicano, white patterns)

A tűzöttség (white ticking) meghatározása egyszerű, ám mégis egy nagyon tág fogalom a lovak színgenetikájában. Tűzöttségről beszélünk akkor, ha a ló színes szőrei közé fehér szálak keverednek, ez azonban mintázatilag és genetikailag nagyon sokféle dolgot és okot jelenthet. 

Kevert színek

Leggyakrabban az ún. kevert színeknél találkozhatunk a tűzöttség jelenségével, habár a szó szoros értelmében ezek különálló színt alkotnak, mindenképp érdemes megemlíteni ebben a témakörben – főleg azért, mert ezeknek a színeknek az egyes fázisait könnyen össze lehet téveszteni a sima tűzött jelleggel. 
A szürke (grey) lovak a szürke gént létrehozó mutáció tulajdonsága miatt hiperpigmentáltan születnek, vagy később válnak azzá, ezután megkezdődik a pigmenttermelő sejtek kimerülése, azaz a kiszürkülés. Ez eleinte csak pár fehér szőrszál megjelenésében manifesztálódik, először a fej területén, illetve a farokszőrzet vége szintén depigmentálódni kezd. Az első fázisban a ló csak szimplán tűzöttnek hat, később jelennek meg az igazán szürke jellegek.
acélszürke
A deres (roan) lovak általában csak az első csikókori vedlést követően mutatják először a deres jelleget, és a szürkékkel ellentétben a dereseken a fehér szálak mennyisége az évszak és nem a kor függvénye, a téli időszakban általában sokkal kevesebb, míg pl. a tavaszi vedlés után sokkal több fehér szál keveredik a test színes szőrei közé, a fejet és a lábvégeket, gyakran a hosszúszőröket is érintetlenül hagyva. Így bizonyos évszakokban (pl. télen) a deres lovat könnyű összetéveszteni egy szimplán tűzött lóval.
Shesababeboonsmal, 2008-as sárgaderes (red roan) qh kanca

Véletlenszerű tűzöttség (random white ticking)

Maga a tűzöttség, mint általános jelenség, egyáltalán nem ritka a lovak körében, a sárga alapszínű lovakon a leggyakoribb. Sokkal kisebb mennyiségben vannak jelen a fehér szőrszálak mint a kevert színek esetében, sosem mutat olyan erős és jellegzetes fenotípust, mint pl szürkéknél vagy dereseknél, bármelyik lovon megjelenhet a test bármelyik részén (leggyakrabban: has, far, comb). Egyes tűzött mintázatok azonban konkrét génhez vagy fehér mintázathoz köthető, ezek más kategóriát képeznek a random tűzöttségtől.

Tűzöttség Fantomon (Illés Viktória)

Rabicano

A rabicano egy nagyon jellegzetes, meghatározott mintázatot mutató tűzöttség, valószínűleg egy (vagy több) konkrét génhez kötött jelleg (a gént még nem azonosították, de jelenleg is folynak ezzel kapcsolatos kutatások, így minden bizonnyal már nem kell rá sokat várni). A legminimálisabban expresszálódó rabicanonál is megfigyelhető a farok tövénél, farokrépa felső részénél, sávos mintázatban  vagy nagyobb mennyiségben jelen lévő fehér szálak, ez az ún. skunk- vagy coon tail. A rabicano lovak jellegzetessége a coon tailen túl, hogy a tűzöttség a lágyék részen jelentkezik a legerősebben, extrém esetben átterjedhet a ló oldalára, egészen a könyökvonalig, a ló oldalán jellegzetes, “csíkos” mintázatot létrehozva (ennek oka, hogy a fehér szálak az ún. Blaschko-vonalak mentén erősebben expresszálódnak).

jellegzetes rabicano skunk-/coon tail
Jackpot Cat, 2002-es sárga rabicano qh mén

Fehér mintázatok tűzöttsége:

Nagyon sok fehér mintázattal együtt jár a tűzött jelleg, ilyen pl. a tobiano, sabino, white spotting mintázatok, illetve ide sorolható az appaloosa-mintázatokhoz sorolható varnish roan szín is. Érdekesség, hogy a roan, a tobiano, a sabino és white spotting mintázatok mindegyike a KIT gént érintő mutációhoz köthető – tehát ezek a színek és mintázatok mind egyetleg génhez köthetőek. Mivel tudjuk, hogy a ló egy adott génből egyszerre kettőt hordoz, ezért a fentebbi mintázatok csak nagyon korlátozott számban lehetnek jelen a lovon. Pl: homozigóta tobiano (T/T) ló nem hordozhat így már további KIT mutációkat; vagy tobiano deres ló biztos, hogy csak egy T és egy Rn allél hordoz (T/Rn), és vagy egyiket, vagy másikat örökíti tovább, stb.).
Tobiano
A tobiano (hazánkban is) a legelterjedtebb tarka mintázat. A fehér foltok mellett gyakran megfigyelhető a színes felületeken (főleg a tarka-színes területek átmeneténélátmeneténél, de néha akár az egész testfelületen is) a tűzöttség, melyért ezesetben szintén a T gén felelős.

