A ló jegyeinek kialakulása, öröklődése

(A borítókép fotó forrása: Yeguada Sierra de la Espada FB)

A fehér jegyek olyan jellegek, melyek a háziasítás és a célzott tenyésztés során alakultak ki, hiszen sem a Przewalski-lovaknál, sem a paleolit kori barlangrajzokon ábrázolt lovaknál nincsenek még jelen. Ez arra utal, hogy a jegyek megléte a természetben valószínűleg hátrányos tulajdonsággal járhatott, míg a modern kori lófajtáknál – néhány kivétellel persze – már sokszor kívánatos jelleg. 

Bár már több, mint negyven génmutációról tudjuk, hogy fehér mintázatokat, jegyeket hoz létre, még közel sem mondhatjuk el, hogy pontosan értjük a genetikai hátteret. Ezt támasztja alá az a gyakorlati tapasztalat is, hogy a klónozott lovak fehér jegyei eltérnek egymástól, ami azt jelzi, hogy kialakulásukban környezeti és/vagy epigenetikai tényezők is szerepet játszanak. Utóbbi faktorok jelentőségét erősíti az is, hogy a jegyek szinte minden esetben aszimmetrikusak, holott ugyanaz a genetikai anyag ugyanazt kódolná a test mindkét oldalán. 

Mivel nagyon sokféle jegyről beszélünk, igen komplex élettani és genetikai okokkal, ezért nagyon sokáig igen kevés tanulmánnyal rendelkeztünk a témáról. Az utóbbi néhány évben viszont egyre több kutatás célozta meg azt, hogy pontosabban megértsük ne csak a kialakulásukat, hanem az örökölhetőségüket is. Több ezer, illetve több tízezer ló genetikai és fenotípusos adatait elemezve kezd kialakulni egy kép arról, hogyan is tudjuk definiálni a fehér jegyeket és milyen genetikai szabályszerűségekkel tudjuk őket leírni.

Röviden összefoglalva: a fehér jegyek létrejöttét, nagyságát, lefutását mind genetikai, mind epigenetikai, környezeti tényezők befolyásolják. Poligénes, azaz több gén által szabályozott jelleg, öröklődésmódja nem írható le egy egyszerű monogénes domináns-recesszív viszonnyal. A kisebb jegyeket nagyobb részben környezeti és epigenetikai hatások hozzák létre, míg a nagyobb jegyek főleg genetikailag kódoltak. Meglétüket, nagyságukat a jegyeket kialakító gének mellett több tényező is befolyásolja, az egyik legjelentősebben az alapszíneket létrehozó gének.

Fehér jegyek – hogy jönnek létre embriókorban?

A fehér jegyeknél és a tarka mintázatoknál a szőr hófehér, a bőr rózsaszín; a foltok relatív nagysága, lefutása már embriókortól kezdve meghatározott, állandó jelleg, mely az életkorral nem változik. Ezek a fehér foltok a melanociták (pigmenttermelő sejtek) hiányából adódnak. Az embrió fejlődése során a pigmenttermelő sejtek előalakjainak vándorlása és kifejlődése hiányosan ment végbe, ezáltal az adott testrészeken nem lesznek jelen, képtelenek a pigmentképzésre, a bőr és a szőrzet depigmentálttá válik, nem tartalmaz sem pigmenteket, sem pigmenttermelő sejteket.

Bár elméleti szinten a jegyeknek szimmetrikusnak kellene lenniük, sokkal gyakoribb az aszimmetria. Ezt az embrionális kori sejtvándorlás milyensége, a sejtek mozgásában és túlélésében mutatkozó variabilitás okoz az ugyanolyan genetikai háttér (genotípus) ellenére, melyet szokás “fejlődési zaj”-nak (developmental noise) nevezni; voltaképpen ez okozza a genotípus és a fenotípus közötti eltérést, és az ugyanolyan genetikai anyaggal rendelkező (klónozott, vagy egypetéjű iker) lovak közötti megjelenésbeli különbségét. Ennek következménye, hogy sokkal jobban meg lehet jósolni azt, hogy egy ló milyen mértékben örökíti jegyeit, mint azt, hogy az öröklött jegyek helyzete, lefutása milyen lesz. 

Mi befolyásolja a jegyek kialakulását?

Az említett genetikai és környezeti faktorokon kívül más tényezők is szerepet játszanak a jegyek kialakításában. Encia és kollégái 2024-ben publikált tanulmányukban 42 080 andalúziai (PRE) lovat elemeztek, a pedigree-kből pedig összesen 93 322 ló adatait vették górcső alá, hogy meghatározzák a fehér jegyek gyakoriságát a PRE populációban különböző hatások figyelembe vételével, valamint hogy különböző genetikai kutatási módszertannal megbecsüljék a jegyeknek az örökíthetőségét. A vizsgált faktorok a következők voltak: születés éve, nem, születési hely/régió, beltenyésztési koefficiens. 

  • A szőrzet színe jelentős tényező a fejjegyek kialakulásában, melyet már korábbi tanulmányok is alátámasztottak. Jelentős különbség mutatkozott a sárga és nem-sárga szőrű lovak között: a fekete szőrű lovak között volt a legkevesebb fehér fejjeggyel rendelkező ló. A legnagyobb különbség a fekete szőrű (70,6%-uk jegymentes) és a sárga szőrű lovak (42,7%-uk jegymentes) között volt. (Erről a jelenségről és magyarázatáról az utolsó fejezetben térek ki bővebben.)

  • Jegyekkel rendelkező szülőknek jóval nagyobb eséllyel születik jegyes csikója. (A részletes statisztikai adatokat lásd a Jegyek öröklődése fejezetben).

  • Az egész populációban minden vizsgált kockázati tényező (szőrzet színe, nem, földrajzi hely, beltenyésztettségi együttható és születési idő) szignifikánsnak bizonyult.

  • Általánosan elmondható, hogy a magas beltenyésztettségi szint fokozott fehér jegyességet eredményez (markánsabb jegyek esetében, melyeket már inkább genetikai, mintsem epigenetikai faktorok hoznak létre), ami a jegyek kiterjedését meghatározó gének nagyobb homozigozitásának tulajdonítható, mely egy általános törvény a beltenyésztés esetén.

Ismert és ismeretlen gének

Számos génről már tudjuk, hogy képes pigmenthiányos testrészeket létrehozni; míg ezeket a géneket általában a tarka mintázatokkal hozzuk összefüggésbe, fontos hatással vannak a jegyek kialakulására is.

Az ismert gének közé tartoznak a tarka mintázatokat létrehozó gének, melyek kisebb expressziója (kifejeződése) esetén csak fehér jegyeket látunk, míg nagyobb génkifejeződésnél, vagy több ilyen gén együttes jelenlétében a tarka mintázat mellett a mintázatra jellemző jegyeket is kialakítják.

A Tobiano a legáltalánosabb tarka mintázat, melynek egyik eredési pontja a négy láb, így a harisnyás ill. teljes lábszárban kesely lábak szinte mindig jelen vannak, még kriptikus tobiano esetén is. Önmagában a fejen nem okoz fehér jegyeket, a láthatóan tobiano mintázatú, de nagy fejjegyekkel rendelkező lovak egyéb mintázatgént is hordoznak.

A Splashed white (MITF és PAX gének) a jellegzetes fröcskölt fehér mintázat kialakítása mellett felelős a különböző jegyekért is: képes hókát vagy lámpás fejjegyet okozni, a lábak pedig gyakran kesely lábak.

A Frame overo a hasfolt meglététől függetlenül is képes jellegzetes, homlokban kiszélesedő, vagy oldalra lenyúló hókát okozni, általában kék szemekkel; a többi génnel ellentétben viszont a lábakat érintetlenül hagyja.

A sabino (mind a Sabino1, mind a további KIT mutációk) különböző variánsai hókát, tejfeles szájat hoznak létre, valamint aszimmetrikus, szabálytalan szélű, elmosódott jegyeket okoznak a lábon. A hasfoltok jelentős részéért, pláne ha az előbb említett jegyekkel társul, a különböző sabino mutációk a felelősek nemcsak hidegvérűekben, de sportlovakban is. 

A fentebb említett gének további mutációi jelen vannak szerte a világban. Mivel ezeket még nem írták le pontosan, így jelenleg tesztelhetetlenek. A KIT gén egy igen könnyen mutálódó gén, különböző sabino-jegyeket és mintázatokat hoz létre. Önmagában viszont csak fejjegyet nem tud okozni. Ellentétben a MITF génnel (a splashed white mintázatok egyik génje), mely a fejjegyek egy jelentősebb részéért felelős.

Ezeken a géneken kívül természetesen további gének is jelen vannak, melyek a többi tesztelhetetlen jegyekért felelősek. A kisebb jegyeket pedig ismeretlen faktorok okozzák, melyek származhatnak környezeti, valamint epigenetikai szintű hatásokból. 

A jegyekért felelős gének mellett nem szabad elfeledkeznünk a jegyek megjelenését szabályozó faktorokról sem: számos gén megfelelő működésére van ahhoz szükség, hogy a jegyek fenotípusosan megjelenjenek. Emiatt a faktorok, egyéb gének miatt lesz nagyon nehéz megjósolni, hogyan és milyen arányban öröklődnek a jegyek. A jegyeket befolyásoló gének (akár erősítő, akár gyengítő hatásról beszélünk) öröklésmenete megfigyelések szerint inkább recesszív.

Jegyek öröklődése

A jegyek örökölhetőségének mértéke körülbelül 0,75 (75%) ami nagyon magasnak számít, hiszen ez azt jelenti, hogy a fenotípusos variancia ¾-ét a genotípus, míg ¼-ét a környezeti tényezők határozzák meg.

  • PRE lovak esetében ha mindkét szülő fehér jeggyel rendelkezett, az utódok 61,8%-ának volt fehér fejjegye. Az erősen jegyes szülők több, jegyet kódoló génnel rendelkezhetnek, melyek közül némelyre homozigóták lehetnek, aminek eredményeként az utódok hajlamosabbak lehetnek a jegyes megjelenésre. 

  • Ha mindkét szülő jegytelen volt, az utódok 78,2%-a lett szintén jegytelen. A kevésbé jegyes vagy jegymentes szülők esetében az utódok tehát hajlamosabbak jegyek nélkül születni.

  • A szülők jegyeinek megléte mellett a nemek figyelembevételénél azonban nem mutatkoztak lényeges különbségek, azaz nem nemhez kötött jelleg.

Hasonló faktorokat vizsgált Stachurska és Ussing, akik a konik fajtán belül előforduló jegyek arányáról és örökléséről publikáltak. Ennél a fajtánál az öröklődés százalékos arányai eltolódtak, hiszen a fajtát hosszú évtizedeken keresztül abba az irányba tenyésztették, hogy minél kevesebb jegyet hordozzanak, így amellett, hogy több jegyet okozó mutáció is már eltűnhetett a fajtából, jelen lehetnek represszor, azaz génkifejeződést (pl. fehér jegyek kifejeződését) gátló fehérjék is.

  • A jegytelen szülőktől született csikók 88,5%-a szintén jegytelen volt. A jegyekkel rendelkező szülők esetében a jegytelen csikók aránya már kevesebb volt; ha a mén vagy a kanca jegyes volt, 75,0% és 69,2% aránnyal születtek jegytelen csikók. Bár ez így is igen magas szám, ne felejtsük el a fentebb is említett tézist, hogy a konik fajtában a jegyek megléte egy nem kívánatos jelleg, az évtizedes-évszázados tenyésztés eredményezheti ezt az arány-eltolódást.

  • A fehérjegyes csikókat nézve: a jegytelen szülőktől született fehér jegyes csikók aránya meglepő lehet: a 11,5 % azt jelképezi, hogy jegyek olyan esetekben is kialakulhatnak, ha a szülők fenotípusosan nem mutatják ezeket a tulajdonságokat. Ha az egyik szülő jegyekkel rendelkezik, az utódok 25%-a szintén fehér jegyes lesz, míg két fehérjegyes szülő esetében a csikók 30,8%-a örököl jegyeket. 

Mindezek az eredmények azt támasztják alá, amelyet már korábban is sejteni véltünk: a jegyek örökölhetőségét nem tudjuk egyszerű mendeli genetikával leírni és kiszámolni.

Jegyek megléte, nagysága és az alapszínek kapcsolata

A sárga alapszínű lovakon gyakrabban és nagyobb kiterjedésben láthatók jegyek, mely egyes fehér jegyeket kialakító gének és az alapszíneket létrehozó gének közötti kapcsolat okoz.

Az MC1R (Extension, mely fekete és/vagy vörös pigmentek meglétéért felelős) és ASIP (Agouti, a fekete/vörös pigmentek elhelyezkedéséért felelős) lókuszok, amelyek az alapszőrzet színeit szabályozzák, befolyással vannak a fehér jegyek kifejeződésére:

  • A KIT és az MC1R között erős kölcsönhatás van jelen, amely minden bizonnyal a gének közelsége miatt alakult ki, mivel mindkettő ugyanazon a kromoszómán, az Equus caballus 3-as autoszómán (ECA3) helyezkedik el. Ez azt jelenti, hogy az alapszín és a KIT által okozott fehér jegyek nagyságában összefüggést tudunk leírni.

  • A sárga szín az MC1R gén recesszív, funkcióvesztéses mutációjával keletkezett, mely azt eredményezte, hogy fekete és vörös pigmenttermelés helyett csak vörös pigment termelésére lesznek képesek a sejtek. Ez a mutáció befolyással lehet más olyan génekre (például a MITF gén expressziójára), melyek hasonló pigmenttermelő folyamatokra vannak hatással. A MITF gén a PAX3 mellett a másik olyan gén, mely a splashed white mintázatért felel, ugyanakkor hatással van az “általánosabb” jegyek kialakítására is. Míg a MITF inkább a fejjegyekre, a KIT a láb jegyeire van hatással. Ha összevetjük az MC1R, KIT és MITF gének genetikai-élettani kölcsönhatásait (anélkül, hogy még ennél is részletesebben belemennék a három említett gén embriológiai-élettani tulajdonságaiba), arra a következtetésre jutunk, hogy a sárga lovak alapvetően hajlamosabbak lesznek a nagyobb fehér jegyek kialakítására. 

  • Hasonló összefüggéseket fedeztek fel az Agouti génnel kapcsolatban is, melynek domináns változata szintén a nagyobb jegyek felé tolja el inkább az egyensúlyt. A genetikai elemzések azt mutatják tehát, hogy az eeAA genetikájú lovak (homozigóta domináns Agouti hordozó sárgák*) rendelkeznek statisztikailag a legtöbb jeggyel, míg a legkevesebbel az EEaa genotípusú lovak (homozigóta feketék*).

    * Mindez igaz a további módosító géneket hordozó lovakra is, tehát az eeAA sárga alapszínű lovakra (sárgafakó, palomino); illetve az EEaa fekete alapszínű lovakra is (egérfakó, vasderes, stb.).

Ezek a felfedezések alátámasztják azt, hogy a fekete alapszíneket többségben mutató fajtákban könnyebb elérni a jegynélküli lovakat, gondoljunk csak a frízekre (EEaa), konikra, kunfakóra (EEaaDD).

A pej, és pej alapszínű lovak jellemzősen a skála közepén helyezkednek el.

További szabályszerűségeket is leírtak a jegyek megjelenésével kapcsolatban:

  • A fejjegyek és lábon található jegyek mérete, megjelenése közötti összefüggés kisebb, mint az elülső és hátulsó lábak jegyei között, azaz a lábak jegyeinek nagysága független lehet a fejjegytől. Ennek magyarázata, hogy a fej és a test melanocitási más-más embrionális régiókból származnak.

  • A fehér jegyek a hátsó végtagokon gyakoribbak, mint az elülső végtagokon, és a bal oldali végtagokon is nagyobb előfordulásúak, mint a jobb oldaliakon.

Fontos megjegyezni, hogy a fentebb részletezett genetikai tulajdonságok ellenére természetesen előfordulnak jegytelen sárga, ahogyan lámpás fekete lovak is. Azonban amint elkezdjük vizsgálni ezeket a populációkat statisztikailag; netalántán célzottan szeretnénk erre is figyelni tenyésztésnél, a genetikai szabályszerűségek annál inkább meg fognak mutatkozni.

Forrás

Patterson Rosa L, Martin K, Vierra M, Lundquist E, Foster G, Brooks SA, Lafayette C. A KIT Variant Associated with Increased White Spotting Epistatic to MC1R Genotype in Horses (Equus caballus). Animals. 2022; 12(15):1958.

Haase B, Signer-Hasler H, Binns MM, et al. Accumulating mutations in series of haplotypes at the KIT and MITF loci are major determinants of white markings in Franches-Montagnes horses. PLoS One. 2013; 8(9)

Encina, A., Valera, M., Ligero, M., Rodriguez Sainz de los Terreros, A., & Sánchez-Guerrero, M. J. Characterisation of white facial markings in Pura Raza Española horses (a worldwide population genetic study). Italian Journal of Animal Science. 2024; 23(1):929–937 

Woolf CM. Multifactorial inheritance of common white markings in the Arabian horse. J Hered. 1990;81(4):250-256.

Hauswirth R, Haase B, Blatter M, Brooks SA, Burger D, et al. Mutations in MITF and PAX3 Cause “Splashed White” and Other White Spotting Phenotypes in Horses. PLoS Genetics. 2012. 15(8)

Stachurska A., Ussing A.P. White markings in Horses. Medycyna Wet. 2012. 68(2)

Adameyko I, Lallemend F, Aquino JB, et al. Schwann cell precursors from nerve innervation are a cellular origin of melanocytes in skin. Cell. 2009. 139(2):366-379

A ló jegyeinek kialakulása és öröklésmenete

Hogyan alakulnak ki a fehér jegyek?

A fehér jegyek helyén hófehér színű szőr és rózsaszín bőr található, ugyanis ezeken a területeken nincsenek működőképes pigmenttermelő sejtek, így pigmentek sem. A pigmenttermelő sejtek (melanociták) a melanoblastokból alakulnak ki. Az embrionális fejlődés alatt, az intenzív sejtvándorlási szakaszban a melanoblast sejtek is vándorolnak, majd az érési szakaszon átesve létrehozzák a melanocitákat, amik pigmenteket fognak termeli. Ha akár a sejtvándorlási, akár az érési folyamat valahol zavart szenved egy génmutáció következtében, pigmentmentes területek jönnek létre – így keletkeznek a különböző fehér jegyek és a tarka mintázatok. A jegyeknek és a tarka mintázatoknak is van kiindulási pontja (a fejjegyeknek a homlok, az orrhát, az orr és az áll a kiindulási pont, a lábakon található jegyek pedig a patától indulnak. A különböző tarka mintázatoknak szintén megvan a maguk eredési pontja, ezért különböztethetők meg jól a különböző mintázatok).

A fehér jegyek csoportosítása

Amikor fehér jegyekről és azok öröklésmenetéről beszélünk, érdemes két kategóriába sorolni őket: vannak azok a fehér jegyek, amelyeket már általunk ismert és felfedezett fehér mintázat gének okoznak, és vannak azok, amelyek genetikai háttere még ismeretlen.

A pinto mintázatok és fehér jegyek közötti összefüggés

Szinte mindegyik pinto mintázatot okozó génről elmondható, hogy egyes esetekben csak fehér jegyeket okoznak, anélkül, hogy a ló láthatóan tarka lenne, illetve, amikor ezek a gének ténylegesen létrehozzák a tarka mintázatot, a rájuk jellemző jegyek szinte minden esetben megtalálhatóak a lovon, tehát az adott mintázatgénhez tartoznak.

A tobiano mintázatra jellemző például, hogy ha minimális az expressziója, akkor mind a négy lábon szárkeselyt vagy harisnyás jegyeket hoz létre. Ha az expresszió nagyobb, és a ló testén is vannak tarka foltok, a lábakon ugyanúgy megtalálhatóak ezek a fehér jegyek. A fejen nem hoz létre depigmentációt.

A splashed white mintázatok mutációtól függően szintén fehér jegyeket hoznak létre, a SW1/n lovakon csak „általános” fehér jegyek találhatóak (csillag, orrfolt, hóka, kesely), míg a homozigóta SW1/SW1 és a többi SW-mutáció esetében jönnek létre a tipikus lámpás és harisnyás jegyek.

A frame overo szintén képes minimális jegyet létrehozni (felső részen szélesebb hóka).

A Sabino1, amennyiben nem hoz létre jellegzetes tarka mintázatot, akkor négy láb keselyt (szabálytalan szélekkel) és viszonylag széles hókát okoz fehér alsó ajakkal, esetleg hasfolttal. Ugyanez igaz a többi KIT-mutációra (white spotting gének), amelyek sabino fenotípust hoznak létre.

A fenti esetek tehát megmutatják, hogy az esetek egy részében a fehér jegyek voltaképpen olyan tarka mintázatok, ahol a gének viszonylag kis mértékben expresszálódnak, tehát nem hozzák létre a szemünknek megszokott, tipikus tarka jegyeket, csak a fejen és lábon csinálnak depigmentációt. Ezeknek az öröklődésmenete megegyezik az egyes géneknél ismertetett öröklésmenetekkel, azt azonban nem lehet előre megjósolni, hogy a fehér jegyek kiterjedtsége milyen mértékű lesz (kisebb, vagy nagyobb, esetleg ténylegesen létrejön-e a tarkaság), azt egyéb gének fogják befolyásolni.

További fehér jegyek

A legtöbb fehér jegyet, melyeknek még nem ismerjük a pontos genetikai hátterét, különböző KIT-gén mutációk okozhatják (ne felejtsük el, a tobiano és a sabino minták is KIT-mutációk), egyes esetekben pedig valószínűleg SW-mutációkról lehet szó. A hidegvérűeknél és sportlovaknál ismert, négy láb kesely, hóka, tejfeles száj, hasfolt jegyek mind sabino-szerű mintázatok, ilyen jellegeket KIT-mutációk okoznak. Hókát okozhatnak új, még nem azonosított splashed-white mutációk, a nagymértékű lámpás fejjegy és négy láb szárkesely vagy harisnya kifejezetten újfajta splashed white-ra utal. Az apróbb jegyek (csillag, orrfolt, csüdben kesely, stb.) genetikai eredete ismeretlen, elképzelhető, hogy szintén KIT-mutációk lehetnek, de nem kizárt, hogy más, általunk még nem meghatározott gének mutációi hozzák létre. Az ilyen jegyek öröklődésmenete ezért (és mert sok más faktor, szupresszor és white booster gének is befolyásolhatják), nem meghatározható. Egy sokjegyes ló esetében természetesen több eséllyel várhatunk szintén jegyekkel rendelkező csikót, de ennél messzebb menő következtetést sajnos még egy jó ideig nem fogunk tudni levonni.

Csak genetika?

Külön meg kell említeni azt az esetet, mikor klónozott lovak rendelkeznek különböző formájú jegyekkel. A klónok genetikai információja teljesen azonos, a fehér jegyek különböző mérete és lefutása azonban azt sugallja, hogy nem csak gének szabályozzák: ahogy az árnyalatok esetében, úgy a fehér jegyekre is minden bizonnyal igaz, hogy az anyai méh mikrokörnyezete (tápanyag ellátottság, hőmérséklet) befolyásolja a fehér jegyek végső formáját.

Dun, nd1, nd2

A Dun a fakó színt (= egérfakó, pejfakó, sárgafakó)* létrehozó, genetikai elnevezésén TBX3 nevű gén. Domináns öröklésmenetű. A lovak ősei (és mai napig is élő rokonaik) mind fakó (homozigóta D/D) színűek (a lovak eredeti színe pejfakó: EEAADD, minden más szín ennek mutációiból alakult ki), így a fakó (dun) szín tekinthető az “alapállapotnak” (vad típusnak). Fontos szerepe van a rejtőszín kialakításában.

A Dun génnek további két mutációja létezik, a non-dun1 (nd1) és a non-dun2 (nd2). Mindegyik ló rendelkezik a háromféle génváltozat valamelyikével. Mivel ugyanazon gén különböző mutációiról van szó, így egy ló genotípusa az alábbi hat féle variáció szerint alakulhat:
fakó: D/D, D/nd1, D/nd2
nem fakó, de rendelkezik primitív jegyekkel: nd1/nd1, nd1/nd2
nem fakó, és primitív jegyei sincsenek: nd2/nd2

Dun (D)

A Dun gén hozza létre az egérfakó, pejfakó és sárgafakó színeket fekete, pej, és sárga alapszínen. Az alapszín hígításán kívül a primitív jegyek meglétéért is felelős:

  • dorsal stripe: a hátszíj a homloktetőtől egészen a farokrépa végéig ér
  • facemask: az orrhát alsó harmada sötétebb színezetű
  • leg bars, shoulder bars: zebracsíkok a lábon, csíkozás a vállon
  • cobwebbing: pókháló-szerű mintázat a homlokon
  • ear marking: a fül felső egyharmada sötétebb, ennek színe megegyezik a hátszíj színével

A Przewalski, Fjord, Kunfakó lovak jellegzetes színét is a Dun hozza létre, de sok egyéb lófajtában is gyakori; a vadon élő lófélék is mind rendelkeznek a Dun génnel.

A primitív jegyek (hátszíj) és a fakó szín annak köszönhető, hogy a Dun (TBX3) gén a hajszálon belül aszimmetrikus pigmenteloszlást eredményez; ez minél nagyobb mértékű, annál világosabb/fakóbb szín jön létre (ez lehet a magyarázat arra, miért világosabb fakók pl. a fjordok, mint más fakó lovak, holott ugyanaz a Dun gén játszik szerepet a fakó szín kialakításában. Egyéb, még fel nem fedezett faktorok valószínűleg befolyásolják a Dun gén hatását).

A Dun teljesen domináns az nd1 és nd2 felett, így fenotípus szempontjából semmi különbség nincs a D/nd1, D/nd2, D/D lovak között.

Nd1

A non-dun1 allél a vad típusú Dun gén mutációval létrejött változata, 43.000 évvel ezelőtt már biztos jelen volt a vadlovak genomjában, így viszonylag régi mutációnak számít. Jellegzetessége, hogy csökkenti a Dun gén hígító hatását, így maximum minimálisan hígítja a ló alapszínét, ám primitív jegyek jelen vannak. Ezek a jegyek azonban különböznek a Dun gén által létrehozottaktól, a két legnagyobb különbség az alábbi jellegekben adódik:

  • dorsal stripe: míg a dun esetében a hátszíj a fejtetőtől egészen a farokrépa legvégéig ér, az nd1 hátszíj véget ér a farokrépa kezdeténél. Ezáltal maga a farokszőrzet nem mutat olyan jellegzetes “csíkozott” színt, mint a Dun esetében.
  • facemask: A dun lovak facemaskja az orrhát alsó harmadában található; az nd1 által létrehozott facemask az orrhát felső részén, esetenként a homlok területén van jelen.

Az nd1, ha fekete alapszínen van jelen, létrehozza a nyárifekete színt. A nyárifekete lovak nagyrésze az nd1 génnek köszönheti jellegét, ám nem minden nyárifekete ló nd1.

Az nd1 génnel rendelkező nyárifekete lovak a fekete csikókra jellemző egérszürke szín helyett gyakran fakóbarnás árnyalattal jönnek a világra, a hátszíj csikókorban nagyon kifejezett lehet, ami később viszont beleolvad a felnőttkori fekete színbe. Ha az adott nyárifekete ló extrémen kivilágosodik a nyári félévben, a hátszíj láthatóvá válik. További jellegzetesség még, hogy a fül belseje (főleg a téli időszakban) világos (bézs) színezetű, nagy kontrasztot ad a fekete színnel.

Az nd1/nd1 lovak kinézete különbözhet az nd1/nd2 lovakétól: két nd1/nd1 esetében kifejezettebbek lehetnek a primitív jegyek, erősebb lehet az enyhe színhígító hatás, jobban kifakuló nyárifeketét eredményezhet.

Régi mutáció, nem számít ritkaságnak, ha egy ló nd1-génnel rendelkezik. Mivel a jellegzetes fakó színt a Dun gén hozza létre, ezek a lovak genetikailag nem számítanak fakónak.

Nd2

Az nd2 mutáció mindössze pár ezer évvel ezelőtt jött létre. Eredményeképpen a szőrszálon belüli aszimmetrikus pigmenteloszlás megszűnik, a ló teljes testében élénk, sötét (nem fakó) színnel rendelkezik, primitív jegyek egyáltalán nincsenek jelen. (Élettani-biológiai szempontból az nd2 erősebb hatással rendelkezik, mint az nd1, ugyanis teljesen megszünteti az aszimmetrikus pigmenteloszlást, míg az nd1 csak a hígító hatást képes csökkenteni, mialatt a primitív jegyek megmaradnak).

Minden olyan ló, amely nem rendelkezik sem fakó (dun) színnel, sem primitív jegyekkel, genotípusilag nd2/nd2 (ez az az állapot, amit általában “alapnak” gondolunk. A “sima” pej szín is egy mutációval kialakult szín, a fekete, sárga, stb. színekről pedig aztán végképp nem is beszélve). A tenyésztés nagy szerepet játszott abban, hogy az nd2 ilyen mértékben elterjedjen, és gyakorlatilag ez a génvariáns váljon az “alap” színné, s különlegesnek számítsanak azok a lovak, akik primitív jegyekkel rendelkező fakók (Dun) vagy csak szimplán primitív jegyekkel rendelkező (nd1) lovak.

547427bbc8414ae8597e7968ca442cfb
a primitív jegyeket nem mutató színes lovak mindegyike nd2/nd2

Az nd2 felett domináns mind az nd1, mind a Dun, így recesszív mivolta miatt az élénkebb színű (nem dun) lovak, akik nem rendelkeznek primitív jegyekkel, mind nd2/nd2 genotípusúak.

A huculok kérdése

A huculok kissé szokatlannak számítanak a fakó lovak világában. A tenyésztésnek köszönhetően a legtöbb hucul rendelkezik primitív jegyekkel (legfőképpen hátszíjjal), ám nem létezik olyan hucul, amelyik olyan szinten világosfakó lenne, mint egy fjord, vagy egy kunfakó.

Egy idei tavaszi tanulmány (Mackowski M. et al., 2019) bebizonyította, hogy a huculok primitív jegyeiket nem csak a Dun génnek köszönhetik; sőt, az nd1 a vizsgált lovakban nagyobb arányban volt jelen, mint a valódi fakó színt okozó D (nd1: 50%, D: 30%, nd2: 20%).

A huculok egy része jellegzetesen az nd1 génvariáns által létrehozott jegyeket hordozzák: a facemask a homlokon és az orrhát felső részén foglal helyet, a hátszíj a farok kezdeténél véget ér, a hígító hatás minimális van jelen, színileg az egérfakóként bejegyzettek inkább a nyárifeketékkel azonos árnyalatot mutatnak nyáron.

1bc5f-pietrosu2bcsere2b-2bhucul2b2528s25c325a9ra2bszandra2529
Petrosu Csere, pej”fakó” hucul (Séra Szandra) – a facemask elhelyezkedése, és a primitív jegyek erőssége miatt valószínűleg homozigóta nd1/nd1 genotípussal rendelkezhet

Nem egyszerű azonban a helyzet a valódi fakó (Dun) huculoknál sem: a genetikailag igazolt, fakó dun színű huculok szintén sötétebbek az átlag fakó lovaknál, sokukat (főleg a pejfakókat) a tanulmány szerint gyakran félrenézik, és világos pejként szerepeltetik papíron. Jelen ismeretünk szerint, lovakban is létezhet egy olyan genetikai faktor, amit más állatfajokban dilute repressor-nak neveznek, és a hígító hatás mérsékeléséért, visszaszorításáért felelős (ám más állatfajokkal ellentétben, lovaknál még nem fedeztek fel ilyen gént).

bccc9-goral2bgonda2bv-2bahorntal2b-2bhucul2b2528s25c325a9ra2bszandra2529
Goral Gonda v. Ahorntal – egérfakó hucul (Séra Szandra). A téli bunda ellenére világos szín és egérfakó árnyalat miatt valószínűleg valódi Dun gén által létrehozott fakó szín van jelen, a facemask is Dun jellegűnek tűnik.

Színelnevezések

Érdekes kérdést vet fel az, hogy az nd1 génnel (és ezáltal primitív jegyekkel) rendelkező lovak elnevezése hogyan alakul a továbbiakban. Azokban a fajtákban, ahol a fakó nincs olyan szinten jelen (pl. magyar fajták, sportlovak, stb…), ám az nd1 (non-dun1) egy jellegzetes színű (pl. hátszíjas nyárifekete, hátszíjas világospej – ám nem fakó) lovat hoz létre, ott általában csak az alapszínt szokták megnevezni (ritkábban, tévesen fakónak mondják). Jelenleg a leghelyesebb megnevezés ezekre a lovakra: szín + nd1 (pl. fekete, nyárifekete, pej, stb. nd1 génnel).

Huculok esetében szinte mindennapos, hogy a primitív jegyekkel és enyhe hígított színnel (lsd. nyárifeketék) rendelkezőket automatikusan fakónak jegyzik be (ritkábban csak az alapszín kerül megnevezésre, az egyértelmű hátszíj ellenére is), holott ha egy nd1 nyárifekete sportló feketeként van papírozva, ugyanazzal a (szín)genetikai génkészlettel rendelkező hucul pedig egérfakónak, akkor ilyen esetben melyik ló papírozásakor jártak el helyesen? A huculok terén azért is nehezebb a dolog a hagyomány kérdésén túl, mert a sötétfakó színárnyalat jelenléte miatt eleve nehezebb még egy szakértőnek is szemre meghatározni, hogy valódi dun, vagy inkább nd1 színről van-e szó. Náluk leginkább a genetikai teszt hozhat pontos, valódi színmeghatározást; az elnevezések terén azonban egy ideig még biztos nem lesz egy egzakt, mindenhol elfogadott megoldás.

Felhasznált irodalom:

Imsland F. et al.: Regulatory mutations in TBX3 disrupt asymmetric hair pigmentation that underlies Dun camouflage color in horses; Nat Genet. 2016 Feb; 48(2)

Mackowski M. et al.: TBX3 and ASIP genotypes reveal discrepancies in officially recorded coat colors of Hucul horses; Animal. 2019 Jan; 1-6.


* a magyar nyelvben fakó színnek számít az izabellafakó, zsufafakó is. Genetikailag ezek teljesen más jellegű fakó színek, mint a Dun által létrehozott egérfakó, pejfakó, sárgafakó. Ebben a cikkben a fakó (dun) kifejezés csak és kizárólag a “valódi fakó” dun (egér-, pej- és sárgafakó) színekre értendő.

Könnyen összetéveszthető lószínek I.: Kendersörényű sárgák és izabellafakó lovak

A mosott- vagy kendersörényű sárga a sárga lovak egy változata, ahol a sörény és a farok kivilágosodását egy külön faktor okozza (ez az úgynevezett Flaxen– angolul a kendersörényű sárgákat szintén ezzel a kifejezéssel illetik: flaxen chestnut. Valószínűleg poligénes jelleg, azaz több gén kölcsönhatásából jön létre). A kendersörényű sárgákra ugyanaz igaz, mint a sárga lovakra: a színt okozó gén recesszív mivolta miatt két sárgának az utódja mindig sárga. Bár a Flaxen gén öröklődéséről nem sokat tudunk ill. még nem létezik olyan genetikai színteszt, amivel ki tudnánk mutatni, az esetek nagyobb részében gyakori, hogy két kendersörényű sárga utódja is kendersörényű sárga lesz. Ez az öröklésmenet nagyon jól megfigyelhető például a Haflingi lovaknál, akik a közhiedelemmel ellentétben nem fakók, hanem mosottsörényű sárgák.

Miért néznek ki némely sárga lovak mégis úgy, mint a fakók?

A Haflingi lovak gyakran rendelkeznek egy úgynevezett Pangare-rel. Ez a gén a lovak hasát, orr- és szem körüli részét, illetve a lábak belső felszínét világosítja, néha hihetetlenül nagy mértékben, és szemre valóban „fakó” hatást kölcsönöz a lónak.

be039-avelignese_isa812462
kendersörényű sárga Haflingi

Akkor kik az izabellafakók?

Az izabellafakók, más néven palomino lovak olyan sárga alapszínnel rendelkező lovak, akik valamely szülőjüktől (apai vagy anyai ágon) örököltek egy Cream-gént. Ez a gén mind a hosszúszőröket (farok, sörény), mind a rövidszőröket világosítja: a palomino lovak sörénye és farka világos krémszínű, néha rikítóan fehér, rövidszőrük pedig legtöbbször aranysárga. Két palomino ló keresztezéséből 25% eséllyel sárga, 50% palomino, és 25% eséllyel cremello ló születik, ez a Cream-gén inkomplett domináns mivolta miatt van így.

5cd18-11702761_10205497321927310_537463477436635414_n
palomino

Különbségek a fenotípusban:
Mindkét színnek fellelhető a sötétebb árnyalata: léteznek mosottsörényű májsárgák, illetve sötétebb palomino (“chocolate” palomino) lovak is. Akár a világosabb, akár a sötétebb árnyalatok között akarunk különbséget tenni, előfordul, hogy némely lovak esetén szemre nagyon nehéz meghatározni, hogy a két szín közül pontosan melyiket is képviseli.
Jó kiindulópont lehet a hosszúszőrök és a fedőszőrök együttes összehasonlítása, és bár ezek a pontok nem kőbe vésett, minden lóra érvényes szabályok, az esetek többségében igaznak bizonyulnak:

A kendersörényű sárgáknál a világosabb hosszúszőröket okozó Flaxen csak a sörény és farok színére van hatással, a rövidszőrökre nem, ezért az ilyen lovak fedőszőre mindig olyan árnyalatú, mint általában a sárgáké. Kivétel lehet akkor, mikor a pangare-gén is jelen van, ugyanis az kifejezetten a rövidszőrre hat, viszont mindig a test bizonyos területein koncentrálódik jobban: a has, lábak belső felszíne, szem-és orr körüli része mindig világosabb, akkor is, ha a Pangare-gén az egész lóra kihat.
A Flaxen nem mindig hat egységesen, illetve olyan nagy mértékben, mint a Cream-gén. Gyakori, hogy a kendersörényű lovak sörénye és farka vagy nem egységesen világos, vagy ha egységes is, általában közel sem hófehér, hanem többé-kevésbé az alapszín hígított verziója. (Kivételek persze ez esetben is lehetnek, a haflingi lovaknál általában egyenletesen világos hosszúszőröket figyelhetünk meg).

Ezzel ellentétben a palomino lovak fedőszőre valamilyen mértékben mindig rendelkezik egyfajta “arany/fényes” beütéssel, legtöbbször világosabbak, mint a sárgák, és színük mindig egységes, nincsenek a testen észrevehetően világosabb területek, mindez a hosszú- és rövidszőrökre is kiható Cream-génnek köszönhetően. Az arany/fényes árnyalat még a sötétebb palomino fedőszőrein is többé-kevésbé észrevehető. A sörény és a farok nagyon ritka kivételeken kívül mindig egységesen hófehér.

51724-202051-6
Jellegzetes palomino szín: hófehér hosszúszőrök, aranyszínű fedőszőrök.

 További képek:
I. Kendersörényű sárgák:

 

 

Palominók:

 

 

Pangare, pangaré, mealy

A Pangaré egy olyan módosító (modifier) genetikai faktor, mely a sárga és pej lovak lágyékát, hasát, a lábak belső felszínét, a száj és a szem körüli részt világosítja. A Flaxenhez hasonlóan, ezt sem sikerült még konkrét génként detektálni, hatásmechanizmusa szintén nem ismert, de úgy tudjuk, hogy fekete lovakon nem hat. Haflingi lovak körében gyakori.