Könnyen összetéveszthető lószínek IV.: szürke és deres

A szürke és a deres színért is egy-egy domináns génváltozat felel, ami jellegzetes kevert színt hoz létre. Mindkét esetben fehér szőrszálak tömegét látjuk a lovon, így néha igazán nehéz különbséget tenni deres és szürke között. Ami pedig a legnehezebb, hogy a hagyományokon alapuló magyar elnevezéstan sokszor keveri is a kettőt, így ha ténylegesen deres lovat is akarnánk keresni például adásvétel céljából, egészen biztos, hogy a dereseknek leírt lovak közel háromnegyede valójában szürke. Ebben a cikkben szeretném nektek pontról pontra megmutatni, mi is a különbség a két szín között, és hogyan tudjuk ránézésre is 100%-ban biztosan elkülöníteni a kettőt. 
Az egyes színekről szóló általános leírásokat itt találjátok: szürke; deres – ebben a cikkben pedig kifejezetten összehasonlító szempontból tárgyalom a két színt.
Genetika
A szürke színért a G (gray) gén domináns allélja felel, szürke lónak így legalább az egyik szülője szürke volt. A színt okozó mutáció voltaképpen egy pigmenttermelési ‘betegség’, ami először a pigmentsejtek túltermelését, majd hirtelen kimerülését okozza.
A deres színért a domináns Rn (roan) allél felel, öröklésmenetük tehát hasonló. Szintén kevert színt hoz létre, de a fehér szőrszálak jelenléte nem tekinthető olyan melanocyta defektusnak, mint szürkéknél.
Megjelenés
Mindkét szín kevert szín.
A szürke lovak, mint fentebb említettem, a pigmentek túltermelődése miatt hiperpigmentáltan születnek, színük sokkal sötétebb, mint a csak alapszínekkel rendelkező csikóké. Később az évek során egyre több pigmentsejt merül ki, egyre több a fehér szőrszálak jelenléte.
A deres csikókon születésük pillanatában nem mindig látszik a deres jelleg. Az első egy-két vedlést követően a jelleg azonban egyre jobban előjön, ha addig nem történt meg. A deres lovak feje és lábvégeik mindig az alapszínt mutatják, a fehér szőrszálak leginkább a törzs és a lábak felső felénél jellemző. 
szürke lovak 
deres lovak
Árnyalatok
A szürke lovak színárnyalata tulajdonképpen a kiszürkülés egyes fázisai. A fiatalkori hiperpigmentációt követően a pigmentsejtek elkezdenek kimerülni, az acélszürke – mézszürke állapot átvált almázott szürkébe (az ‘almásderes‘ csak népi név, és nincs köze a dereshez!) (az almázottság mintázata a bőr alatti kapillárishálózat mintáját követi), majd megtörténhet a teljes kiszürkülés, ekkor beszélünk ezüstszürke színről. Ha egyes melanocyták újra képesek pigmenttermelésre, a ló legyesszürke. 
A deres lovak akár két-három hónap alatt képesek teljes árnyalatváltozáson átesni. A fehér szőrszálak mennyisége évszakról évszakra változik, nincs köze a ló életkorához. Némely évszakban előfordulhat, hogy a deres jelleg szinte eltűnik, míg máskor a ló a fej és lábvégek kivételével teljesen “fehér”.
bal: Sheba (Dunai Cynthia), szürke – jobb: Klári, vasderes (Balogh Gerda)
bal: Khal Draco (Imre Mercédesz), sárga alapszínű szürke – jobb oldali képeken: Sunny (Medve Daniella), vércsederes
Megkülönböztetés
A szürke és a deres szín elkülönítésének legbiztosabb módja a különböző testrészek színeinek megfigyelése:
Fej: a szürke lovak leghamarabb a fej területén kezdenek el szürkülni. A deres lovak feje mindig az alapszínt mutatja, így extrém kivilágosodás esetén is éles kontrasztban van a deres részekkel. Extrém dereseknél előfordulhat, hogy a lábvégeken és a fejen is találunk fehér szőrszálakat, van, hogy ezek mennyisége az egész lovon szinte megegyezik, de valamennyi eltérés a nyak-törzs színéhez képest mindig van. A legbiztosabb pont a két szín elkülönítéséhez.
balra: szürke lovak – jobbra: deres lovak
Hosszúszőrök: Szürke lovakon nagyon gyakori jelenség, hogy a szürkülés a fej mellett leghamarabb a farok végét érinti, egyfajta mosott jelleget ad. Nagyon hamar kiszürkülő lovaknál megesik, hogy a lábvégek, hosszúszőrök még bőven feketék, mikor maga a ló már majdnem ezüstszürke, de ekkor érdemes megnézni a fej színét, ilyen szürkéknél ugyanis teljesen biztos, hogy a fej is teljesen kiszürkült. 
Deres lovaknál a hosszúszőrök sokszor az alapszínt mutatják, de néhány deresnél a deresség kiterjedhet a hosszúszőrökre is. A szürkékhez képest a mosott jelleg helyett ilyenkor inkább több árnyalat keveredik a ló hosszúszőreiben (fehér-szürkés-alapszínű szőrszálak) – az angol nyelv nagyon találóan az ilyen lovakat frosty roannak nevezte el. 
balra: szürke lovak – jobbra: deres lovak
Lábvégek: A szürke lovak esetében általában a lábak bizonyos részei szürkülnek ki a legkésőbb. A deresek lábvége mindig az alapszínt mutatja, az elülső lábaknál az alapszín – deres rész találkozásánál a színes terület jellegzetes fordított V alakban ér véget. A szürkék lábvége a szürkülési fázis ezen részében szinte kivétel nélkül fekete / sötétszürke, az alapszín már nem fedezhető fel, viszont a deresekkel ellentétben, a lábvégeik szinte soha nem egységes színűek, a kiszürkülés itt is hamar megkezdődhet.
balra: szürke lovak – jobbra: deres lovak
Valószínűleg a deresek és szürkék fő hasonlóságát a fehér test – színes lábvégek kontrasztja, illetve a két szín kevert jellege adja. Ezért érdemes mindig az egész lovat megfigyelni; a fentieket összevetve és együttesen alkalmazva könnyen meg lehet őket különböztetni.