Shelby, kendersörényű sárga (tűzött) tobiano kanca (Domaházi Kamilla)
Sabino
A sabino több mintázatot is magába foglal, nagyon jellegzetes fehér foltokat hoz létre a lovon (a fehér jegyek legtöbbször a (szinte teljes) lábszáron, az arcon, állon, ill. a hason figyelhetők meg, a foltok széle sokkal szabálytalanabb a többi fehér mintázathoz képest), emellett nagyon jellegzetes, erős tűzöttség is társul a sabino jelleghez. A Sabino1 egy inkomplett domináns gén, homozigóta formában legtöbbször teljesen fehér lovat hoz létre (rózsaszín bőr, hófehér fedő- és hosszúszőrök, barna szem), heterozigóta formában pedig a fentebb leírt, jellegzetes sabino mintát hozza létre.

Chico, sárga sabino
White spotting mintázatok
A white spotting (régebbi nevén: dominant white) mintázatoknak több, mint húsz tagját fedezték fel (mindegyik a KIT gén egy mutációja), expressziós mintázatuk nagyon széles skálán mozog: sabino, sabino roan (deres sabino), near white (közel fehér) és white (fehér) fenotípusok léteznek. Ezek közül több, de legfőképpen a sabino roan fenotípusúak mutatnak nagyon erős, jellegzetes tűzöttséget.

Puchilingui, “dominant white”angol telivér
Varnish roan
Az appaloosa-mintázatokat kétféle gén alakítja ki, az egyik a kulcsgén, a leopard complex, a másik pedig a pattern-gének. A leopard complex önmagában létrehozza az appaloosa jellegeket és a varnish roant, ami az appaloosák jellegzetes “deressége”. A varnish roan szintén egyedi expresszióval rendelkezik: a tűzöttség mértéke itt is extrém keretek között változhat, az enyhén tűzöttől egészen a szinte “ezüstszürke” jellegig, a csontos felületeket sokáig színesen hagyva. A varnish roan megfigyelhető a konkrét appaloosa-mintázatok mellett is (spotted blanket, snowcap, stb.).

Et Jocker Whitesocks – varnish roan appaloosa (Drescher józsef)

Brindle, a lovak ritka, csíkos mintázata

Talán a legritkább és legkülönlegesebb színnek tartjuk a csíkos mintázatú, azaz brindle lovakat. Más fajokkal, pl. a kutyákkal ellentétben azonban lovaknál nincsen olyan gén, ami konkrétan ezért a mintázatért felelős; a brindle tehát egy fenotípus, melynek több oka lehet. Az okok közé tartozik a kevert színek egyedi megjelenése (skewed grey, skewed roan, skewed varnish roan), a fakó (dun) extrémen megjelenő primitív jegyei (extreme dun factor), a szomatikus mutáció, az incontinentia pigmenti, legeslegritkább esetben a kiméra, valamint egy újonnan felfedezett genetikai faktor, a BR1, illetve ezen eseteken túl a pigmentsejtek különböző mértékű eloszlása a Blaschko-vonalak mentén. 
Láthatjuk tehát, hogy a csíkos mintázatnak számos oka lehet, épp emiatt a brindle kifejezés hasonló a fehér (white) színhez: ahogy hivatalosan nem léteznek fehér lovak, úgy hivatalosan nincs konkrét brindle mintázat sem, viszont mindkettőt (nem hivatalosan) használhatjuk gyűjtőfogalomként, egy tovább konkretizálandó fenotípus leírásaként. 
Ezen felül felmerül a kérdés, hogy tudunk-e, illetve ha tudunk, megéri-e ilyen mintázatú lovakat tenyészteni? 

Skewed grey, skewed roan, skewed varnish roan

Azoknál a kevert színeknél, melyeknél változó mennyiségben fehér szőrszálak keverednek a színesek közé, létrejöhet az úgynevezett skewed fenotípus, ami csíkos megjelenést okoz ezeknél a színeknél. A szürke (grey) a deres (roan), és a leopard complex gén által létrehozott varnish roan színeknél is előfordulhat ez a csíkos mintázat, a csíkok egybeesnek a Blaschko-vonalakkal (az embrionális fejlődés egy bizonyos szakaszában az embrióban intenzív sejtvándorlás megy végbe, s az epidermális sejtek vándorlásának útvonalai a Blaschko-vonalak, melyek különböző betegségek esetében szabad szemmel is láthatóvá válnak). Ha pl. a melanocyták sejtvándorlása nem megfelelően megy végbe, a Blaschko-vonalak mentén a pigmenteloszlás eltérő lesz a bőr többi részéhez képest, így jellegzetes mintázatok kialakulásához vezet. Jellegéből adódóan nem öröklődő.
A skewed roan és skewed varnish színek esetében a fehér szőrszálak ahelyett, hogy egyenletesen oszlanának el a ló testén, a Blaschko-vonalak mentén koncentrálódnak.

Reckless Dan, skewed grey quarter horse mén; későbbi élete során teljesen kiszürkült.
Catch A Bird, skewed roan angol telivér. Külön érdekesség, hogy sem a fajtában, sem felmenői között nincs jelen a roan gén, csikói közül viszont többen is örökölték tőle a deres színt: Catch A Birdnél (illetve valamelyik szülője ivarsejtjében) tehát önmagától létrejött a roan mutáció, amit képes is volt továbbörökíteni.

Patron Chico Lambedura, pej skewed roan

Extreme dun factor

A fakó (dun) gén két jellegzetessége az alapszín jellegzetes kihígítása és a primitív jegyek megléte. Egyes esetekben ezek a primitív jegyek (szíjalt hát, zebroid csíkos lábak, csíkos váll) nagyon erősen expresszálódhatnak, ekkor beszélünk extrém dun faktorról, ami a brindle fenotípus egyik fajtája.

Mark Me Brindle, grullo quarter horse kanca
grullo extrém dun faktorral

Szomatikus mutáció

Brindle fenotípus szomatikus mutációval is keletkezhet, ekkor a Blaschko-vonalaktól eltérő mintában jelennek meg fehér csíkok az érintett egyedek testén, ahol vagy a melanocytákban keletkezett mutáció miatt nincs ezeken a részeken színtermelés, vagy a fehér mintázat kialakításában szerepet játszó területek nem az eredeti programnak megfelelően jelennek meg. (Valójában majdnem minden brindle-mintázat valamilyen mutációval keletkezett, így kicsit csalókás ilyen elnevezéssel illetni ezeket az eseteket, még ha szemmel láthatóan is különböznek a fentiektől).
DA Remote Control, arab félvér
Celano, holland melegvérű
Celano, holland melegvérű

Incontinentia pigmenti

Az incontinentia pigmenti (IP) a brindle mintázat egyetlen olyan formája, amely öröklődik, viszont mivel egy genetikai betegség, ezért sajnos egyben a leginkább olyan brindle mintázat, melyre nem érdemes tenyészteni. Nemhez (X-kromoszómához) kötött domináns mutáció, csak a kancák mutatják a brindle mintázatot és örökítik tovább, a mének még méhen belül elpusztulnak. Ahogy embereknél, úgy lovaknál is az IP egy olyan genetikai betegség, mely abnormalitásokat okoz közös fejlődési eredetük miatt nem csak a bőrön, de a fogakon, körmökön  / patákon, illetve a szemeken is. Az IP olyan léziókat (elváltozásokat, sebeket) hoz létre a bőrön, melynek következtében a lovak bőrén a hyperpigmentáció mellett hypopigmentáció és szőrtelen területek is előfordulnak, s valójában ezek együttesen hozzák létre a mintát. Belátható, hogy nem egy járható út a jövőbeli brindle-tenyésztők számára. 
Brenda Batty Atty, az első kanca akinél feljegyezték az öröklődő brindle mintázatot – mind ő, mind csíkos csikói incontinentia pigmentiben szenvedtek
A képen szereplő kancán jól látszik, hogy a csíkos mintázatot a betegség által okozott bőrsérülések, és a sérülések helyén fellépő szőrtelen, pigmentáltabb részek hozzák létre.

Kiméra (chimerism)

A kiméra egy nagyon ritkán előforduló jelenség, melynek során méhen belül az embrionális fejlődés korai fázisában kétpetéjű ikrek / két megtermékenyített petesejt fúzionál (összeolvad), így genetikailag mozaikos élőlény jön létre. A kiméra eredményeképpen többféle különleges mintázat is létrejöhet, melyek közül csak az egyik a brindle (a többi kiméra mintázatról majd később külön cikk fog szólni). Tehát egy nagyon ritka jelenségről van szó, s a brindle mintázatoknak ez egy ugyancsak nem tenyészthető, nem örökíthető formája.

Dunbars Gold, genetikailag tesztelt kiméra. A kiméra nemcsak a különleges brindle mintázatot eredményezte: a két embrió, ami eggyé fúzionált, egy mén és egy kanca egyed volt, így Dunbars Gold sejtjeinek egy része XX, míg másik része XY kromoszómákat hordozott (egyszerűbben mondva, egyszerre volt kanca és mén – mivel azonban a szaporító szervrendszere teljes egészében a mén-sejtvonalról származik, így ivarilag teljes értékű mén).


Tigresa Dash brindle mintázata bár elsőre extrém dun faktornak tűnik, a dun génre jellemző valódi hátszíj és egyéb primitív jegyek részleges vagy teljes hiánya (zebroid lábak, dunra jellemző csíkos váll) miatt, ami ennyire erős dun expresszió esetén elképzelhetetlen (+ elvileg felmenői között sincsen dun), megerősíti, hogy minden bizonnyal itt is kiméráról van szó.

Eltérő pigmenteloszlás a Blaschko-vonalak mentén

Ha a fentebbi eseteken túl találkozunk olyan lóval, aki egyik fentebb említett színt vagy betegséget sem hordozza, valamint nem is kiméra, és az alapszínnél sötétebb csíkokat hordoz a Blaschko-vonalak mentén, akkor a brindle fenotípus oka a fentiektől eltérő. Valamilyen oknál fogva az embriogenezis során a pigmentsejtek ezen a vonalon koncentráltabban maradtak meg, mint a test többi részén.

Brindle 1 (BR1)

2016-ban svájci kutatók publikáltak egy olyan cikket, melyben a Quarter horse fajtánál meghatároztak egy X-kromoszómához kötött gént, ami jellegzetes mintázatot okoz a lovak szőrében. A cikk alanyául szolgáló ló gazdája ragaszkodva a brindle elnevezéshez, a gén a Brindle 1 (BR1) elnevezést kapta, viszont ez a gén okozta fenotípus különbözik a többi “klasszikus” brindle mintázattól. A vertikális irányú csíkokat a csíkok helyén lévő szőrzet eltérő textúrája, esetleg eltérő pigmentsága okozza a többi normál szőrszálhoz képest. X-kromoszómához kötött szemi-domináns öröklésmenetű gén: a heterozigóta kancák, akiknél csak az egyik X kromoszómán található a BR1-mutáció, rendelkeznek a csíkos jellegű fedőszőrmintázattal, míg a homozigóta kancák és a mének (akiknél ugye csak 1 X-kromoszóma van jelen) nem mutatják ezt a mintázatot, sörényük és farokszőrzetük viszont gyérebb, mint a mutációt nem hordozó társaiké. Mivel a mintázat javarészt a szőrzet szerkezetéhez kötött, különbség adódik a hosszú téli és a rövid nyári bunda megjelenése között; télen a fedőszőr csíkjai miatt jellegzetes moth-eaten (“molyrágta”) megjelenést kölcsönöz a lónak. 
A téli “moth-eaten appearance”, mellette ugyanaz a kanca nyáron,  lent pedig a br1 mintázatot nem mutató mén, jól megfigyelhető gyér hosszúszőrökkel A kép a fentebb említett cikkben jelent meg.

Ezüstpej / mosott (sörényű) pej: létező szín vagy különleges fenotípus?

Aki egy kicsit is ért a lovakhoz, bizonyára már hosszú éve / évtizedek óta fújja az alapszínek aranyszabályaik, köztük a pej lovakét is. “Pej ló az, aminek a teste (rövidszőrei) barnák, sörénye-farka-lábvégei feketék.” Mégis létezik a magyar elnevezéstanban az ún. ezüstpej / mosott (sörényű) pej, és ha ritkán is ugyan, de előfordul, hogy összefutunk akár élőben, akár az interneten olyan – láthatóan – pej lovakkal, melyek a szokásos fekete hosszúszőrök helyett ezüstös/fehér színű sörénnyel és/vagy farokkal pompáznak. 
Mi lehet ennek az oka? 
Ebben a cikkben az összes lehetséges okot felsorolom, mitől lehetnek ezek az egyedi kivételek, az általánosabb esetektől az igazán ritka példákig haladva.
Csikó / fiatal pej
A pej lovak jellegzetes fekete lábvégei és hosszúszőrei csak később alakulnak ki. Minimálisan megvannak ezek a pejre jellemző jegyek (a fülek fekete “hegyeivel” (eartips)) együtt már születéskor is, de csak hónapok-évek alakul ki a jellegzetes (ében)fekete szín az említett területeken. Ez legfőképpen a lábvégeken vehető észre, a felnőtt pej lovakra jellemző, majdnem egész lábat befedő fekete terület kialakulása sokszor éveket vesz igénybe, de ugyanez jellemző főleg a farokra is. Egyes fiatal lovakon ezek a csikókori jellegek akár három éves koruk után is megmaradnak, s csak később tűnnek el (növik ki).
Udm American Made, 2008 pej Morgan mén

TBA, 2016 pej mén
Vadpej
A fentebb említett tulajdonságok bizonyos pej lovak esetében életük végéig megmarad. Az ún. vadpej árnyalat egyik jellemzője, amellett, hogy testük általában világosabb árnyalatú, a lábvégeik pedig csak a csüd és az ízületek környékén feketék, hogy hosszúszőreikbe ezüst / szürke színű szálak vegyülhetnek. 
vadpej arab telivér
Vadpej pangare-rel + extrém “frosting”: a képen látható ló is erősen mutatja a vadpej jellemzőit, melyre a pangare még inkább rásegít, az ilyen mértékben kivilágosodott sörény- és farokszínt valószínűleg valamilyen olyan egyéb (genetikai?) ok okozza, amit egyelőre nem tudunk megmagyarázni, de valószínűleg a három tulajdonság együttesen alakítja ki ezt a fenotípust:

Pej lovak kiszürkülése
A szürke lovak születésükkor a domináns G-allél miatt hiperpigmentáltan születnek, de még mutatják alapszínüket. A kiszürkülés két helyen vehető észre leghamarabb, a fejen, és a hosszúszőrök (farok) végén, emiatt néhányuknál megjelenhet az ezüstös ‘mosott’ farok, de jobban megfigyelve a lovat, a test különböző részein is felfedezhetjük a kezdetleges kiszürkülés egyedi jellemzőit. 
Pej alapszínű mézszürke
Bay roan, pejderes
A deres lovak rövidszőreibe (a fejek és lábvégek kivételével) fehér szőrszálak vegyülnek. Kevésbé gyakoribb, de nem ritka esetben a hosszúszőrök közé is vegyülhet fehér szín. A deresekre jellemző az évszakonkénti színváltozás, a fehér szőrszálak mennyisége ugyanis hónapról hónapra változhat. Leggyakoribb az az eset, mikor a deres lovak télen nagyon minimális fehér szőrszálat tartalmaznak, látszatra ilyenkor nagyon hasonlítanak a Rn-allélt nem hordozó társaikhoz. Ha azonban a hosszú szőrökben (a fedőszőrrel ellentétben) nagyobb mennyiségben ekkor is megtalálható a fehér, az eredmény egy nagyon szokatlan pejderes lesz, hidegvérűeknél kicsit gyakrabban megfigyelhető. Angolul ezt a jelenséget nevezik roan frosting-nak.

Forrás: jófogás – ha valaki tudja a ló/gazda nevét, írja meg!
DDD Busta Blue Frost, 2007 pejderes Quarter herélt

Overo mintázatok (splash white, stb.)
A fehér mintázatok egy része olyan fenotípust okozhat, mely kevésbé észrevehetően érinti a hosszúszőrök színét. Ha a fehér mintázat (jellemzően splash white, vagy akármelyik minimálisabban expresszálódó tarka mintázat, frame overo, tobiano, stb.) a testet nem, de a fej és lábvégek mellett a farokrépa egy részét érinti, a farok színe pej lovak esetében feketéből hirtelen hófehérré válthat át.
Spooks Gotta Gun, 2002 pej overo mén

Bay rabicano

A rabicano a dereshez kissé hasonlító, ám teljesen más géncsaládhoz tartozó tulajdonság. Bár még nem tudjuk, pontosan mely gén felelős a rabicano fenotípus kialakításáért, konkrét jellemzői alapján egyértelműen behatárolható. A legminimálisabban expresszálódó rabicano lovon is megfigyelhető az ún. “skunk tail”, a faroktőnél jelen lévő jellegzetes fehér mintázat, mely a farok nagyobb részét is érintheti; ezt követi a lágyék-horpasz tájékon megfigyelhető deresség, mely extrém rabicano esetén a lapockáig-könyökig is terjedhet, sokszor jellegzetes csíkos mintázatot létrehozva a lovakon (“rib stripes”) a Blaschko-vonalak mentén.
pej rabicano

SS Malak, pej rabicano arab telivér
Gulastra plume
Gulastra arab mén után elnevezett jelleg, mely kizárólag a farok színét érinti pej, ritkán fekete lovaknál: a faroktőnél kezdődő sötétebb szín a farok vége felé közeledve egyre világosabb ezüstfehérré válik. Gyakori az olyan lófajtáknál, ahol a sabino mintázat gyakran jelen van, nagyon gyakori a Clydesdales, Welsh fajtáknál, bár a Sabino génnel való konkrét kapcsolatot még nem sikerült kimutatni, annál is inkább, mivel a telivéreknél, illetve más melegvérű fajtáknál markánsabb fehér mintázatok ellenére is jelen van.
Donatello, pej angol telivér Gulastra plume jelleggel

Paddy the Pro(?), pej angol telivér Gulastra plume jelleggel

pej arab telivér méncsikó Gulastra plume-mal
Silver bay
Tükörfordításban ők lennének a valódi ezüstpejek, ám mivel Magyarországon nemigen fordul elő ez a génváltozat lovaknál, így ez a megnevezés a következő fejezetben tárgyalt esetre vonatkozik inkább. A silver (Z) domináns öröklésmenetű, csak a fekete pigmenteket érintő gén, így csak fekete (silver black) és pej (silver bay) alapszínű lovakon található meg.
A Z gén a fekete hosszúszőröket valódi mosott-ezüstös színné alakítja át, de a test többi részén található fekete pigmenteket is (fülek hegyén ill. lábvégeken) enyhén kihígítja (fekete helyett a sötétbarna szín dominál), így jól elkülöníthető bármelyik másik színtől.

Stone Pine Logan, silver bay Morgan mén

Pej lovak ezüst sörénnyel (Flaxed maned bays)
Az összes fentebb tárgyalt eseten túl valóban léteznek olyan lovak, melyek valódi pej színnel rendelkeznek (mindenféle más színt / mintázatot okozó gének nélkül), jellegzetes ezüst sörénnyel (a farok ritkán érintett). A leggyakrabban német sportló fajtákban fordul elő, Németországban az ilyen megjelenésű lovakat “Gralshüter-szindrómás” névvel illetik maga Gralshüter után, ugyanis csak bizonyos vérvonalakban fordul elő. Gralshüter 1990-ben született Hannoveri díjugrató pej mén volt, összetéveszthetetlen ezüst sörénnyel. Ez a jelleg, melynek genetikai háttere még tisztázatlan, azóta többször felbukkant főleg az említett sportlovaknál, de a német sportlovakon kívül további fajtákban is megfigyelhető (hidegvérű lovak, quarterek, stb.).

Gralshüter, 1990 Hannoveri mén

Gralshüter, 1990 Hannoveri mén
Carina, Leonie Bischoff instagramjáról
Lord Rascal

Aranyló, fényes szőr – Akhal teke s más fajták esetén

Mindannyian találkoztunk már az interneten aranyló – fényes szőrű Akhal tekék képeivel, s bizonyára eszünkbe jutott már, mi okozhatja (akár az említett, akár más fajtáknál) ezt a különleges kinézetet. Bár tudományos cikk (tudtommal) nem született a témában, mégis már többféle magyarázattal tudunk szolgálni a jelenségre:

A szőrszál szerkezete

Az Akhal tekék esetében a különlegesen fémes csillogású szőr a szőrszálak belső struktúráinak tulajdonságára vezethetők vissza. A szőrszál három rétege közül a középső, átlátszatlan cortex mérete csökkent, illetve egyes részeken teljesen hiányozhat, ekkor az átlátszó, belső medulla réteg tölti ki a helyét, mely optikai szálként viselkedik: elhajlítja a fény útját, fókuszálja s visszaveri a fényt, gyakran egyfajta aranyló árnyalattal. Az akhalok szőre tehát üregesebb az átlagnál, viszont nem minden akhalnak van feltűnően fémes árnyalata.

Más fajták

Fényes, csillogó szőr természetesen egyéb fajtáknál is előfordul: az üreges(ebb) szőrszál más egyedeknél (bár nem fajtajellegként) jelen lehet, illetve szerkezetileg sem biztos, hogy teljesen azonos az akhalok szőrével – ha pedig a fémes szőr időleges, szezonális, ott leginkább az alábbiak következtében:

Hormonális hatások

Mének esetében a magasabb tesztoszteronszint pozitív hatással bír a szőr fényességére is: fajtától és színtől függetlenül a legtöbb fedezőmén szintén fémes csillogású szőrrel büszkélkedik.
Kancák esetében a vemhességgel járó hormonváltozások szintén fényesebb szőrt eredményezhetnek.

Étrend, ápolás

A tápanyagellátottság, illetve a megfelelő szőrápolás ugyancsak befolyásolja a szőrszálak tulajdonságát: a jól tartott lovak általában egészségesebb, fényes szőrrel rendelkeznek – azonban az, hogy egy ló szőre mennyire lesz a megfelelő tartáskörülmények mellett is fényes-csillogó, ugyanolyan genetikai hajlam, mint sok minden (gondoljunk az almázottságra): a fényes szőr csak jelezheti a jó tartásmódot, de nem minden esetben van jelen!

Színgénekkel összefüggő betegségek II. – OLWS, Splashed white, Dominant white, albinizmus

A genetika világában viszonylag ritka jelenség az, ha egy gén csak egy tulajdonságért felel, és egy tulajdonságot csak egy gén alakít ki. A valóságban a gének többsége kölcsönhatásban van egymással, több tulajdonságot is kialakítanak, és mindez igaz fordítva is. A lovak különleges színeit kialakító gének valamikori mutációjuk révén képesek létrehozni a különböző lófajtákra jellemző különleges színeket és mintázatokat, ám ezek a mutációk sokszor hozzájárulnak különböző rendellenességek és betegségek kialakulásához is. Az alábbi génekről tudjuk, hogy hozzájárulnak különböző betegségek és rendellenességek kialakulásához: gray, silver, frame overo, splashed white, dominant white, leopard complex, illetve idesorolhatjuk még az albinizmust okozó gén mutációját is.
A gray, silver és leopard complex által okozott betegségekről a cikksorozat első részében olvahattok; a többi három-négy gént pedig itt, a második részben részletezem.

Frame overo és OLWS (Overo Lethal White Syndrome)

A frame overo egy fehér mintázatot okozó gén. Minden egyed egy példányt hordoz az Ile118Lys EDNRB (endothelin receptor B gén) mutációból (lovak esetében ezt nevezzük Frame overo (O) v (Fr) génnek), mely bizonyos részeken pigmentveszteséget, ezáltal fehér mintázatot okoz a lovon. A minta jellegzetessége, hogy a fehér területek sosem nyúlnak át a gerincvonalon, a fej, nyak és a törzs, esetleg a lábak területén van jelen színes keretben (az alapszíntől függően). 

A mutatós mintázat ellenére azonban a frame overo homozigóta domináns állapotban (O/O) letális:
az O/O csikó teljesen fehéren születik, s maximum hetvenkét órán belül elpusztul, ezt az állapotot Lethal White Syndromának (LWS), Overo LWS-nak (OLWS) vagy Lethal White Overonak (LWO) nevezik.

Két frame overo keresztezéséből
létrejövő lehetséges kombinációk

Az LWO akkor következik be, mikor a csikó mindkét szülőtől örökölte a domináns O-allélt, így
tudatos tenyésztéssel megelőzhető az amúgy 25% eséllyel bekövetkező letális állapot. Az elhalálozás oka a fejletlen bélidegrendszer, a bélrendellenességektől szenvedő csikó súlyos bélelzáródás következtében pusztul el nem sokkal születése után, maximum három napon belül. A csikók aganglionosissal jellemezhetők, ami a humán vonatkozású Hirschsprung-betegséghez hasonlóan a distalis vékonybéltől a vastagbélig terjedő submucosalis és myentericus ganglionok hiányát jelenti. 

Snowflake, OLWS csikó

A Hirschsprung-betegséghez hasonlóan az endothelin B receptor gén (EDNRB) mutációját sikerült detektálni lethal white csikóknál: a lethal white csikók homozigóták voltak erre a mutációra. Összesen százharmincnyolc mintát vizsgáltak a kutatók, mely alapján megállapították, hogy a homozigozitás a mutációra csak a lethal white csikókra korlátozódik. Mind a negyven frame overo egyed, akik a Frame overo génre nézve heterozigóták, heterozigóták voltak a vizsgált mutációra is, a frame overo és az LWO tehát szorosan kapcsolt.

Az overo mintázatoknál (frame overo, tobiano, splashed white) nem ritka az sem, hogy nagyon minimálisan expresszálódik (a lovon alig, csak fehér jegyekként látunk pigmenthiányos területeket), így csak genetikai színteszttel tudjuk biztosra megmondani, hogy egy ló hordozza-e az O-allélt. A mutáció tehát bizonyítottan változó penetranciájú. Épp emiatt fontos, hogy a DNS-tesztet a mutáns allélra elvégezzük minden olyan lónál, melyet továbbtenyésztésre szánnak, különös tekintettel a Paint Horse, Pinto horse, Quarter Horse, Miniature Horse és angol telivér fajták esetében.

Forrás: [1]
Szakirodalom: Metallinos DL, Bowling AT, Rine J. A missense mutation in the endothelin-B receptor gene is associated with Lethal White Foal Syndrome: an equine version of Hirschsprung disease, Mammalian genome, 9(6), 426-31 (1998)
Kép forrása: [1] [2]


Különböző Splashed white allélok és a süketség kapcsolata

A Splashed white szintén az overo mintázatok közé tartozik, mely összesen négy mutációt ölel fel: SW- 1, SW-2, SW-3, SW-4. A splashed white lovak nagyrésze kiterjedt fehér jegyekkel rendelkezik, mely akár összefüggően is érintheti a lábak-has-mellkas-fej vonalát, de a többi fehér mintázathoz hasonlóan, itt is előfordulnak minimálisan expresszálódó fehér mintázatú egyedek. Kék szem szintén előfordulhat. 
Az SW- 2 homozigozitás szintén nem letális, viszont bizonyos egyedek, melyek hordozzák ezt a mutációt, süketek. Más fajok vizsgálatából következik, de még nem bizonyított, hogy az SW3/SW3 homozigóták letálisak, így a Frame overo mutációt hordozó lovakhoz hasonlóan, az SW-3 génnel rendelkező lovak keresztezését kerülni kell. 
A splashed white fenotípusért felelős géneket 2012-ben azonosították: számos lófajtát és számos egyedet vizsgálva a PAX3 gén esetében egy, a MITF génnél pedig két mutációt sikerült kimutatni a splashed white lovaknál. Embereknél hasonló mutáció felelős a Waardenburg ill. a Tietz szindrómáért, ami mindkét esetben pigmentációs defektekre és süketségre hajlamosít. 
A veleszületett süketség (occasional congenital deafness) legtöbbször fehér vagy fehér mintás, kék szemű állatokkal hozható összefüggésbe, mely a lovakon kívül a kutyákat és a macskákat is érinti. Bár a legtöbb splashed white ló ugyanolyan kitűnő hallással rendelkezik, mint a fehér mintázatot okozó mutációk egyikét sem hordozó egyedek, ha a depigmentáció a belső fület is érinti, aminek az esélye pl. a SW-2 esetében fokozottabban fennáll, hallásvesztés következik be. A süketség oka a szőrsejtek elhalása, amelyet a belső fülben lévő melanocyták hiánya okoz. A külső fül pigmentációjának mértéke nincs összefüggésben a belső fül depigmentációjával, így csupán a fehér jegyek kiterjedtsége alapján nem lehet megállapítani, hogy adott lovat érint-e a süketség (teljesen fehér DW vagy Sb1 lovaknál pl. nem jellemző a halláskárosodás). Mivel a jelenség a depigmentációt okozó mintázatokhoz kötött, nem csak a splashed white esetében állhat fenn, viszont kutatások alapján ehhez a mintázathoz kapcsolódóan fordul elő a leggyakrabban a többi fehér mintázathoz képest: a heterozigóta O/o lovaknál, melyek SW-t is hordoznak (frame-splashed white lovak), bizonyították, hogy szintén a belső fül pigmentációjának hiánya miatt süketek, ám elvileg minden olyan lónál fennállhat az esély a rendellenességre, ahol az átlaghoz képest nagyobb fehér jegyeket hordoz, főleg a fej területén. 

Colonels Smoking Gun, jellegzetes
“floppy ears” fülekkel
A halláskárosodott lovak, mivel a mutáció lévén egyik fontos érzékszervüket elvesztették, fülüket sokkal ritkábban használják, mint egészséges társaik, így az esetek nagy részében lazán, előrekonyulva tartják („floppy ears”). Az egyik leghíresebb Quarter Horse, aki süketsége ellenére sikeres reining bajnok volt hosszú éveken keresztül, Colonels Smoking Gun (Gunner) (1993-2013). Bár a májsárga splashed white mén születése oka süket volt, ez tehetségét semmiben sem akadályozta, karrierje során $177.226 értékű díjazást nyert el, s tenyészménként is sikeresen helyt állt. Csikói közül többen, főleg akik örökölték extrém fehér jegyeit, szintén halláskárosodottan születtek, ám Gunnerhez hasonlóan, többen így is sikeres lovakká váltak, tökéletes példa erre Clinton Anderson Titan nevű ménje.

Titan, qh mén, jellegzetes fültartásával

Forrás: [1] [2]
Szakirodalom: Magdesian KG et al. Evaluation of deafness in American Paint Horses by phenotype, brainstem auditory-evoked responses, and endothelin receptor B genotype, J Am Vet Med Assoc., 235(10), 1204-11 (2009)


Letális Dominant White mutációk?

A Dominant White géncsaládnak eddig több mint húsz tagját sikerült azonosítani: mindegyik DW forma a KIT gén mutációja során jött létre, s felfedezésük sorrendjében elnevezésük DW1, DW2… DW20, stb.. A sokféle lehetséges mutációnak köszönhetően a DW gént hordozó lovak fenotípusa sokféle lehet, bizonyos allélok (pl. DW20) csak a fehér jegyek meglétét biztosítják a lovon, de gyakori a sabino fenotípushoz hasonló fehér mintázat kialakulása is, bizonyos változatok pedig a teljesen fehér lovakat hozzák létre: az ilyen lovak bőre rózsaszín, szőrük hófehér, míg szemük pigmentált marad. A különböző DW-variánsokat különböző fajtáknál és leszármazási vonalon dokumentálták, a lehetséges fenotipikus jellegekkel együtt. 
A különböző DW gének azonosítása és elkülönítése csak az elmúlt néhány évben kezdődött, azelőtt a dominant white színért felelős gént szimplán W-allélként írták le, s ezzel kapcsolatosan született néhány tanulmány, mely kimondta, hogy a homozigóta domináns W/W korai embrionális letalitásért felel, mivel a KIT gén számos fontos jelátviteli utat is szabályoz (sejtdifferenciáció, proliferáció, melanoblasztok, hízósejtek, Cajal-féle intersticiális sejtek kialakulása és túlélése), így bizonyos mutációi súlyos vérszegénységet, ezáltal pre- vagy perinatalis halált okoznak. 
Ma már tudjuk, hogy a KIT mutációknak csak egy része letális homozigóta állapotban (W5/W5 és W10/W10), így nem minden DW-allélt hordozó ló utódja van kitéve a veszélynek. A számos felfedezett DW-allélok, és az ezekhez kapcsolódó, változatos fenotípusos jegyek miatt a Dominant White génekre újabban inkább White Spotting gének néven hivatkoznak, hiszen a korábbi hiedelemmel ellentétben nem mindegyik DW-variáns okoz extrém fehér jegyeket.

Különböző Dominant white allélok (kivétel 1.kép) okozta fenotípusok

Forrás: [1] [2] [3]
Szakirodalom:
– C. Mau et al. Genetic mapping of dominant white (W), a homozygous lethal condition in the horse (Equus caballus), Anim. Breed. Genet., 121, 374–383 (2004) 

– Bianca Haase et al. Allelic Heterogeneity at the Equine KIT Locus in Dominant White (W) Horses, PLoS Genet., 3(11), e195 (2007)
Kép forrása: [1]


Miért nem lehetséges a lovaknál az albinizmus?

Bizonyos lószíneket a laikusok hajlamosak az albinizmussal párosítani, ilyen például az inkomplett domináns Cr-gén által okozott cremello, perlino, smoky cream színek (rózsaszín bőr, krémfehér fedő- és hosszúszőrök, kék szem), illetve a Dominant White, a Sabino, vagy a különböző fehér mintázatok (Frame overo, Tobiano, Splashed white, stb.) együttes jelenlétéből létrejövő fehér lovak (rózsaszín bőr, fehér fedő- és hosszúszőrök, ám. barna szem).
Míg azonban az embernél a valódi albinizmus a tirozináz termelését gátló OCA1A, illetve állatoknál a Color (C) gén mutációjával azonosították, ami a depigmentáció mellett szemrendellenességeket is okoz, addig lovaknál nem sikerült hasonló konkrét mutációt kimutatni az évek során, mely ugyanezeket a géneket vagy fehérjéket érintené. Minden ló, amely megjelenésében hasonlít más állatfajok albínó egyedeihez, a fentebb említett gének valamelyikének köszönhetik megjelenésüket, mely nem párosul az albinizmusnál tapasztalt látási problémák egyikével sem. 
Amennyire ma tudjuk, lovaknál nincs jelen a valódi albinizmus, bizonyos hipotézisek szerint az albinizmust okozó génmutációk olyan egyéb fontos génszakaszokat is érinthetnek, amelyek működésképtelenségük miatt letálisak a fejlődő embrióra nézve, így valószínűleg albínó csikóval sosem fogunk találkozni. Az albinizmust okozó génre leginkább a MATP-gén mutációjával létrejövő Cr hasonlít, mely fenotípusosan valóban albínóhoz hasonló egyedeket eredményez.
San Peppy Scotch, cremello qh mén [forrás]