Csikószínek I. – alapszínek, szürke, deres

Ha a lószínek világát nem gondoltuk volna eléggé bonyolultnak, a csikószínek meghatározásába már valószínűleg párszor beletörik a bicskánk. A csikók színének megállapítását sok tényező nehezíti – amellett, hogy minden színnek megvan a maga csikókori változata, a csikókra jellemző tulajdonságok (rejtőszín, mosott hosszúszőrök, fekete pigmentek részleges hiánya) mellett a szőr színének drasztikus változása sem könnyíti meg a helyzetünket.

A csikószínekre jellemző általános tulajdonságok

Általánosságban elmondható, hogy csikók esetében a színek világosabb árnyalatként vannak jelen (kivételek: szürke, deres, appaloosa-mintás lovak), ami leginkább a foal camouflage, foal flaxen jellegeknek köszönhető, valamint annak, hogy a sötétebb árnyalatok nagyon sokszor csak később fognak kialakulni.

A foal camouflage a csikókori rejtőszín, ami a hasak és lábak világos árnyalatát jelenti.

A foal flaxen a mosott hosszúszőröket jelöli, akármelyik szín esetében előfordulhat, emiatt lehet például a pej vagy zsufafakó csikóknak is fehéres sörényük vagy farkuk.

Szín megállapítása, a színek változása

Az esetek 99%-ában a szín pontos megállapításához a pár napos kor a legideálisabb. Ilyenkor már általában természetes fénynél lehet megcsodálni a csikókat, de még jócskán nem kezdődött el a szín kifakulása, átalakulása, és még messze van az első vedlés is. Ezek a tényezők ugyanis nagyon bekavarnak a színbe, rendszerint ilyenkor szokták félrediagnosztizálni a színt. Fekete csikók szőre az első vedlés előtt például nagyon durván kifakul, már-már fakó színűnek tűnnek, míg a sárga csikók első vedlése szinte kivétel nélkül egy igen sötét árnyalattal kezdődik – a lótartók rendszerint ilyenkor ijednek meg, hogy akkor most sárga, vagy fekete csikóval van-e dolguk.

Santa Ray, fekete színű arab telivér csikó 5 naposan, 1- és 2 hónaposan, valamint 1- és 3 éves korában. A képeken jól látszódik, hogy még az olyan egyszerű színek is, mint a fekete, milyen árnyalatváltozásokon eshetnek át. (asarabians.com)

Egyes esetekben fontos, hogy a csikót még újszülöttként megfigyeljük, vagy hogy legyen pár fotónk az első vedlést követően is. A pár órás szabály leginkább annak eldöntésekor fontos, hogy a csikó sárga vagy kiszürkülő sárga-e (lásd később), az első vedlést követően pedig a deres színt lehet 100%-osan biztosra megmondani.

A színek kapcsán még fontos megjegyezni, hogy a színek genetikailag adott jellegek, már a ló embriókorától kezdve. Képtelenség a (genetikai) színváltozás, például sárgából feketébe, vagy fakóból pejbe, cremellóból izabellafakóba, stb. A szürke szín, és az appaloosa-mintáknál megfigyelhető varnish roan természetesen erős változást hoz a ló kinézetébe, ám ezek a színek is már kódolva vannak a ló életének kezdete óta, és gyakorlott szemmel a látható csikószín “mögött” felfedezhető, hogy a csikó később kiszürkül, vagy kivilágosodik-e. A pejként született, de felnőtt korában ezüstszürkévé vált ló is valójában nem “rendes pejként” születik. Tudományosabban megfogalmazva: a fenotípus (szemmel megfigyelhető tulajdonság, jelen esetben szín) bár változhat, de a genotípus (genetikai kód) nem.

ALAPSZÍNEK

(Kiegészítés: a bőr, pata, szem színénél vonatkozó leírásoknál az alapesetet írom le, ahol nincs jelen fehér jegy. A jegyeket is kialakító gének ugyanis színtől függetlenül okoznak pigmenthiányos testrészeket, így az ilyen helyeken természetesen a bőr rózsaszínű, a paták viaszoltak, a szem pedig kék vagy részlegesen kék lehet.)