Könnyen összetéveszthető lószínek III.: nyárifekete és sötétpej

Az előző esetekhez hasonlóan elmondhatjuk, hogy a lószínek világában még az alapszínek esetén is vannak olyan árnyalatok, amik bizony nagyon könnyen megtéveszthetik nemcsak a laikusokat, de még a lovasokat is: a sötétpej és nyárifekete lovak elkülönítése sokunknak kihívást jelent.
Mi a különbség a sötétpej és nyári fekete lovak között?
A legfontosabb, amit a két árnyalat kapcsán meg kell állapítanunk, hogy két külön színről van szó: a sötétpej a pej szín egy sötét változata, míg a nyárifekete a feketék egy altípusa, a “nyárig fekete” szó rövidített változata. A továbbiakban erről a két színről írok bővebben.
Fekete, nyárifekete:
A fekete színért a domináns Extension és a csak recesszíven jelenlévő Agouti-allél felelős: a domináns E lehetővé teszi, hogy a pigmentsejtek vörös és fekete pigmentet is termeljenek, viszont mivel nincs jelen domináns Agouti, ami a melanocyták nagy részét átkapcsolná a fekete eumelanin termelésről a vörös pheomelanin termelésére, így a lovon csak fekete pigmenteket találunk. Annak ellenére azonban, hogy csak fekete eumelanin van jelen, a fekete lovaknak is sokféle árnyalatuk lehet, a két legnagyobb csoportot a non-fading black és fading black lovak jelentik: 
a non-fading black lovak egész évben közel ugyanabban a fekete színben pompáznak, míg a fading black lovak a nyári félévben akár extrémen kifakulhatnak: az utóbbi csoportot nevezük nyárifeketéknek (“nyárig feketék”). 
A nyárifekete lovak a tavaszi vedlés követően egy világosabb árnyalatot vesznek fel, ami a nyári napsugárzásnak köszönhetően tovább fakul. A téli időszakban azonban ugyanolyan fekete minden egyes testrészük, mint a non-fading black lovaknak. 

Dilemma, nyárifekete magyar félvér (Turbéki Alexandra)
Maximus, nyárifekete percheron (Nagy Alexandra)
ZA Scarlet, nyárifekete (Herczigné Varga Ramóna)

Sötétpej:

A pej színért az alapszíneket létrehozó két gén (Extension és Agouti) domináns formái felelősek: a domináns E lehetővé teszi mind a fekete eumelanin, mind a vörös pheomelanin termelését, az Agouti pedig ezeknek a pigmenteknek az eloszlását szabályozza a lovon (pontosabban meghatározza, hogy a ló adott részein a melanocyták a két pigment közül melyiket termeljék). A test nagy részén találjuk legtöbbször a vörös pigmenteket, míg a fekete pigment a lábvégeken, a hosszúszőrökben (sörény, farok) illetve a fülek hegyén (eartips) van jelen. 
A két gén a pej színért felelős, az árnyalatokat nem határozzák meg. Amennyire ma tudjuk, az árnyalatokért leginkább környezeti faktorok a felelősek (az embrionális fejlődés során ért környezeti hatásoktól kezdve a ló korán és táplálékellátottságán át az évszakokig), de valószínűleg valamilyen genetikai tulajdonság is szerepet játszhat csekély mértékben (ilyen génekről azonban még nem tudunk), így a sötétpej lovakat csak fenotipikusan (külső jellemzők) alapján tudjuk jellemezni, genetikailag nem különböznek a többi pejtől. 
Sötétpej lovak tényleges színében több dolog játszhat szerepet: lehetséges, hogy a fekete pigmentek kiterjedtebb területen vannak jelen, mint más pej lovak esetében (akár a sooty jelenléte miatt is), de a sötétebb árnyalatért ténylegesen a vörös pigmentek túltermelődése a felelős (hasonlóan a májsárgákhoz, ahol csak vörös pigmenteket találunk, mégis lehetséges a sötétebb árnyalat). 
Télen a sötétpej lovak is egészen feketék lehetnek, bizonyos területeken (az orr körül, a lágyéknál, illetve a combok belső felszínén) vöröses-/karamellbarna fedőszőrök vannak jelen, amik sokszor éles kontrasztban állnak a csaknem fekete színnel. Angolul ezt a sötétpej árnyalatot brown, seal brown névvel illetik.

Inge Sörn – ügető, sötétpej (Molnár Aida) 
Standardbred sötétpej herélt (internetes kép)

Sötétpej és nyárifekete lovak nyáron:

A két szín fentebb részletezett tulajdonságainak köszönhetően a sötétpej és nyárifekete lovak a nyári félévben megtévesztően hasonlítanak egymásra. Csak ezen képek alapján meg tudnánk állapítani, melyikük sötétpej és melyikük nyárifekete? 

A képek bal oldalán csak sötétpej, míg a jobb oldalon csak nyárifekete lovak fényképét helyeztem el.

Sötétpej és nyárifekete lovak ősszel-télen:

Az alapelv ugyanaz volt: sötétpejek bal, nyárifeketék pedig jobb oldalt. Ha tüzetesebben megvizsgáljuk a képeken, megtaláljuk a fő különbséget a két szín között: a leírásban is említett orr-lágyék-lábak belső felszíne árulkodik nekünk a valódi színről: míg ezek a területek egy teljesen sötétpej esetében is vörösesbarnák, addig fekete lovaknál vagy egységes az egész test színével, vagy csak minimálisan tér el tőle (nagyon kis mennyiségben jelenlévő, sötétbarnás elszíneződést magán hordó fekete ló még nem sötétpej). Ezalapján tehát biztosra meg tudjuk mondani, hogy egy ló a két szín közül valójában melyik. 
Visszatérve a nyári képekre, ott is felfedezhetünk hasonló szabályszerűséget, ugyanis pej lovaknál gyakori, hogy még nyáron is vörösesbarnás színűek az említett testrészek, míg feketéknél a fakulás egységesebbnek tűnik, és inkább csak a törzs-has területét érinti, a lábakat és fejet sokkal ritkábban. Ezek azonban csak általánosítások, némely fénykép tökéletesen mutatja a kivételt, így a biztos elkülönítéshez továbbra is ragaszkodjunk inkább a téli fotókhoz. 

Könnyen összetéveszthető lószínek II.: vadpej, "zöldlábú pej", sárga

Elsőre azt gondolnánk, hogy az alapszíneket, pláne a sárgát és a pejt nagyon könnyű elkülöníteni egymástól, hiszen elég a hosszúszőrök színét figyelembe vennünk, s máris tudjuk, hogy mely színnel állunk szemben. Azonban itt is igaz az a mondás, hogy bizony vannak olyan árnyalatok, amikor a válasz egyáltalán nem egyértelmű, ráadásul a hosszúszőrök színe közel sem ad pontos választ.

Az általános leírásokat a két színről a pej, illetve a sárga menüpontban találjátok. Ebben a cikkben konkrétan az összehasonlítás alapjaira szeretnék kitérni.

Az alábbi összehasonlító képek mindegyikének van egy közös jellemzője:

Törekvés, magyar fv (Lengyel Viktória) és Anna Karenyina, magyar sportló (Bíró Nikolett)

Mindegyik kép bal oldalán pej, jobb oldalon pedig sárga lovat láthattok.

A legfontosabb, amit a fentebbi képek is alátámasztanak: soha ne ítéljük meg egy ló színét pusztán a hosszúszőrök színe alapján! Hiszen extrém esetben egy sárgának is lehet sötét színű sörénye-farka, sőt, bizonyára már ti is találkoztatok olyan pej (akár fekete) lóval, melynek sörény-és farokszőrzete az erős napfényben kifakult, vöröses árnyalatot vett fel.

Ha nem a hosszúszőr, akkor mi alapján tudunk biztosan megkülönböztetni a pejt a sárgától?

1) lábvégek

A pej lovak mind fekete, mind vörös pigmenteket tartalmaznak. Egy ló akkor lesz pej, ha mind domináns Extension (E), mind domináns Agouti (A) génje van. Az E lehetővé teszi, hogy mind vörös, mind fekete pigmentek jelen legyenek, az Agouti pedig a “szélekre” szorítja vissza a fekete pigmenteket, lehetővé téve azt, hogy a vörös pigmentek “elkülönülten a feketétől” jelenjenek meg. A pej lovaknál tehát a fekete pigmenteket a hosszúszőröknél (sörény, farok), a fülkarimáknál ill. a fülek hegyénél (ear tip), valamint a lábvégeken kell keresnünk. Az, hogy a fekete mennyire dominál az előbb említett területeken, sok mindennek a függvénye, viszont valamilyen szinten mindig jelen kell, hogy legyen, még ha csak nagyon minimálisan, vagy akár kifakultan is. A vadpej színváltozat esetén a lábvégek olyan színűek, mint a test, fekete pigmenteket csak a csüd, illetve az ízületek környékén találunk, de mindig jelen vannak, pej ló színtiszta vörös lábakkal tehát nem létezik. Léteznek olyan vadpej lovak, melyek a nyári félévben kifakult fekete lábvégekkel rendelkeznek, így bár első ránézésre nem azonosítható egyértelműen a fekete lábvég, a kihígult fekete pigmentek vörös szín helyett inkább szürkés-fakóbarna árnyalatot vesznek fel. A zöldlábú pej kifejezés valószínűleg az ilyen színű pej lovakat jelenthette.

A sárga lovak az Extension génnek csak a recesszív (e) változatát tartalmazzák, így sem a fedő-, sem a hosszúszőrökben nincs jelen fekete pigment, csak vörös. Lábvégeik mindig olyan színűek, mint a test, a csüdnél és közvetlenül a pata felett világosabbak, főleg sötétebb sárga lovaknál (a májsárgákat is ezért tudjuk elkülöníteni a többi színtől). Ritkábban, de előfordul, hogy bizonyos sárgák sörénye és farka nagyon sötét, feketének tűnő színben pompázik, ám ez valójában a vörös pigmentek extrém mennyisége miatt van, így ezeknek a lovaknak valójában sötétvörös hosszúszőreik vannak.

Mára már nem egészen követhető vissza pontosan, hogy a magyar zöldlábú pej elnevezést mely színre értették a kettő közül: a kihígult fekete lábvéggel rendelkező vadpejekre, vagy a sötét, “pejnek kinéző” sárga lovakra, esetleg mindkettőre, de a lábvégek és a többi testrész alapos vizsgálata után az elnevezéstől függetlenül biztosra meg tudjátok állapítani, hogy pej, vagy sárga lóról van-e szó.

balra: Törekvés, vadpej /  jobbra: Anna Karenyina, sárga

2) fülek

A pej lovak fentebb említett tulajdonsága miatt a fülkarima, illetve a fülek hegye tartalmaz némi fekete pigmentet: a mérték itt is változó.

Sárga lovak esetén sosem beszélhetünk fekete fülhegyről.

balra: pej / jobbra: sárga

Könnyen összetéveszthető lószínek I.: Kendersörényű sárgák és izabellafakó lovak

A mosott- vagy kendersörényű sárga a sárga lovak egy változata, ahol a sörény és a farok kivilágosodását egy külön faktor okozza (ez az úgynevezett Flaxen– angolul a kendersörényű sárgákat szintén ezzel a kifejezéssel illetik: flaxen chestnut. Valószínűleg poligénes jelleg, azaz több gén kölcsönhatásából jön létre). A kendersörényű sárgákra ugyanaz igaz, mint a sárga lovakra: a színt okozó gén recesszív mivolta miatt két sárgának az utódja mindig sárga. Bár a Flaxen gén öröklődéséről nem sokat tudunk ill. még nem létezik olyan genetikai színteszt, amivel ki tudnánk mutatni, az esetek nagyobb részében gyakori, hogy két kendersörényű sárga utódja is kendersörényű sárga lesz. Ez az öröklésmenet nagyon jól megfigyelhető például a Haflingi lovaknál, akik a közhiedelemmel ellentétben nem fakók, hanem mosottsörényű sárgák.

Miért néznek ki némely sárga lovak mégis úgy, mint a fakók?

A Haflingi lovak gyakran rendelkeznek egy úgynevezett Pangare-rel. Ez a gén a lovak hasát, orr- és szem körüli részét, illetve a lábak belső felszínét világosítja, néha hihetetlenül nagy mértékben, és szemre valóban „fakó” hatást kölcsönöz a lónak.
be039-avelignese_isa812462
kendersörényű sárga Haflingi
Akkor kik az izabellafakók?

Az izabellafakók, más néven palomino lovak olyan sárga alapszínnel rendelkező lovak, akik valamely szülőjüktől (apai vagy anyai ágon) örököltek egy Cream-gént. Ez a gén mind a hosszúszőröket (farok, sörény), mind a rövidszőröket világosítja: a palomino lovak sörénye és farka világos krémszínű, néha rikítóan fehér, rövidszőrük pedig legtöbbször aranysárga. Két palomino ló keresztezéséből 25% eséllyel sárga, 50% palomino, és 25% eséllyel cremello ló születik, ez a Cream-gén inkomplett domináns mivolta miatt van így.
5cd18-11702761_10205497321927310_537463477436635414_n
palomino
Különbségek a fenotípusban:
Mindkét színnek fellelhető a sötétebb árnyalata: léteznek mosottsörényű májsárgák, illetve sötétebb palomino (“chocolate” palomino) lovak is. Akár a világosabb, akár a sötétebb árnyalatok között akarunk különbséget tenni, előfordul, hogy némely lovak esetén szemre nagyon nehéz meghatározni, hogy a két szín közül pontosan melyiket is képviseli.
Jó kiindulópont lehet a hosszúszőrök és a fedőszőrök együttes összehasonlítása, és bár ezek a pontok nem kőbe vésett, minden lóra érvényes szabályok, az esetek többségében igaznak bizonyulnak:

A kendersörényű sárgáknál a világosabb hosszúszőröket okozó Flaxen csak a sörény és farok színére van hatással, a rövidszőrökre nem, ezért az ilyen lovak fedőszőre mindig olyan árnyalatú, mint általában a sárgáké. Kivétel lehet akkor, mikor a pangare-gén is jelen van, ugyanis az kifejezetten a rövidszőrre hat, viszont mindig a test bizonyos területein koncentrálódik jobban: a has, lábak belső felszíne, szem-és orr körüli része mindig világosabb, akkor is, ha a Pangare-gén az egész lóra kihat.
A Flaxen nem mindig hat egységesen, illetve olyan nagy mértékben, mint a Cream-gén. Gyakori, hogy a kendersörényű lovak sörénye és farka vagy nem egységesen világos, vagy ha egységes is, általában közel sem hófehér, hanem többé-kevésbé az alapszín hígított verziója. (Kivételek persze ez esetben is lehetnek, a haflingi lovaknál általában egyenletesen világos hosszúszőröket figyelhetünk meg).
Ezzel ellentétben a palomino lovak fedőszőre valamilyen mértékben mindig rendelkezik egyfajta “arany/fényes” beütéssel, legtöbbször világosabbak, mint a sárgák, és színük mindig egységes, nincsenek a testen észrevehetően világosabb területek, mindez a hosszú- és rövidszőrökre is kiható Cream-génnek köszönhetően. Az arany/fényes árnyalat még a sötétebb palomino fedőszőrein is többé-kevésbé észrevehető. A sörény és a farok nagyon ritka kivételeken kívül mindig egységesen hófehér.
51724-202051-6
Jellegzetes palomino szín: hófehér hosszúszőrök, aranyszínű fedőszőrök.
 További képek:
I. Kendersörényű sárgák:

 

 

Palominók: