Genetikailag hibás magyar lószínneveink

Az emberiség már régóta alkalmazza a genetikát, akár céltudatosan, akár tudat alatt az állatok háziasítására, a növények nemesítésére és a szelektív tenyésztésre. Ugyanakkor a technológiai fejlődés csak a XX. század második felében érte el azt a szintet, hogy a molekuláris genetika is jobban teret nyerjen. A világ különböző népei évszázadok – évezredek óta foglalkoznak lótenyésztéssel, és természetesen a magyar lószínnevek is jóval azelőtt megszülettek, hogy bárki ismerte volna a genetika fogalmát vagy létezését.

Míg számos más nyelvben – például az angolban – a lovak színét leíró kifejezések mára sokszor teljes összhangban vannak azok genetikai hátterével, a magyar nyelvben, különösen a köznyelvben elterjedt szavak gyakran félrevezethetik nemcsak a laikusokat, de még a lovas szakembereket is. Sok lószínnév pusztán hagyományként maradt fenn, és bár őseink valószínűleg még jól meg tudták különböztetni a különböző színcsaládokat, a köznyelvben használt fogalmak mára sok esetben összekuszálódtak. Ebben a cikkben azokra a színekre és árnyalatokra térek ki, melynek a magyar nyelvi megfelelője nincs összhangban vagy éppen félrevezető a genetikai háttérhez képest.

Az egyes színeknél idézett leírások Szerepi Csilla: A ló színe c. írásból származnak.

Deres, almásderes vagy szürke?

Bár ezek a szavak a mindennapokban szinonímaként használatosak, a deres és a szürke két teljesen különálló szín, különböző genetikai háttérrel s génmutációkkal, ezáltal igen különböző színeket hoznak létre. Napról napra láthatunk olyan hirdetéseket, melyek deres lovat hirdetnek, ám a képen szereplő ló valójában szürke, s még gyakrabban alkalmazzuk az almásderes kifejezést az almázott szürkékre, míg a valódi deresek elvesznek a hétköznapi nevezéktanban.

“DERES, ALMÁSDERES, ALMÁSSZÜRKE, CSUKASZÜRKE, PISZTRÁNGSZÜRKE
Foltos szürke ló. Az “almás“ a kis (alma-méretû) foltokra vonatkozik, a “deres“ a szürke, ôsz szinonimája. Számos névváltozatban szerepel”

A mindennapokban a deres kifejezést a sötétebb szürkékre használják, az almásderest az almázott mintázatú szürkékre, míg a szürkét sokszor a teljesen kiszürkült ezüstszürke lovakra. További magyarázat valószínűleg nem szükséges, miért alakult így, hiszen ezek a nevek igen kifejezők a szürkülő lovakra. Ugyanakkor mivel magát a deres kifejezést ugyancsak helyesen használja a magyar nyelv a valódi deres (“örökderes”) lovakra (vércsederes, pejderes, vasderes), genetikai és szakmai szempontból úgy a legpontosabb és legegyértelműbb, ha a derest nem keverjük a szürke kifejezéssel.

Szürke (Grey): kevert szín, a szürkeséget okozó domináns G alléllok valamelyikével rendelkező ló szőrei lassan, évek alatt veszítik el pigmentáltságukat, az acélszürkétől az egészen “fehér” ezsütszürke színig kivilágosodhat a ló. Az árnyalatok a kiszürkülés egyes fázisai, nem állandó jellegek: acélszürke, mézszürke, almázott szürke, ezüstszürke, szeplősszürke / pisztrángszürke / legyesszürke.

Deres (Roan): szintén kevert szín, domináns Rn génmutáció(k) okozta színváltozat. A fejek és a lábvégek színesek maradnak, a test rövidszőrei közé fehér színű szőrszálak keverednek, vedlésről-vedlésre, évszakról évszakra más-más arányban, így a deresek igazi színváltó kaméleon lovak. Tavasszal gyakran akár teljesen fehéres színű lehet a testük, erős kontrasztban a lábvégek és fej színével; nyáron ezüstös árnyalatúak, míg télre általában visszaszínesednek.

Az almásderes kifejezést, mely az almázott szürkékre utal, és csak egy ideiglenes fázisa a kiszürkülésnek, ezért nem helyes genetikai / örökléstani szempontból alkalmazni. Ha viszont szó szerint szeretnénk érteni ezt a megnevezést, a valódi, almázott deresek ténylegesen léteznek:

Fakó

A fakók körüli félreértés abból adódik, amelyről a cikk elején már szó volt, miszerint a színelnevezések már jóval a genetika felfedezése előtt kialakultak. A fakó szó jelenleg két különböző géncsaládot takar, a hátszíjas Dun-fakókat, és a krémfakókat, melyet a Cream gén okoz. Az emberi szemnek egy pejfakó ugyanúgy a fakó színárnyalat közé tartozik, mint egy homok- vagy szarvasbőr színű zsufafakó. (Az egy külön vita tárgya, hogy valóban a zsufafakó-e a helyes megnevezés a buckskin lovakra, de jobb magyar kifejezés híján, valamint mert ez a legelterjedtebb megnevezés, következetesen én is mindig szinonímaként használtam s használom a zsufafakó és a buckskin színeket.) Az idősebb lovas korosztály számára gyakran idegenül hat az izabella- és zsufafakók fakó-megnevezése, ugyanis hazánkban sokáig a valódi, hátszíjas (dun) fakók voltak elterjedtek, míg a krémfakók más fajták importjával terjedhettek el hazánkban. Talán így már érezzük, miért is szorul egyértelműsítésre, ha a fakó színcsaládról szeretnénk beszélni, és miért kell pontosítanunk, mit is értünk éppen fakó alatt.

“A fakó lószín tulajdonképpen a fekete, a pej és a sárga szín higított változata (…) közönséges fakónak mondjuk az az egyedet, amelyiknek a hosszúszőrei, valamint lábvégei feketék, bőre és patája palaszürke, a fedőszőrök valamilyen világosabb barna árnyalatúak. A törzs gerincvonalán hátszíjat találunk. Árnyalatai: egérfakó, mogyorófakó, aranyfakó, zsemlyefakó. A sárga szín utáni fakók hosszúszőre nem fekete lábvégük sem fekete, nem hátszijaltak, bőrük palaszürke, patájuk is, ilyenek: zsufakó, gerlefakó, rozsdafakó. Az izabellafakó a fehéreknél tárgyalt krémszínű egyedhez hasonló, amelynek bőrében és szarujában korlátozott a festékanyag.”

Régen az adott árnyalatmegnevezések adtak anno támpontot, pontosan mely fakó színváltozatot is érti a lovasember; mára azonban ezekhez az elnevezésekhez nincsenek konkrét, genetikailag igazolt színek vagy árnyalatok kötve, például egy zsemlyefakó vagy mogyorófakó alatt vajon a hátszíjas pejfakókat vagy a zsufafakót értjük-e. Ez ma már az adott szakembertől, tájegységtől, tenyészettől függ, így szubjektív megnevezések, valódi tudományos, objektív támpont nélkül.

Valódi hátszíjas (Dun) fakó: Domináns Dun gén okozta hígított színváltozat, mind a fekete-, mind a vörös pigmenteket hígítja, így mindhárom alapszínből fakó színt hoz létre (egérfakó, pejfakó, sárgafakó). A hígított szín mellett mindig megfigyelhető a primitív jegyek megléte: hátszíj mindig jelen van, facemask leggyakrabban megfigyelhető, és fajtától függően erős Dun génhatásra jelen lehetnek zebroid csíkos lábak, vállkereszt, cobwebbing a homlokon, sávozott fül.

Cream fakó: A Cream gén inkomplett domináns gén, mely azt eredményezni, hogy heterozigóta (csak egyik szülőtől örökölt) formában más színeket okoz, mint homozigóta formájában, amikor egy ló mind a két szülőtől örökölte az adott gént. Egy Cream gén csak a vörös pigmenteket hígítja, így jön létre az izabellafakó és a zsufafakó szín, a fekete alapszínű lovakra nincs látványos hatással (smoky black). Homozigóta formában létrehozza a krémfehér árnyalatú cremello, perlino és smoky cream színeket, de fakó alatt inkább csak a heterozigóta Cream színeket szoktuk érteni, melyek így genetikájukból adódóan sosem lehetnek 100% színörökítők.

A két gén jelen lehet akár egyszerre is, ekkor mind a két génre jellemző tulajdonságok megjelennek, de a dunalino (palomino dun) és dunskin (buckskin dun) színek felismerése már egy másik téma és másik szint.

Albínó

Lovak esetében több génmutáció is okozhat krémfehér vagy hófehér szőrt, rózsaszín bőrt és kék szemeket. Az ilyen lovakra van, hogy az albínó kifejezést használják, lovaknál azonban genetikai értelemben nincs jelen az albinizmus.

A klasszikus albinizmus egy recesszív gén által okozott, teljesen pigmenthiányos állapot. Bár többféle és különböző mértékű festékanyaghiány létezik mind embereknél, mind állatoknál, ezeket a génmutációkat pontosan azonosították és csoportosították. Ezek a génmutációk lovaknál egyrészt nem találhatók meg, másrészt az ablinizmushoz mindig társul valamilyen féle (leggyakrabban szemészeti) rendellenesség, mely szintén nincs jelen a látszólag “albínó” lovaknál. Az extrémen kihígult pigmenteket, vagy akár a pigmenthiányos állapotot különböző génmutációk okozzák lovaknál:

Dupla- (Cr/Cr) Cream: homozigóta Cr-gén esetén jönnek létre a cremello, perlino és smoky cream színek. Magyarországon is leggyakrabban ezekkel a színekkel találkozhatunk.

Fewspot appaloosa, extrém varnish roan: Az appaloosa-mintázatok egy kisebb része igen világos színt és foltokban pigmenthiányos bőrt okoz. Ez a megjelenés nem ritka az appaloosa-mintát okozó gén extrém kifejeződése esetén, ám szintén nem sorolandó az albinizmushoz.

White-spotting génmutációk és Sb1/Sb1: A KIT génnek számos (40+) mutációja létezik, ennek egy része teljes pigmenthiányt okoz a szőrben és a bőrben, a szem azonban sokszor pigmentált marad. A Marwari fajta homozigóta Sabino (Sb1/Sb1), valamint a Japánban gyakoribb fehér angol telivérek W-mutációi is ebbe a kategóriába sorolandók, viszont ezeket sem tekintjük albinizmusnak.

“Fehér ló nem létezik!”

A fehér színmegnevezéstől való viszolygásunk onnan ered, hogy a nem lovas emberek a teljesen kiszürkült ezüstszürkét rendszeresen fehér lónak nevezik. Az előző kérdésnél tárgyalt színek esetén azonban láthattuk, hogy léteznek eltérő színű lovak, melyek se nem ezüstszürkék, se nem albínók, sem cremellók. A már bemutatott White spotting mutációk teljesen fehér egyedeket eredményeznek, melyekre jelenleg még nincs magyar szavunk a lovas világban. Az ilyen lovak szintén rendelkeznek a három alapszín valamelyikével, a tarka mintázatot okozó gén viszont teljesen befedi a lovat, így egy nagy egybeérő fehér folt lesz jelen. Így nemcsak a KIT-génnél, de a különböző tarka géneknél is létrejöhet ilyen szín, amikor többféle tarka gén egyszerre öröklődik és fejeződik ki, 100%-ban “tarka” lovat eredményezve. A White spotting megnevezésű mutációkat korábban Dominant White génnek nevezték, utalva mind az öröklésmenetre, mind a színre. Így a fehér lószínmegnevezés a leghelytállóbb, ha ezeket a lovakat fenotípusosan (megjelenésre) szeretnénk jellemezni, ám fontos észben tartani, hogy a fehér szín mögött többféle genetikai ok áll, és szerencsésebb gyűjtőfogalomként kezelni.

Színgénekkel összefüggő betegségek I. – grey, silver dapple, leopard complex

Figyelem, az alábbi bejegyzés több, mint 7 évvel ezelőtt íródott! Az azóta megjelent kutatásoknak köszönhetően már többet tudunk ezekről a betegségekről és genetikai hátterükről. Az egyes színekről szóló bejegyzések frissebbek, ott frissebb információkat találtok ezekről a betegségekről is! Ezt a cikket hamarosan frissíteni fogom, addig is türelmeteket kérem!
Szerző, 2025.03.01.
A genetika világában viszonylag ritka jelenség az, ha egy gén csak egy tulajdonságért felel, és egy tulajdonságot csak egy gén alakít ki. A valóságban a legtöbb gén kölcsönhatásban van egymással, több tulajdonságot is kialakítanak, és mindez igaz fordítva is. A lovak különleges színeit mindannyian szívesen csodáljuk, ám legtöbbször bele sem gondolunk abba, hogy egy-egy különleges szín olyan mutációval keletkezett, mely akár negatív hatással is lehet bizonyos szervekre: a színeket kialakító gének ritkán bizonyos rendellenességek és betegségek kialakulásához járulnak hozzá, ezeket a kirívó eseteket szeretném nektek bemutatni az alábbi gének egyéb hatásainak részletezésével: ebben a cikkben a szürkékkel, a silver dapple és az appaloosa mintás lovak “színbetegségeit” mutatom be nektek. Minden részhez belinkeltem a forrásokat, ahonnan összegeztem és magyarra fordítottam az egyes eseteket, a képeket pedig a nyugalom megzavarásának elkerülése érdekében direkt piciben tettem be a cikkbe, rákattintva azonban nagyobb méretben is meg tudja nézni az, aki szeretné.

A melanóma kockázata szürke lovaknál

A szürkeségért felelős G gén domináns jellegű, és a színes hosszú-és rövidszőrökért felelős pigmentsejtek fokozatos kimerülését okozza, ezáltal a szürke lovak az idő előrehaladtával egyre világosabbak. A gén a többi színgénhez hasonlóan mutációval jött létre a lovak evolúciója során, ez a mutáció azonban jelentősen megnövelte a melanóma kockázatát. A tizenöt év feletti szürke lovak csaknem 75%-ánál kialakul a jóindulatú melanóma, amely az esetek 66%-ában sajnos rosszindulatú melanomává transzformálódik, ami metasztázisokat képezhet (a tumor más, egészséges szervekre is átterjed).

A szürke lovak esetében a melanoma leggyakrabban a farok alatt, a nemiszerveknél, a nyálmirigyeknél, az ajkaknál és a szem környékén alakul ki. Az emberi melanómákkal ellentétben úgy vélik, hogy a szürke lovak melanómái és a napból érkező UV-dózis között nincs összefüggés. Bár a melanómák színe leggyakrabban sötétbarna, fekete, esetleg szürke, léteznek színtelen, amelanotikus tumorok is, melyek azonosítása nehezebb, biopsziás mintavételt követően mikroszkóp alatt történő vizsgálattal lehetséges csak.

Molekuláris biológiai háttere:
A melanoma a pigmenttermelő sejtek (melanociták) daganata, amely egyaránt lehet jó- és rosszindulatú.
Egy 2008-as tanulmányban kimutatták, hogy a szürke fenotípusért felelős mutáció négy gént érint: NR4A3, STX17, TXNDC4 és INVS . Különböző technikák (Northern-blot, real-time PCR) segítségével megfigyelhették, hogy melanómákban mind a négy gén expresszálódik, az NR4A3, illetve az STX17 gén expressziója ráadásul kifejezetten magas. Tizennégy különböző lófajta szürke és színes egyedeit vonták be a kutatásba, az STX17 génben történt  duplikáció a vizsgált szürke egyedek mindegyikében jelen volt, míg a színes egyedek egyikében sem tudták kimutatni. Ráadásul, a szürke lovak az ASIP (agouti signaling protein) funkcióvesztéses mutációját is hordozzák, mely megnöveli a melanóma kockázatát: a nagyobb mértékű melanocortin-1 receptor szignalizáció elősegíti a melanóma kialakulását.

Forrás: [1] [2]
Szakirodalom: Gerli Rosengren Pielberg et al. A cis-acting regulatory mutation causes premature hair graying and susceptibility to melanoma in the horse, Nature Genetics, 40 (8), 1004-9 (2008)

Kép forrása: [1]

Silver dapple gén és a különböző szemrendellenességek kapcsolata (MCOA, ASD)

2006-ban azonosították a silver dapple fenotípusért felelős DNS-szakaszt: amit mi silver (Z) génként ismerünk, az egy PMEL17 nevű génben történt mutáció, mely nemcsak a silver dapple színekért hanem különböző szemészeti rendellenességekért is felelős. A többszörösen veleszületett szemészeti anomáliák (MCOA) és a PMEL17 (Silver) gén kapcsolatáról szóló cikk 2013-ban látott napvilágot.
(MCOA – multiple congenital ocular anomalies – mivel a rendellenességek sokszor a szem elülső részeit érintik, ezért az anterior segment dysgenesis (ASD) mozaikszóval is gyakran találkozunk).
Minden olyan lófajtánál diagnosztizáltak MCOA-t, mely hordozza a silver gént (Rocky Mountain Horse , Kentucky Mountain Saddle Horse, Comtois, Miniatűr, Izlandi fajták, stb.), a Rocky és Kentucky Mountain lófajtáknál azonban általában súlyosabbak a rendellenességek. A betegség tehát nem fajtához között, hanem a PMEL17 génnel kapcsolatos, bár a különböző tünetek előfordulási gyakorisága egyes lófajták között nem egységes.
Jelentős különbségek adódnak a silver dapple génre nézve homo- és heterozigóta lovak között, a heterozigótáknál ugyanis kevésbé figyelhetők meg az anomáliák: náluk leginkább a “cisztikus fenotípus” a jellemző, azaz az elülső szemkamrában megjelenhet egy apró ciszta, amit mérete miatt egyrészt nehéz észrevenni, másrészt nincs jelentős hatása a lovak látására.
cornea globosa

A homozigóta lovak lehetnek az MCOA vagy ASD fenotípusúak, melyek a felsorolt rendellenességek valamelyikével (akár egynél többel is) rendelkezhetnek, ezek mértéke különböző lovaknál nagyon változó, egyszerre több rendellenesség jelenléte szerencsére nem túl gyakori.

– uvealis ciszta: a sugártest temporális részén lévő ciszta
– cornea globosa: a szaruhártya nagyobb görbülete miatt a szaruhártya vastagabb és kerekebb
– nincs, vagy minimális a pupilladilatáció (a pupillák túl szűkek, gyenge fényviszonyok, pupillatágító hatású szemcseppek/drogok esetében sincs pupillatágulás)
kezdeti lencseleválás
és szürkehályog

– retinalis dysplasia: a retina elváltozása, rendellenes fejlődése

– írisz rendellenességek, az írisz és szaruhártya közötti szög a normálistól eltér
– szürkehályog, ami érintheti az egész szemlencsét, vagy csak annak a középső részét
– microphthalmia: abnormálisan kicsi szemek
– szemhéjnyílás normálistól szélesebb
Forrás: [1] [2] [3]
Szakirodalom: Emilie M. Ségard et al. Ultrasonographic features of PMEL17 (Silver) mutant gene–associated multiple congenital ocular anomalies (MCOA) in Comtois and Rocky Mountain horses, Veterinary Ophthalmology, 16, 6, 429–435 (2013)
Képek forrása: [1]
Appaloosa-mintás lovak farkasvaksága, havivaksága
A Leopard complex (Lp) gén egy inkomplett (nem teljes) dominanciájú gén, ami az appaloosa-mintázatok kulcsgénje. Ez a gén önmagában a varnish roan mintázatért felelős, de szintén ez a gén okozza az appaloosa-mintás lovak sávozott patáját, foltos bőrét, és a “human eye”-t (alapesetben is láthatóvá válik a fehér ínhártya, ezért a lovak tekintete “emberi”). Leggyakrabban az appaloosák kapcsán beszélünk a génről, de minden olyan fajtában megtalálható, ahol appaloosa-mintás egyedek vannak (british spotted pony, knabstrupper, noriker, stb.).
dorsomedial
strabismus

Az Lp gén szintén azoknak a géneknek a mintapéldája, ami nemcsak a lovak pigmentjeire van hatással, hanem más szervekre is kihat: a látható fehér ínhártya annak a jele, hogy a gén a szem szerkezetére is hatással van, homozigóta Lp lovak esetén pedig ennek lesz egy negatív következménye, a CSNB (congenital stationary night blindness), tükörfordításban veleszületett éjszakai vakság, hétköznapi nyelven farkasvakság.

Egy 2007-es tanulmányban a homozigóta Lp/Lp-t egyértelműen összefüggésbe hozták a CSNB-sel: a vizsgált Lp/Lp lovak mindegyikénél megfigyelhető volt, míg a betegség sem az Lp/lp, sem pedig a lp/lp genotípusú lovakat nem érintette. A CSNB már születéskor megfigyelhető az Lp/Lp lovaknál, az évek során viszont nem mutat sem javuló, sem romló tendenciát. A kutatás során különböző szemészeti műszereket alkalmaztak, a gyakorlati életben a diagnózist azonban legtöbbször a tulajdonos megfigyelései alapján is képesek az állatorvosok felállítani. Ritkán ugyan, de előfordul, hogy az Lp/Lp által okozott farkasvakság látható abnormalitással párosul: kancsalság egy formája (dorsomedial strabismus), akaratlan szemmozgások (nystagmus).

A CSNB mellett néha előfordul az ERU (equine recurrent uveitis) is, ami a lovak ismétlődő belső szemgyulladása, azaz a havivakság: oka sokféle lehet a szemet ért traumától kezdve bakteriális-, vírusos-, parazita-fertőzésekig, ami bizonyos időközönként újra- és újra megjelenik, kezelés nélkül pedig vaksághoz vezet, kutatások pedig kimutatták, hogy a lófajták közül leginkább az appaloosák hajlamosak rá, bizonyos appaloosákat (világosabb színű, depigmentáltabb szemhéjú és ritkásabb hosszúszőrökkel rendelkező egyedeket) valamilyen oknál fokva még gyakrabban is érint.

Források: [1] [2][3]
Szakirodalom: Sandmeyer LS, Breaux CB, Archer S, Grahn BH. Clinical and electroretinographic characteristics of congenital stationary night blindness in the Appaloosa and the association with the leopard complex, Veterinary Ophtalmology, 10(6), 368-75 (2007)
Kép forrása: [1]

Almázottság – Dappled horses

Az almázottság egy igen elterjedt mintázat, mellyel már minden lovas találkozott. Leggyakrabban szürke lovakon láthatjuk, azonban maga az almázottság sokkal több fajtával és típussal rendelkezik, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk, s igen sokféle okra vezethető vissza.

Almázott szürkék

Szürke lovak esetében az almázott mintázat nagyon nagy eséllyel meg fog jelenni a ló élete során. Ennek oka, hogy a szürke szín élettani hátterében egy pigmenttermelési zavar húzódik meg: a színt létrehozó mutáció először túltermelteti a pigmenteket (csikókori hiperpigmentáció), melyek végül fokozatosan merülnek ki; egyes esetekben pedig repigmentáció (azaz újbóli pigmenttermelés) valósulhat meg, amely a legyes- és szeplősszürke színt hozza létre. A kettő között (a hiperpigmentáció okozta acélszürke árnyalat, és a szürkülési folyamat utolsó fázisaiban tapasztalható ezüstszürke, valamint legyesszürke szín között) láthatjuk az almázott szürke árnyalatot. Mivel az almázott szürke szín a szürkülés élettani folyamatával áll kapcsolatban, így az almázottság genetikailag / élettanilag meghatározott.

A szürke szín különböző árnyalatai a szürkülési folyamat különböző fázisait jelölik. Az acélszürke / mézszürke mintázatot követi az almázott szürke fázis, mely tovább világosodva ezüstszürkét eredményez, míg a legvégső fázis a szeplősszürke vagy legyesszürke. Az almázott szürke fázisban a test különböző részein eltérő ütemben halad a pigmentvesztés, ami ezt az igen látványos mintázatot okozza: ennek oka, hogy a ló bőre alatt található kapillárisok (apró vérerek) ugyanolyan mintázatban futnak, mint ahogyan az almázott mintázatot látjuk, a vérerek közvetlen közelében jobb a sejtek tápanyag ellátottsága, így ez összefüggésbe állítható a pigmentsejtek kimerülésének mértékével. A szürke lovaknál az “almák” sötét peremmel és világos középrésszel vannak jelen.

Silver dapple

A silver dapple színnél olyan gyakori az almázottság jelenléte, hogy maga a szín elnevezése is mutatja: dapple, azaz almázott, ami fekete (silver dapple black) és pej (silver dapple bay) színű lovakon fejti ki a hatását. Habár elsőre nem minden silver lónál egyértelmű az almázottság jelenléte, mert a minta nem feltétlenül jelenik meg a rövidszőrök teljes hosszában, nyíráskor minden silver ló igen erőteljesen mutatja az almázottságot. Silver dapple esetében tehát szintén génhez kötött jellegről beszélünk.

Almázottság = jól tartott ló?

Egyes lovaknál a megfelelő tápértéket tartalmazó táplálék és az egészséges tartási körülmények ideiglenesen megjelenő almázottságot biztosítanak, ami gyakran a faron, néha az egész törzsön megjelenik. Ennek ellenére mégsem mondhatjuk, hogy ez a mintázat minden esetben jelzi a ló jó állapotát, mert néha a legmegfelelőbben tartott lovaknál sem jelenik meg egész életük során, máskor pedig a legrosszabb körülményekből kimentett lovakon is intenzív almázott mintázat figyelhető meg. Az “egészséges” almázottságra való hajlamot valószínűleg genetikai faktorok határozzák meg, amelyet ebben az esetben a környezeti hatások hívhatnak elő. Önmagában nem annyira gyakori jelleg, mint gondolnánk, a látható almázottság ugyanis sokszor már eleve jelen van a színnel (pl. intenzíven almázott palomino lovak), vagy pedig egy enyhe sooty jelleg okozza a látványos almázottságot.

Külön érdekesség, amikor az almázottságot pigmenthiányos területen látjuk, mint például tarka lovak fehér foltjain belül. Ez az almázottság nem magyarázható a melanociták eltérő színtermelésével, hiszen ezek a foltok teljesen mentesek a pigmenttermelő sejtektől – ez felveti azt a kérdést, hogy mi is valójában az almázottság olyan lovaknál, ahol nem látható, vagy nem egyértelmű az eltérő színárnyalat ezeken a testrészeken. Elképzelhető, hogy a szőr ezeken a közvetlenül vérellátottabb területen enyhén más szerkezetű, vagy a vékony szőr / vékony, pigmenthiányos bőrön áttetszenek a vérerek, ahogy azt a világosabb bőrű embereken is néha láthatjuk.

Sooty ‘gén’

A sooty egy módosító faktor, mely képes mind a rövid, mind a hosszúszőröket sötétíteni. Többféleképpen is megjelenhet a lovon: foltokban, almázott mintázatban, teljes lovat vagy csak a hosszúszőröket érintve. Minden esetben egyedi megjelenést kölcsönöz viselőjének, a legkülönlegesebb mégis az a sooty árnyalat, amikor a lovat almázott mintázatban sötétíti. A Sooty faktorra jellemző, hogy progresszív, azaz évről évre egyre erőteljesebben van jelen. Akhal tekéknél gyakoribb a drasztikus sooty megjelenés, de más fajtákban is előfordul, leggyakrabban pej, zsufafakó színeken.

Reverse dapple

Az almázott minta legtöbb esetben a klasszikus, kívül sötét – belül világos „almákat” jelenti. Létezik azonban egy ritka, de annál különlegesebb változata, amit reverse dapplingnek (tükörfordításban fordított almázottságnak) nevezünk: ekkor a körök széle világos, és a belseje sötét, létrehozva egy nagyon egyedi megjelenést. Okai szintén nem tisztázottak, de leginkább azoknál a színeknél figyelhető meg, ahol a test  rövidszőrei közé fehér szőrszálak keverednek (deres, rabicano, hirtelen szürkülő lovak), valamint igen egyedi módon a champagne színre sokkal inkább ez a fajta almázottság a jellemző, ellentétben a többi hígítógénes (pl. cream, silver) színekkel.

Ezüst – Silver Dapple

Genotípus, fenotípus

A silver dapple (vagy csak röviden: silver) színért a PMEL17 génen történő mutáció felelős, amelyet a továbbiakban Silver (Z) génnek nevezünk. Domináns öröklésmenetű, azonban csak a fekete és a pej alapszínű lovakon okoz különleges színezetet. Ennek oka, hogy a mutáció az eumelaninra, azaz a fekete pigmentekre van hatással, így fekete lovak esetén a rövid- és hosszúszőrök színét is, míg pej lovakban csak a fekete testrészek színét változtatja meg. Azok a sárga, illetve sárga alapszínű (pl. palomino) lovak, akik örökölték a Silver gént, csak génhordozók, színükben azonban ez nem fog megmutatkozni.

A silver szín a Rocky Mountain Horse, Kentucky Mountain Saddle Horse, Mountain Pleasure Horse, Icelandic Horse, American Miniature Horse, Belgian Draft, Morgan, Shetland Pony, Gypsy Vanner fajtákban lelhető fel leginkább, de egyes fajtákban, pl. a Quarter Horse bizonyos vonalaiban szintén megtalálható.

Silver dapple black (fekete alapszín + silver gén)

A silver black vagy silver dapple black lovakra jellemző, hogy fekete színük csokoládébarnává, lábvégeik szürkés, hosszúszőreik pedig barnásszürkés/lenszőke/fehér színűvé hígulnak. A különböző fajtákban legtöbbször eltérő módon jelentkezik a silver szín, de sokszor még fajtán belül sem teljesen egységes. A test színe a sötétebb fakóbarnától az élénk csokoládészínen át a bársonyfeketéig terjedhet, a lábvégek néha egyértelműen szürkés színűek, máskor inkább barnás árnyalatúak, néha a test színével megegyezhetnek, hidegvérűek esetén pedig akár teljesen fehér színűek a bokaszőrnek köszönhetően. A sörény és a farok sem minden esetben hófehér vagy lenszőke, gyakran a barna különböző árnyalataiban pompázik, ám szinte minden esetben megfigyelhető a hosszúszőrök kevert, gyakran átmenetes, ombre-jellegű színe.

A silver dapple black csikók ezüstös színű szőrzettel, világos hosszúszőrökkel, csíkos (elnyújtott háromszög-alakú világosabb foltú) patákkal és fehér szempillával születnek.

Silver bay (pej alapszín + silver gén)

A silver bay vagy silver dapple bay lovak teste ugyanolyan vörösesbarna marad, mint az alapszínezetük lenne, hiszen a Z-gén nem hat a vörös pigmentekre. Lábvégeik azonban a fekete szín helyett hígított fekete/barna/sötétszürke színezetűek, hosszúszőreik szintén világosbarna/szürke/lenszőke színűek. A silver black lovakhoz hasonlóan itt is nagyon gyakori a színátmenetes vagy kevert sörény/farok szín.

Almázottság

A silver dapple lovak esetében – ahogy nevük is mutatja -, az almázottság a színhez tartozó jelleg. Sokszor igen látványos már első ránézésre is, máskor azonban csak a rövidszőrök lenyírása után bukkan fel a mintázat. A silver lovak esete jól bizonyítja, hogy az almázottság bizonyos esetekben konkrét génhez köthető, öröklődő jelleg.

Könnyen összekeverhető más színekkel

A hígított fekete pigmenteknek köszönhetően a silver lovakat gyakran összekeverik más színekkel. A világos sörény és fakóbb lábvégek miatt a leggyakoribb eset az, amikor májsárgának látják a silver lovakat. Bár a két szín néha valóban igen hasonló, a fenotipikus jegyek alapján legtöbbször azért igen jól meg lehet őket különböztetni. A mosott sörényű májsárga lovak lábvége vörösesbarna, testük színében is inkább dominál a vörösesebb jelleg, szemben a silver black lovak sötétbarna, vörös árnyalat mentes színével. Az almázottság inkább a silver black lovakra jellemző, májsárgákon csak igen kivételes esetekben láthatunk ilyen mintázatot.

Mind a silver black, mind a silver bay lovak sörényére és farkára jellemző, hogy a mosottsörényű sárgákkal vagy a palomino lovak szőke sörényével ellentétben, a silver lovak hosszúszőrei “ombre” jellegűek: a sörény és farok töve sötétebb, barnás-szürkés, míg végük felé világosabb szőke, akár hófehér színű; a szürkésbarna és világosszőke tincsek akár keveredhetnek is. Lábvégeikből hiányzik a sárgáknál jól megszokott vöröses szín.

A másik szín, ami igen hasonlít a silver black színre, a sötét palomino, nem hivatalos nevén chocolate palomino. A “chocolate” szót a legtöbb szakember igyekszik kerülni, ugyanis előszeretettel használják az összes világos sörényű és csokiszínű lovakra, így valaki a sötét palominót, valaki az igen sötét májsárgát érti alatta, míg szinte az összes Rocky- és Kentucky Mountain Horse tenyésztő a fajtajellegzetességnek számító silver színre utal vele. A sötét palomino és a silver black között néha igen nehéz különbséget tenni, ilyen esetben csikókori fotó, illetve a származási lap lehet segítségünkre annak megállapításához, hogy felmerülhet-e egyáltalán a silver dapple szín jelenléte.

Természetesen mégis előfordulnak olyan esetek, amikor egy lóról ránézésre abszolút nem tudjuk megállapítani, hogy a fentebb említett három szín közül vajon melyik lehet. A fajtaazonosítás, a csikókori kép és a származás néha ugyan segítségünkre lehet, de a legbiztosabb módszer a genetikai színteszt, ami egyértelműen megmutatja, milyen színű is az adott ló.

182105455_1771069509721041_456040941603983159_nEl Chocolate, Lusitano mén. Szinte minden esetben azt látjuk a fényképe alatt, hogy a silver dapple színű csoda. Színtesztje nincs. A Lusitano fajtában nem fordul elő a silver dapple gén, így a valódi színe vagy mosott sörényű májsárga, vagy nagyobb eséllyel sötét (chocolate) palomino. (facebook.com/blankasatorahorseshow/)

A leggyakoribb félreértés például a feketeerdei hidegvérűekkel kapcsolatban szokott előfordulni. Szinte mindannyian csokiszínű testtel és hófehér hosszúszőrökkel rendelkeznek, és valóban úgy néznek ki első látásra, mintha silver black lovak lennének. Alaposabb megfigyelés után azonban észrevehető, hogy sokan igen vöröses árnyalatúak, és az azóta megjelent genetikai szakcikk alá is támasztotta, hogy ezek a lovak valójában mosottsörényű májsárgák. Érdekesség, hogy igen kicsi százalékban a fajtában megtalálható a Z-gén (ugyanúgy, ahogy a Haflingi lovakban is), a sárga alapszín miatt azonban a gén nem fejeződik ki.

Silver és más színek együtt

Azok a lovak, akik a silver színt egy másik hígító (dilution) génnel együtt örökölték, igen különleges, egyedi színekkel rendelkeznek. A silver és a másik hígító gén hatása általában összeadódik (pl: silver roan; silver buckskin), ám vannak esetek, amikor a silver aktivál egy olyan gént, ami alapesetben nem okoz színváltozást a lóban: ilyen a silver smoky black szín. A smoky black (fekete alapszín + 1 Cr-gén) lovak ugyanolyan fekete színűek, mint a többi fekete ló, ám a Silver génnel együtt az eredmény egy különleges, új szín.

A Silver mutációhoz köthető szemészeti rendellenességek

A silver színt okozó PMEL17 mutáció pleiotropikus, azaz nem csak a pigmentáltságra van hatással. A mutációt hordozó lovak többé-kevésbé szemészeti betegségekben szenvednek, ám ez a mutáció inkomplett domináns jellegű; a heterozigóta Z/z silver lovakra más tünetegyüttes jellemző, mint a homozigótákra (Z/Z). A PMEL mutációval létrejött, öröklődő, nem progresszív szemészeti anomáliák együttes neve MCOA, Multiple Congenital Ocular Anomalies (többszörös, veleszületett szemészeti anomáliák). Különféle klinikai tüneteket foglal magába, amelyek a szem elülső és hátulsó szegmenseit érintik.

A heterozigóták az ún. cisztikus fenotípusúak: szemükben jelen lehet egy apró, folyadékkal teli ciszta, melynek mérete 2 és 22 mm között változhat, és általában mindkét szemet érinti, ám a látást jelentősen nem befolyásolja.A homozigóták az MCOA vagy ASD (Anterior Segment Dysgenesis) fenotípusúak, és a heterozigótákhoz képest súlyosabb tünetekkel rendelkeznek, az alábbi rendellenességek közül akár egyszerre többel is:

  • uvealis ciszta: a sugártest temporalis részén lévő ciszta
  • cornea globosa: a szaruhártya nagyobb görbülete miatt a szaruhártya vastagabb, kerekebb
  • nincs, vagy minimális a pupilladilatáció (a pupillák túl szűkek, gyenge fényviszonyok, pupillatágító hatású szemcseppek/drogok esetében sincs pupillatágulás)
  • retinalis dysplasia: a retina elváltozása, rendellenes fejlődése
  • írisz rendellenességek, az írisz és szaruhártya közötti szög a normálistól eltér
  • szürkehályog, ami érintheti az egész szemlencsét, vagy csak annak a középső részét
  • lencseleválás
  • microphthalmia: abnormálisan kicsi szemek
  • normálistól szélesebb szemhéjnyílás
1471-2156-9-88-1
MCOA-asszociált abnormalitások (A-C: ciszta; ectropion uvea, dyscoria, szürkehályog, lencseleválás; cornea globosa) normál szemhez viszonyítva (D) [forrás, további infok: http://www.rockymountainhorse.dk ]

Az MCOA nem fajtajellegzetesség; habár a Rocky Mountain Horse fajtánál írták le először gyakorisága miatt (aminek oka, hogy a RMH lovak egyetlenegy alapító ménre vezethetők vissza és erős szelekció volt jelen a silver színre), minden silver-színű (tehát PMEL17 mutációt hordozó) lónál megtalálható.