Sárga

A sárga csikókra egyedülálló módon jellemző az a tulajdonság, hogy születésükkor bőrük lazacszínű (leginkább a szemnél, és a nemiszerveknél figyelhető meg, az orrnál és szájnál kevésbé), patáik viaszsárgák, és csak születésük után pár órával, esetleg pár nappal később alakul ki a jellegzetes szürke bőr és palaszürke pata. Szemük alapvetően barna vagy szürkésbarna színű, szőrük pedig a sárga szín különböző (világos) árnyalata lehet – a sötétebb árnyalat, mint a májsárga, szénsárga, minden esetben csak később alakul ki, ezért egy nagyon sötét árnyalatű ló esetében, ahol kérdéses az alapszín, nagyon jó kiindulópont lehet a csikókori fénykép. A sárga csikók szőre sosem tartalmaz fekete pigmenteket, sörényük és farkuk a test színéhez nagyon hasonló, vagy maximum világosabb lehet, sötétebb nem. A Haflingi lovak esetében már a csikók is mutathatják a fajtára jellemző világos (“fakószerű”) árnyalatot, az erős pangare (világosabb, már-már fehéres has, belső combok és lábvégek), és flaxen (mosott) jelleggel együtt.

Pej

A pej csikók a sárgákkal ellentétben nagyon sokféle árnyalattal mutatkozhatnak. Az egyik véglet, amikor a pej csikó messziről sárgának tűnik, és csak nyomokban fedezhető fel rajta fekete pigment; a másik végletet pedig azok a sötétpej lovak képviselik, akik csikóként is sötétpejként születnek.

A világosabb pej csikók esetében a lábvégek gyakran teljesen világos színűek, fekete pigmenteket maximum a csüd hátsó részénél találhatunk, és gyakran a farok és a sörény is mosottas, vöröses jellegű. Fülvégük azonban sötétebb, szerencsésebb esetben valóban fekete színű, és ha a farok végét jobban megnézzük, szintén tartalmaz fekete pigmenteket. Mivel a sárga csikók ezeknél a testrészeknél is teljesen sárga színűek, ez alapján könnyen meg lehet különböztetni a világos pej csikót a sárga csikóktól.

A pej csikók nagyobb része jobban felismerhető jellegekkel rendelkezik: sörényük és farkuk legalább részben sötétebb árnyalatú vagy fekete színű, ahogyan a fülvégük és lábvégeik is. A jellegzetes fekete testrészek csak évek alatt alakulnak ki teljesen, így egy világosabb, mosott színű farok, vagy nem teljesen fekete lábvég még három-négy évesen is teljesen természetes dolog.

A sötétpej szín kialakulhat az évek során egy “átlagos” pej csikószínből is, vagy bizonyos csikók már eleve sötétpej színnel születnek. A foal camouflage ilyen esetben is megtalálható, a hajlatoknál, lábak belső felszínén továbbra is világosabbak, mint felnőtt társaik, lábvégeik sem teljesen feketék.

Fekete

Talán nem is gondolnánk, de csikóknál a fekete szín még több árnyalatként jelentkezhet, mint a felnőtt lovak esetében. A fekete szín tankönyvi csikókori változata az egérszürke szín, ahol a ló háti oldala valamelyest sötétebb, míg a hasi oldal, a lábvégekkel együtt világosszürke. Emellett előfordulnak szürkésbarna, fakóbarna színű (de genetikailag fekete) csikók is. A foal camouflage hiánya nem feltétlenül utal a szürke szín jelenlétére: a Fríz fajtánál pl. rendszeresen, de más fajtánál is előfordulhat, hogy a csikó foal camouflage nélkül születik, így már fiatal korában is koromfekete színű. A deres és a varnish roan, ahogy az egyéb appaloosa-mintázatok szintén mérséklik vagy eliminálják a foal camouflage jelleget.

A nyárifekete lovak többsége csikókorban is más színű, mint a nem kifakuló feketék. Mivel a nyárifekete színt az esetek többségében az nd1 gén okozza, így ennek a génnek a tulajdonságai csikókorban is megfigyelhetők: a fülszőrzet bézs színű, a háton egy sötétebb hátszíj fut végig, amely közvetlenül a farokrépa tövénél véget is ér, így a farok már teljes egészében fekete színű, a test színe pedig inkább szürkésbarna, fakóbarna. Régen ezeket a jellegeket a Cream gén jelenlétének tulajdonították, ma már azonban tudjuk, hogy a smoky black csikók azonosítása sajnos nem ennyire egyszerű.

KEVERT SZÍNEK

Szürke (Grey)

A lovak szürke színt okozó génje egy igen egyedülálló gén az állatvilágban, ugyanis az állat fokozatos kiszürkülését okozza. A szürke színre utaló előzetes jelek észrevételéhez azonban szükséges megérteni, miért is úgy viselkedik a gén, és ezáltal a szín, ahogy.

A színt okozó mutáció egy génszakasz-megkettőződés, ami azt eredményezi, hogy a pigmenteket termelő sejtek először túlműködnek, aztán kimerülnek. A kimerülés szakasz okozza majd a kiszürkülést, azaz a szőrzet fokozatos pigmentvesztését, az ezt megelőző túltermelés szakasz azonban a hiperpigmentáció jelenségéhez vezet, és ez a hiperpigmentáció fog nekünk árulkodni arról, ha egy csikó később ki fog szürkülni. Néha a hiperpigmentáció mellett akár már az első vedlés előtt, vagy azt követően megjelenhetnek tűzött szálak, ez leghamarabb a homlokon következhet be, de gyorsan szürkülő lovak esetében ez a folyamat az egész testen is elkezdődhet. Szintén jellemző egyes szürke csikóknál a “szürke szemüveg” (grey goggles) jelenléte, ami a szemek körüli szőr szürke színére utal.
Fontos megjegyezni, hogy a szürkülés gyorsasága, menete minden lónál különböző. Egyes lovak csak pár éves korukban kezdik meg a szürkülést, addig fokozatosan sötétedhet a színük, elnyúlhat a hiperpigmentáció; míg a gyorsan szürkülő fajtáknál (pl. lipicai lovak) akár már az első vedlés is egy majdnem teljesen szürke lovat hozhat létre.

A szürke szín akármelyik színen megjelenhet, így nem csak az alapszínek szürkülhetnek ki, hanem természetesen más színek is, legyen az fakó, deres, stb. Bizonyos gének ugyan befolyásolják a kiszürkülés menetét és módját, most azonban az alapállapotot ismertetem nektek, alapszínek esetében.

A kiszürkülő sárga csikók a sima sárgákkal ellentétben nem mutatják a lazacszínű bőr – viaszsárga pata jelenséget. A hiperpigmentáció következtében sötétszürke bőrrel és patákkal jönnek a világra, ezért is jó, ha van fotó az újszülött csikóról, mert jelentősen megkönnyítheti a szín azonosítását. A hiperpigmentáció ugyanis az esetek többségében ugyan eltünteti/kompenzálja a foal camouflage világosító hatását, ám sokszor a csikó annyira határeset a kiszürkül?-nem szürkül? kérdésben, hogy egy minél korábbi fotó néha eldönti ezt a kérdést. Néha a hiperpigmentáció nagyon extrém mértékben van jelen, így a kiszürkülő sárga csikó sötétbarna színnel, sötét lábvégekkel rendelkezik. A sötét árnyalat néha nem egységesen van jelen, a fejnél és lábvégeknél sokszor erősebben mutatkozik, ahogy a primitív jegyek helyén is, így az ilyen csikók néha igen jól észrevehető primitív jegyeket mutathatnak – hátszíj, fül sötétebb színezete, akár még csíkos lábak is.

Pej lovak esetében a bőr és pata színe ugyan nincs a segítségünkre, a hiperpigmentáció azonban egyértelműen mutathatja a szürke gén jelenlétét. A kiszürkülő pej csikó a rendes pejekkel ellentétben nem az a jellegzetes világos csikószínű, hanem leginkább a felnőtt lovak élénk árnyalatára hasonlít. Szerencsésebb esetben a pigment túltermelés erősen dolgozik, így a szemünknek szokatlan sötétebb foltok, fekete lábvégek vannak jelen.

Fekete lovaknál a foal camouflage hiánya utalhat a szürke jelenlétére. Bár más esetekben is hiányozhat ez a jelleg (lásd fentebb), viszont ha egy szürke méntől vagy kancától egy koromfekete csikó születik, és esetleg még grey gogglest és/vagy tűzött szálakat is találunk rajta, az mindenképpen a kiszürkülésre utal.

Más színek esetében is megfigyelhető, ha a csikó örökölte a szürkét. A Cream fakóknál, így például a palomino (izabellafakó) és buckskin (zsufafakó) csikóknál szintén megfigyelhetők a fentebb részletezett tulajdonságok: a palominók, mivel ők is sárga alapszínűek, a kiszürkülő sárgákhoz hasonlóan sötét bőr- és pataszínnel születnek, a hiperpigmentáció miatt pedig igen extrém sötét árnyalattal rendelkezhetnek. Zsufafakók esetében a világos krémes szín helyett a fekete és sötét pigmentek szintén uralkodók, a lábvégek feketék, a háti rész is sötétebb lehet, a fejjel együtt.

A szürke génmutáció azonban néha kölcsönhatásba lép más színgénekkel: a Dun fakók esetében például nem mindig figyelhető meg egyértelműen a szürke csikókra jellemző tulajdonságok, náluk például a hiperpigmentáció sokszor nem jelentkezik. Hasonló a helyzet a deres (roan) csikókkal is, akik szürkét is örököltek: ezek a gének sokszor lassíthatják a szürke szín megjelenését, így rendhagyó módon sokszor csak pár éves korban tűnik fel, ha az ilyen színű csikók elkezdik a kiszürkülést.

Deres (Roan)

A deres színű lovak fő jellegzetessége, hogy a fehér szálak csak a testen jelennek meg, a fejek, lábvégek, és sokszor a hosszúszőrök is színesek maradnak, valamint a szürkékkel ellentétben itt nem figyelhető meg a lovak fokozatos kivilágosodása és pigmentvesztése: a deres lovak évszakról évszakra, vedlésről vedlésre más erősségű deres árnyalatban pompáznak, így igazi színváltó kaméleon lovak. (Emlékeztetésképpen: a deres és a szürke két teljesen különböző szín, két teljesen különböző génmutáció okozza.)

A deres jelleg többféle módon jelentkezhet a csikóknál. Bizonyos esetekben tompíthatja a foal camouflage jelleget, ezáltal a jellegzetes világosabb árnyalat helyett a csikó színe élénkebb, jobban hasonlít a felnőtt lovakéra (ez nem egyenlő a szürkék hiperpigmentációjával, ahol a pigmentek túlműködnek, és így a felnőtt lovakénál is sötétebb árnyalatok jönnek létre). Némely csikónál a deres szín már születés után is látható: a fenék-comb-háti részeken világosabb, erősebben tűzöttebb lehet – ez azonban nem mindig jelentkezik, így sok deres csikó kezdetben ugyanúgy nézhet ki, mint színes, nemderes fajtársaik.

A deres csikók közös, minden esetben megfigyelhető tulajdonsága viszont az, hogy a deres jelleg az első vedlés alkalmával nagyon erősen és nagyon látványosan jelentkezik: ilyenkor a fej és a lábvégek színesek maradnak, megjelenik a deresekre jellemző fordított V-alakú színes/deres határvonal a lovak lábtövénél, a test pedig szürkés-fehéres színűvé válik. Ez minden deresen megfigyelhető, így az ő esetükben az első vedlés alkalmával lehet megállapítani a leginkább ezt a színt.

Aranyló, fényes szőr – Akhal teke s más fajták esetén

Mindannyian találkoztunk már az interneten aranyló – fényes szőrű Akhal tekék képeivel, s bizonyára eszünkbe jutott már, mi okozhatja (akár az említett, akár más fajtáknál) ezt a különleges kinézetet. Bár tudományos cikk (tudtommal) nem született a témában, mégis már többféle magyarázattal tudunk szolgálni a jelenségre:

A szőrszál szerkezete

Az Akhal tekék esetében a különlegesen fémes csillogású szőr a szőrszálak belső struktúráinak tulajdonságára vezethetők vissza. A szőrszál három rétege közül a középső, átlátszatlan cortex mérete csökkent, illetve egyes részeken teljesen hiányozhat, ekkor az átlátszó, belső medulla réteg tölti ki a helyét, mely optikai szálként viselkedik: elhajlítja a fény útját, fókuszálja s visszaveri a fényt, gyakran egyfajta aranyló árnyalattal. Az akhalok szőre tehát üregesebb az átlagnál, viszont nem minden akhalnak van feltűnően fémes árnyalata.

Más fajták

Fényes, csillogó szőr természetesen egyéb fajtáknál is előfordul: az üreges(ebb) szőrszál más egyedeknél (bár nem fajtajellegként) jelen lehet, illetve szerkezetileg sem biztos, hogy teljesen azonos az akhalok szőrével – ha pedig a fémes szőr időleges, szezonális, ott leginkább az alábbiak következtében:

Hormonális hatások

Mének esetében a magasabb tesztoszteronszint pozitív hatással bír a szőr fényességére is: fajtától és színtől függetlenül a legtöbb fedezőmén szintén fémes csillogású szőrrel büszkélkedik.
Kancák esetében a vemhességgel járó hormonváltozások szintén fényesebb szőrt eredményezhetnek.

Étrend, ápolás

A tápanyagellátottság, illetve a megfelelő szőrápolás ugyancsak befolyásolja a szőrszálak tulajdonságát: a jól tartott lovak általában egészségesebb, fényes szőrrel rendelkeznek – azonban az, hogy egy ló szőre mennyire lesz a megfelelő tartáskörülmények mellett is fényes-csillogó, ugyanolyan genetikai hajlam, mint sok minden (gondoljunk az almázottságra): a fényes szőr csak jelezheti a jó tartásmódot, de nem minden esetben van jelen!

Könnyen összetéveszthető lószínek III.: nyárifekete és sötétpej

Az előző esetekhez hasonlóan elmondhatjuk, hogy a lószínek világában még az alapszínek esetén is vannak olyan árnyalatok, amik bizony nagyon könnyen megtéveszthetik nemcsak a laikusokat, de még a lovasokat is: a sötétpej és nyárifekete lovak elkülönítése sokunknak kihívást jelent.
Mi a különbség a sötétpej és nyári fekete lovak között?
A legfontosabb, amit a két árnyalat kapcsán meg kell állapítanunk, hogy két külön színről van szó: a sötétpej a pej szín egy sötét változata, míg a nyárifekete a feketék egy altípusa, a “nyárig fekete” szó rövidített változata. A továbbiakban erről a két színről írok bővebben.
Fekete, nyárifekete:
A fekete színért a domináns Extension és a csak recesszíven jelenlévő Agouti-allél felelős: a domináns E lehetővé teszi, hogy a pigmentsejtek vörös és fekete pigmentet is termeljenek, viszont mivel nincs jelen domináns Agouti, ami a melanocyták nagy részét átkapcsolná a fekete eumelanin termelésről a vörös pheomelanin termelésére, így a lovon csak fekete pigmenteket találunk. Annak ellenére azonban, hogy csak fekete eumelanin van jelen, a fekete lovaknak is sokféle árnyalatuk lehet, a két legnagyobb csoportot a non-fading black és fading black lovak jelentik: 
a non-fading black lovak egész évben közel ugyanabban a fekete színben pompáznak, míg a fading black lovak a nyári félévben akár extrémen kifakulhatnak: az utóbbi csoportot nevezük nyárifeketéknek (“nyárig feketék”). 
A nyárifekete lovak a tavaszi vedlés követően egy világosabb árnyalatot vesznek fel, ami a nyári napsugárzásnak köszönhetően tovább fakul. A téli időszakban azonban ugyanolyan fekete minden egyes testrészük, mint a non-fading black lovaknak. 

Dilemma, nyárifekete magyar félvér (Turbéki Alexandra)
Maximus, nyárifekete percheron (Nagy Alexandra)
ZA Scarlet, nyárifekete (Herczigné Varga Ramóna)

Sötétpej:

A pej színért az alapszíneket létrehozó két gén (Extension és Agouti) domináns formái felelősek: a domináns E lehetővé teszi mind a fekete eumelanin, mind a vörös pheomelanin termelését, az Agouti pedig ezeknek a pigmenteknek az eloszlását szabályozza a lovon (pontosabban meghatározza, hogy a ló adott részein a melanocyták a két pigment közül melyiket termeljék). A test nagy részén találjuk legtöbbször a vörös pigmenteket, míg a fekete pigment a lábvégeken, a hosszúszőrökben (sörény, farok) illetve a fülek hegyén (eartips) van jelen. 
A két gén a pej színért felelős, az árnyalatokat nem határozzák meg. Amennyire ma tudjuk, az árnyalatokért leginkább környezeti faktorok a felelősek (az embrionális fejlődés során ért környezeti hatásoktól kezdve a ló korán és táplálékellátottságán át az évszakokig), de valószínűleg valamilyen genetikai tulajdonság is szerepet játszhat csekély mértékben (ilyen génekről azonban még nem tudunk), így a sötétpej lovakat csak fenotipikusan (külső jellemzők) alapján tudjuk jellemezni, genetikailag nem különböznek a többi pejtől. 
Sötétpej lovak tényleges színében több dolog játszhat szerepet: lehetséges, hogy a fekete pigmentek kiterjedtebb területen vannak jelen, mint más pej lovak esetében (akár a sooty jelenléte miatt is), de a sötétebb árnyalatért ténylegesen a vörös pigmentek túltermelődése a felelős (hasonlóan a májsárgákhoz, ahol csak vörös pigmenteket találunk, mégis lehetséges a sötétebb árnyalat). 
Télen a sötétpej lovak is egészen feketék lehetnek, bizonyos területeken (az orr körül, a lágyéknál, illetve a combok belső felszínén) vöröses-/karamellbarna fedőszőrök vannak jelen, amik sokszor éles kontrasztban állnak a csaknem fekete színnel. Angolul ezt a sötétpej árnyalatot brown, seal brown névvel illetik.

Inge Sörn – ügető, sötétpej (Molnár Aida) 
Standardbred sötétpej herélt (internetes kép)

Sötétpej és nyárifekete lovak nyáron:

A két szín fentebb részletezett tulajdonságainak köszönhetően a sötétpej és nyárifekete lovak a nyári félévben megtévesztően hasonlítanak egymásra. Csak ezen képek alapján meg tudnánk állapítani, melyikük sötétpej és melyikük nyárifekete? 

A képek bal oldalán csak sötétpej, míg a jobb oldalon csak nyárifekete lovak fényképét helyeztem el.

Sötétpej és nyárifekete lovak ősszel-télen:

Az alapelv ugyanaz volt: sötétpejek bal, nyárifeketék pedig jobb oldalt. Ha tüzetesebben megvizsgáljuk a képeken, megtaláljuk a fő különbséget a két szín között: a leírásban is említett orr-lágyék-lábak belső felszíne árulkodik nekünk a valódi színről: míg ezek a területek egy teljesen sötétpej esetében is vörösesbarnák, addig fekete lovaknál vagy egységes az egész test színével, vagy csak minimálisan tér el tőle (nagyon kis mennyiségben jelenlévő, sötétbarnás elszíneződést magán hordó fekete ló még nem sötétpej). Ezalapján tehát biztosra meg tudjuk mondani, hogy egy ló a két szín közül valójában melyik. 
Visszatérve a nyári képekre, ott is felfedezhetünk hasonló szabályszerűséget, ugyanis pej lovaknál gyakori, hogy még nyáron is vörösesbarnás színűek az említett testrészek, míg feketéknél a fakulás egységesebbnek tűnik, és inkább csak a törzs-has területét érinti, a lábakat és fejet sokkal ritkábban. Ezek azonban csak általánosítások, némely fénykép tökéletesen mutatja a kivételt, így a biztos elkülönítéshez továbbra is ragaszkodjunk inkább a téli fotókhoz. 

Könnyen összetéveszthető lószínek II.: vadpej, "zöldlábú pej", sárga

Elsőre azt gondolnánk, hogy az alapszíneket, pláne a sárgát és a pejt nagyon könnyű elkülöníteni egymástól, hiszen elég a hosszúszőrök színét figyelembe vennünk, s máris tudjuk, hogy mely színnel állunk szemben. Azonban itt is igaz az a mondás, hogy bizony vannak olyan árnyalatok, amikor a válasz egyáltalán nem egyértelmű, ráadásul a hosszúszőrök színe közel sem ad pontos választ.

Az általános leírásokat a két színről a pej, illetve a sárga menüpontban találjátok. Ebben a cikkben konkrétan az összehasonlítás alapjaira szeretnék kitérni.

Az alábbi összehasonlító képek mindegyikének van egy közös jellemzője:

Törekvés, magyar fv (Lengyel Viktória) és Anna Karenyina, magyar sportló (Bíró Nikolett)

Mindegyik kép bal oldalán pej, jobb oldalon pedig sárga lovat láthattok.

A legfontosabb, amit a fentebbi képek is alátámasztanak: soha ne ítéljük meg egy ló színét pusztán a hosszúszőrök színe alapján! Hiszen extrém esetben egy sárgának is lehet sötét színű sörénye-farka, sőt, bizonyára már ti is találkoztatok olyan pej (akár fekete) lóval, melynek sörény-és farokszőrzete az erős napfényben kifakult, vöröses árnyalatot vett fel.

Ha nem a hosszúszőr, akkor mi alapján tudunk biztosan megkülönböztetni a pejt a sárgától?

1) lábvégek

A pej lovak mind fekete, mind vörös pigmenteket tartalmaznak. Egy ló akkor lesz pej, ha mind domináns Extension (E), mind domináns Agouti (A) génje van. Az E lehetővé teszi, hogy mind vörös, mind fekete pigmentek jelen legyenek, az Agouti pedig a “szélekre” szorítja vissza a fekete pigmenteket, lehetővé téve azt, hogy a vörös pigmentek “elkülönülten a feketétől” jelenjenek meg. A pej lovaknál tehát a fekete pigmenteket a hosszúszőröknél (sörény, farok), a fülkarimáknál ill. a fülek hegyénél (ear tip), valamint a lábvégeken kell keresnünk. Az, hogy a fekete mennyire dominál az előbb említett területeken, sok mindennek a függvénye, viszont valamilyen szinten mindig jelen kell, hogy legyen, még ha csak nagyon minimálisan, vagy akár kifakultan is. A vadpej színváltozat esetén a lábvégek olyan színűek, mint a test, fekete pigmenteket csak a csüd, illetve az ízületek környékén találunk, de mindig jelen vannak, pej ló színtiszta vörös lábakkal tehát nem létezik. Léteznek olyan vadpej lovak, melyek a nyári félévben kifakult fekete lábvégekkel rendelkeznek, így bár első ránézésre nem azonosítható egyértelműen a fekete lábvég, a kihígult fekete pigmentek vörös szín helyett inkább szürkés-fakóbarna árnyalatot vesznek fel. A zöldlábú pej kifejezés valószínűleg az ilyen színű pej lovakat jelenthette.

A sárga lovak az Extension génnek csak a recesszív (e) változatát tartalmazzák, így sem a fedő-, sem a hosszúszőrökben nincs jelen fekete pigment, csak vörös. Lábvégeik mindig olyan színűek, mint a test, a csüdnél és közvetlenül a pata felett világosabbak, főleg sötétebb sárga lovaknál (a májsárgákat is ezért tudjuk elkülöníteni a többi színtől). Ritkábban, de előfordul, hogy bizonyos sárgák sörénye és farka nagyon sötét, feketének tűnő színben pompázik, ám ez valójában a vörös pigmentek extrém mennyisége miatt van, így ezeknek a lovaknak valójában sötétvörös hosszúszőreik vannak.

Mára már nem egészen követhető vissza pontosan, hogy a magyar zöldlábú pej elnevezést mely színre értették a kettő közül: a kihígult fekete lábvéggel rendelkező vadpejekre, vagy a sötét, “pejnek kinéző” sárga lovakra, esetleg mindkettőre, de a lábvégek és a többi testrész alapos vizsgálata után az elnevezéstől függetlenül biztosra meg tudjátok állapítani, hogy pej, vagy sárga lóról van-e szó.

balra: Törekvés, vadpej /  jobbra: Anna Karenyina, sárga

2) fülek

A pej lovak fentebb említett tulajdonsága miatt a fülkarima, illetve a fülek hegye tartalmaz némi fekete pigmentet: a mérték itt is változó.

Sárga lovak esetén sosem beszélhetünk fekete fülhegyről.

balra: pej / jobbra: sárga

Könnyen összetéveszthető lószínek I.: Kendersörényű sárgák és izabellafakó lovak

A mosott- vagy kendersörényű sárga a sárga lovak egy változata, ahol a sörény és a farok kivilágosodását egy külön faktor okozza (ez az úgynevezett Flaxen– angolul a kendersörényű sárgákat szintén ezzel a kifejezéssel illetik: flaxen chestnut. Valószínűleg poligénes jelleg, azaz több gén kölcsönhatásából jön létre). A kendersörényű sárgákra ugyanaz igaz, mint a sárga lovakra: a színt okozó gén recesszív mivolta miatt két sárgának az utódja mindig sárga. Bár a Flaxen gén öröklődéséről nem sokat tudunk ill. még nem létezik olyan genetikai színteszt, amivel ki tudnánk mutatni, az esetek nagyobb részében gyakori, hogy két kendersörényű sárga utódja is kendersörényű sárga lesz. Ez az öröklésmenet nagyon jól megfigyelhető például a Haflingi lovaknál, akik a közhiedelemmel ellentétben nem fakók, hanem mosottsörényű sárgák.

Miért néznek ki némely sárga lovak mégis úgy, mint a fakók?

A Haflingi lovak gyakran rendelkeznek egy úgynevezett Pangare-rel. Ez a gén a lovak hasát, orr- és szem körüli részét, illetve a lábak belső felszínét világosítja, néha hihetetlenül nagy mértékben, és szemre valóban „fakó” hatást kölcsönöz a lónak.
be039-avelignese_isa812462
kendersörényű sárga Haflingi
Akkor kik az izabellafakók?

Az izabellafakók, más néven palomino lovak olyan sárga alapszínnel rendelkező lovak, akik valamely szülőjüktől (apai vagy anyai ágon) örököltek egy Cream-gént. Ez a gén mind a hosszúszőröket (farok, sörény), mind a rövidszőröket világosítja: a palomino lovak sörénye és farka világos krémszínű, néha rikítóan fehér, rövidszőrük pedig legtöbbször aranysárga. Két palomino ló keresztezéséből 25% eséllyel sárga, 50% palomino, és 25% eséllyel cremello ló születik, ez a Cream-gén inkomplett domináns mivolta miatt van így.
5cd18-11702761_10205497321927310_537463477436635414_n
palomino
Különbségek a fenotípusban:
Mindkét színnek fellelhető a sötétebb árnyalata: léteznek mosottsörényű májsárgák, illetve sötétebb palomino (“chocolate” palomino) lovak is. Akár a világosabb, akár a sötétebb árnyalatok között akarunk különbséget tenni, előfordul, hogy némely lovak esetén szemre nagyon nehéz meghatározni, hogy a két szín közül pontosan melyiket is képviseli.
Jó kiindulópont lehet a hosszúszőrök és a fedőszőrök együttes összehasonlítása, és bár ezek a pontok nem kőbe vésett, minden lóra érvényes szabályok, az esetek többségében igaznak bizonyulnak:

A kendersörényű sárgáknál a világosabb hosszúszőröket okozó Flaxen csak a sörény és farok színére van hatással, a rövidszőrökre nem, ezért az ilyen lovak fedőszőre mindig olyan árnyalatú, mint általában a sárgáké. Kivétel lehet akkor, mikor a pangare-gén is jelen van, ugyanis az kifejezetten a rövidszőrre hat, viszont mindig a test bizonyos területein koncentrálódik jobban: a has, lábak belső felszíne, szem-és orr körüli része mindig világosabb, akkor is, ha a Pangare-gén az egész lóra kihat.
A Flaxen nem mindig hat egységesen, illetve olyan nagy mértékben, mint a Cream-gén. Gyakori, hogy a kendersörényű lovak sörénye és farka vagy nem egységesen világos, vagy ha egységes is, általában közel sem hófehér, hanem többé-kevésbé az alapszín hígított verziója. (Kivételek persze ez esetben is lehetnek, a haflingi lovaknál általában egyenletesen világos hosszúszőröket figyelhetünk meg).
Ezzel ellentétben a palomino lovak fedőszőre valamilyen mértékben mindig rendelkezik egyfajta “arany/fényes” beütéssel, legtöbbször világosabbak, mint a sárgák, és színük mindig egységes, nincsenek a testen észrevehetően világosabb területek, mindez a hosszú- és rövidszőrökre is kiható Cream-génnek köszönhetően. Az arany/fényes árnyalat még a sötétebb palomino fedőszőrein is többé-kevésbé észrevehető. A sörény és a farok nagyon ritka kivételeken kívül mindig egységesen hófehér.
51724-202051-6
Jellegzetes palomino szín: hófehér hosszúszőrök, aranyszínű fedőszőrök.
 További képek:
I. Kendersörényű sárgák:

 

 

Palominók: