Tűzöttség (white ticking, rabicano, white patterns)

szeptember 24, 2018szeptember 27, 2018 loszingenetika1 hozzászólás

A tűzöttség (white ticking) meghatározása egyszerű, ám mégis egy nagyon tág fogalom a lovak színgenetikájában. Tűzöttségről beszélünk akkor, ha a ló színes szőrei közé fehér szálak keverednek, ez azonban mintázatilag és genetikailag nagyon sokféle dolgot és okot jelenthet.

Kevert színek

Leggyakrabban az ún. kevert színeknél találkozhatunk a tűzöttség jelenségével, habár a szó szoros értelmében ezek különálló színt alkotnak, mindenképp érdemes megemlíteni ebben a témakörben – főleg azért, mert ezeknek a színeknek az egyes fázisait könnyen össze lehet téveszteni a sima tűzött jelleggel.

A szürke (grey) lovak a szürke gént létrehozó mutáció tulajdonsága miatt hiperpigmentáltan születnek, vagy később válnak azzá, ezután megkezdődik a pigmenttermelő sejtek kimerülése, azaz a kiszürkülés. Ez eleinte csak pár fehér szőrszál megjelenésében manifesztálódik, először a fej területén, illetve a farokszőrzet vége szintén depigmentálódni kezd. Az első fázisban a ló csak szimplán tűzöttnek hat, később jelennek meg az igazán szürke jellegek.

acélszürke

A deres (roan) lovak általában csak az első csikókori vedlést követően mutatják először a deres jelleget, és a szürkékkel ellentétben a dereseken a fehér szálak mennyisége az évszak és nem a kor függvénye, a téli időszakban általában sokkal kevesebb, míg pl. a tavaszi vedlés után sokkal több fehér szál keveredik a test színes szőrei közé, a fejet és a lábvégeket, gyakran a hosszúszőröket is érintetlenül hagyva. Így bizonyos évszakokban (pl. télen) a deres lovat könnyű összetéveszteni egy szimplán tűzött lóval.

Shesababeboonsmal, 2008-as sárgaderes (red roan) qh kanca

Véletlenszerű tűzöttség (random white ticking)

Maga a tűzöttség, mint általános jelenség, egyáltalán nem ritka a lovak körében, a sárga alapszínű lovakon a leggyakoribb. Sokkal kisebb mennyiségben vannak jelen a fehér szőrszálak mint a kevert színek esetében, sosem mutat olyan erős és jellegzetes fenotípust, mint pl szürkéknél vagy dereseknél, bármelyik lovon megjelenhet a test bármelyik részén (leggyakrabban: has, far, comb). Egyes tűzött mintázatok azonban konkrét génhez vagy fehér mintázathoz köthető, ezek más kategóriát képeznek a random tűzöttségtől.

Tűzöttség Fantomon (Illés Viktória)

Rabicano

A rabicano egy nagyon jellegzetes, meghatározott mintázatot mutató tűzöttség, valószínűleg egy (vagy több) konkrét génhez kötött jelleg (a gént még nem azonosították, de jelenleg is folynak ezzel kapcsolatos kutatások, így minden bizonnyal már nem kell rá sokat várni). A legminimálisabban expresszálódó rabicanonál is megfigyelhető a farok tövénél, farokrépa felső részénél, sávos mintázatban vagy nagyobb mennyiségben jelen lévő fehér szálak, ez az ún. skunk- vagy coon tail. A rabicano lovak jellegzetessége a coon tailen túl, hogy a tűzöttség a lágyék részen jelentkezik a legerősebben, extrém esetben átterjedhet a ló oldalára, egészen a könyökvonalig, a ló oldalán jellegzetes, “csíkos” mintázatot létrehozva (ennek oka, hogy a fehér szálak az ún. Blaschko-vonalak mentén erősebben expresszálódnak).

jellegzetes rabicano skunk-/coon tail

Jackpot Cat, 2002-es sárga rabicano qh mén

Fehér mintázatok tűzöttsége:

Nagyon sok fehér mintázattal együtt jár a tűzött jelleg, ilyen pl. a tobiano, sabino, white spotting mintázatok, illetve ide sorolható az appaloosa-mintázatokhoz sorolható varnish roan szín is. Érdekesség, hogy a roan, a tobiano, a sabino és white spotting mintázatok mindegyike a KIT gént érintő mutációhoz köthető – tehát ezek a színek és mintázatok mind egyetleg génhez köthetőek. Mivel tudjuk, hogy a ló egy adott génből egyszerre kettőt hordoz, ezért a fentebbi mintázatok csak nagyon korlátozott számban lehetnek jelen a lovon. Pl: homozigóta tobiano (T/T) ló nem hordozhat így már további KIT mutációkat; vagy tobiano deres ló biztos, hogy csak egy T és egy Rn allél hordoz (T/Rn), és vagy egyiket, vagy másikat örökíti tovább, stb.).

Tobiano

A tobiano (hazánkban is) a legelterjedtebb tarka mintázat. A fehér foltok mellett gyakran megfigyelhető a színes felületeken (főleg a tarka-színes területek átmeneténélátmeneténél, de néha akár az egész testfelületen is) a tűzöttség, melyért ezesetben szintén a T gén felelős.

Shelby, kendersörényű sárga (tűzött) tobiano kanca (Domaházi Kamilla)

Sabino

A sabino több mintázatot is magába foglal, nagyon jellegzetes fehér foltokat hoz létre a lovon (a fehér jegyek legtöbbször a (szinte teljes) lábszáron, az arcon, állon, ill. a hason figyelhetők meg, a foltok széle sokkal szabálytalanabb a többi fehér mintázathoz képest), emellett nagyon jellegzetes, erős tűzöttség is társul a sabino jelleghez. A Sabino1 egy inkomplett domináns gén, homozigóta formában legtöbbször teljesen fehér lovat hoz létre (rózsaszín bőr, hófehér fedő- és hosszúszőrök, barna szem), heterozigóta formában pedig a fentebb leírt, jellegzetes sabino mintát hozza létre.

Chico, sárga sabino

White spotting mintázatok

A white spotting (régebbi nevén: dominant white) mintázatoknak több, mint húsz tagját fedezték fel (mindegyik a KIT gén egy mutációja), expressziós mintázatuk nagyon széles skálán mozog: sabino, sabino roan (deres sabino), near white (közel fehér) és white (fehér) fenotípusok léteznek. Ezek közül több, de legfőképpen a sabino roan fenotípusúak mutatnak nagyon erős, jellegzetes tűzöttséget.

Puchilingui, “dominant white”angol telivér

Varnish roan

Az appaloosa-mintázatokat kétféle gén alakítja ki, az egyik a kulcsgén, a leopard complex, a másik pedig a pattern-gének. A leopard complex önmagában létrehozza az appaloosa jellegeket és a varnish roant, ami az appaloosák jellegzetes “deressége”. A varnish roan szintén egyedi expresszióval rendelkezik: a tűzöttség mértéke itt is extrém keretek között változhat, az enyhén tűzöttől egészen a szinte “ezüstszürke” jellegig, a csontos felületeket sokáig színesen hagyva. A varnish roan megfigyelhető a konkrét appaloosa-mintázatok mellett is (spotted blanket, snowcap, stb.).

Et Jocker Whitesocks – varnish roan appaloosa (Drescher józsef)

Brindle, a lovak ritka, csíkos mintázata

március 7, 2018szeptember 27, 2018 loszingenetikaMegjegyzés hozzáfűzése

Talán a legritkább és legkülönlegesebb színnek tartjuk a csíkos mintázatú, azaz brindle lovakat. Más fajokkal, pl. a kutyákkal ellentétben azonban lovaknál nincsen olyan gén, ami konkrétan ezért a mintázatért felelős; a brindle tehát egy fenotípus, melynek több oka lehet. Az okok közé tartozik a kevert színek egyedi megjelenése (skewed grey, skewed roan, skewed varnish roan), a fakó (dun) extrémen megjelenő primitív jegyei (extreme dun factor), a szomatikus mutáció, az incontinentia pigmenti, legeslegritkább esetben a kiméra, valamint egy újonnan felfedezett genetikai faktor, a BR1, illetve ezen eseteken túl a pigmentsejtek különböző mértékű eloszlása a Blaschko-vonalak mentén.

Láthatjuk tehát, hogy a csíkos mintázatnak számos oka lehet, épp emiatt a brindle kifejezés hasonló a fehér (white) színhez: ahogy hivatalosan nem léteznek fehér lovak, úgy hivatalosan nincs konkrét brindle mintázat sem, viszont mindkettőt (nem hivatalosan) használhatjuk gyűjtőfogalomként, egy tovább konkretizálandó fenotípus leírásaként.

Ezen felül felmerül a kérdés, hogy tudunk-e, illetve ha tudunk, megéri-e ilyen mintázatú lovakat tenyészteni?

Skewed grey, skewed roan, skewed varnish roan

Azoknál a kevert színeknél, melyeknél változó mennyiségben fehér szőrszálak keverednek a színesek közé, létrejöhet az úgynevezett skewed fenotípus, ami csíkos megjelenést okoz ezeknél a színeknél. A szürke (grey) a deres (roan), és a leopard complex gén által létrehozott varnish roan színeknél is előfordulhat ez a csíkos mintázat, a csíkok egybeesnek a Blaschko-vonalakkal (az embrionális fejlődés egy bizonyos szakaszában az embrióban intenzív sejtvándorlás megy végbe, s az epidermális sejtek vándorlásának útvonalai a Blaschko-vonalak, melyek különböző betegségek esetében szabad szemmel is láthatóvá válnak). Ha pl. a melanocyták sejtvándorlása nem megfelelően megy végbe, a Blaschko-vonalak mentén a pigmenteloszlás eltérő lesz a bőr többi részéhez képest, így jellegzetes mintázatok kialakulásához vezet. Jellegéből adódóan nem öröklődő.

A skewed roan és skewed varnish színek esetében a fehér szőrszálak ahelyett, hogy egyenletesen oszlanának el a ló testén, a Blaschko-vonalak mentén koncentrálódnak.

Reckless Dan, skewed grey quarter horse mén; későbbi élete során teljesen kiszürkült.

Catch A Bird, skewed roan angol telivér. Külön érdekesség, hogy sem a fajtában, sem felmenői között nincs jelen a roan gén, csikói közül viszont többen is örökölték tőle a deres színt: Catch A Birdnél (illetve valamelyik szülője ivarsejtjében) tehát önmagától létrejött a roan mutáció, amit képes is volt továbbörökíteni.

Patron Chico Lambedura, pej skewed roan

Extreme dun factor

A fakó (dun) gén két jellegzetessége az alapszín jellegzetes kihígítása és a primitív jegyek megléte. Egyes esetekben ezek a primitív jegyek (szíjalt hát, zebroid csíkos lábak, csíkos váll) nagyon erősen expresszálódhatnak, ekkor beszélünk extrém dun faktorról, ami a brindle fenotípus egyik fajtája.

Mark Me Brindle, grullo quarter horse kanca

grullo extrém dun faktorral

Szomatikus mutáció

Brindle fenotípus szomatikus mutációval is keletkezhet, ekkor a Blaschko-vonalaktól eltérő mintában jelennek meg fehér csíkok az érintett egyedek testén, ahol vagy a melanocytákban keletkezett mutáció miatt nincs ezeken a részeken színtermelés, vagy a fehér mintázat kialakításában szerepet játszó területek nem az eredeti programnak megfelelően jelennek meg. (Valójában majdnem minden brindle-mintázat valamilyen mutációval keletkezett, így kicsit csalókás ilyen elnevezéssel illetni ezeket az eseteket, még ha szemmel láthatóan is különböznek a fentiektől).

DA Remote Control, arab félvér

Celano, holland melegvérű

Incontinentia pigmenti

Az incontinentia pigmenti (IP) a brindle mintázat egyetlen olyan formája, amely öröklődik, viszont mivel egy genetikai betegség, ezért sajnos egyben a leginkább olyan brindle mintázat, melyre nem érdemes tenyészteni. Nemhez (X-kromoszómához) kötött domináns mutáció, csak a kancák mutatják a brindle mintázatot és örökítik tovább, a mének még méhen belül elpusztulnak. Ahogy embereknél, úgy lovaknál is az IP egy olyan genetikai betegség, mely abnormalitásokat okoz közös fejlődési eredetük miatt nem csak a bőrön, de a fogakon, körmökön / patákon, illetve a szemeken is. Az IP olyan léziókat (elváltozásokat, sebeket) hoz létre a bőrön, melynek következtében a lovak bőrén a hyperpigmentáció mellett hypopigmentáció és szőrtelen területek is előfordulnak, s valójában ezek együttesen hozzák létre a mintát. Belátható, hogy nem egy járható út a jövőbeli brindle-tenyésztők számára.

Brenda Batty Atty, az első kanca akinél feljegyezték az öröklődő brindle mintázatot – mind ő, mind csíkos csikói incontinentia pigmentiben szenvedtek

A képen szereplő kancán jól látszik, hogy a csíkos mintázatot a betegség által okozott bőrsérülések, és a sérülések helyén fellépő szőrtelen, pigmentáltabb részek hozzák létre.

Kiméra (chimerism)

A kiméra egy nagyon ritkán előforduló jelenség, melynek során méhen belül az embrionális fejlődés korai fázisában kétpetéjű ikrek / két megtermékenyített petesejt fúzionál (összeolvad), így genetikailag mozaikos élőlény jön létre. A kiméra eredményeképpen többféle különleges mintázat is létrejöhet, melyek közül csak az egyik a brindle (a többi kiméra mintázatról majd később külön cikk fog szólni). Tehát egy nagyon ritka jelenségről van szó, s a brindle mintázatoknak ez egy ugyancsak nem tenyészthető, nem örökíthető formája.

Dunbars Gold, genetikailag tesztelt kiméra. A kiméra nemcsak a különleges brindle mintázatot eredményezte: a két embrió, ami eggyé fúzionált, egy mén és egy kanca egyed volt, így Dunbars Gold sejtjeinek egy része XX, míg másik része XY kromoszómákat hordozott (egyszerűbben mondva, egyszerre volt kanca és mén – mivel azonban a szaporító szervrendszere teljes egészében a mén-sejtvonalról származik, így ivarilag teljes értékű mén).

Tigresa Dash brindle mintázata bár elsőre extrém dun faktornak tűnik, a dun génre jellemző valódi hátszíj és egyéb primitív jegyek részleges vagy teljes hiánya (zebroid lábak, dunra jellemző csíkos váll) miatt, ami ennyire erős dun expresszió esetén elképzelhetetlen (+ elvileg felmenői között sincsen dun), megerősíti, hogy minden bizonnyal itt is kiméráról van szó.

Eltérő pigmenteloszlás a Blaschko-vonalak mentén

Ha a fentebbi eseteken túl találkozunk olyan lóval, aki egyik fentebb említett színt vagy betegséget sem hordozza, valamint nem is kiméra, és az alapszínnél sötétebb csíkokat hordoz a Blaschko-vonalak mentén, akkor a brindle fenotípus oka a fentiektől eltérő. Valamilyen oknál fogva az embriogenezis során a pigmentsejtek ezen a vonalon koncentráltabban maradtak meg, mint a test többi részén.

Brindle 1 (BR1)

2016-ban svájci kutatók publikáltak egy olyan cikket, melyben a Quarter horse fajtánál meghatároztak egy X-kromoszómához kötött gént, ami jellegzetes mintázatot okoz a lovak szőrében. A cikk alanyául szolgáló ló gazdája ragaszkodva a brindle elnevezéshez, a gén a Brindle 1 (BR1) elnevezést kapta, viszont ez a gén okozta fenotípus különbözik a többi “klasszikus” brindle mintázattól. A vertikális irányú csíkokat a csíkok helyén lévő szőrzet eltérő textúrája, esetleg eltérő pigmentsága okozza a többi normál szőrszálhoz képest. X-kromoszómához kötött szemi-domináns öröklésmenetű gén: a heterozigóta kancák, akiknél csak az egyik X kromoszómán található a BR1-mutáció, rendelkeznek a csíkos jellegű fedőszőrmintázattal, míg a homozigóta kancák és a mének (akiknél ugye csak 1 X-kromoszóma van jelen) nem mutatják ezt a mintázatot, sörényük és farokszőrzetük viszont gyérebb, mint a mutációt nem hordozó társaiké. Mivel a mintázat javarészt a szőrzet szerkezetéhez kötött, különbség adódik a hosszú téli és a rövid nyári bunda megjelenése között; télen a fedőszőr csíkjai miatt jellegzetes moth-eaten (“molyrágta”) megjelenést kölcsönöz a lónak.

A téli “moth-eaten appearance”, mellette ugyanaz a kanca nyáron, lent pedig a br1 mintázatot nem mutató mén, jól megfigyelhető gyér hosszúszőrökkel A kép a fentebb említett cikkben jelent meg.

Ezüstpej / mosott (sörényű) pej: létező szín vagy különleges fenotípus?

február 11, 2018szeptember 27, 2018 loszingenetikaMegjegyzés hozzáfűzése

Aki egy kicsit is ért a lovakhoz, bizonyára már hosszú éve / évtizedek óta fújja az alapszínek aranyszabályaik, köztük a pej lovakét is. “Pej ló az, aminek a teste (rövidszőrei) barnák, sörénye-farka-lábvégei feketék.” Mégis létezik a magyar elnevezéstanban az ún. ezüstpej / mosott (sörényű) pej, és ha ritkán is ugyan, de előfordul, hogy összefutunk akár élőben, akár az interneten olyan – láthatóan – pej lovakkal, melyek a szokásos fekete hosszúszőrök helyett ezüstös/fehér színű sörénnyel és/vagy farokkal pompáznak.

Mi lehet ennek az oka?

Ebben a cikkben az összes lehetséges okot felsorolom, mitől lehetnek ezek az egyedi kivételek, az általánosabb esetektől az igazán ritka példákig haladva.

Csikó / fiatal pej

A pej lovak jellegzetes fekete lábvégei és hosszúszőrei csak később alakulnak ki. Minimálisan megvannak ezek a pejre jellemző jegyek (a fülek fekete “hegyeivel” (eartips)) együtt már születéskor is, de csak hónapok-évek alakul ki a jellegzetes (ében)fekete szín az említett területeken. Ez legfőképpen a lábvégeken vehető észre, a felnőtt pej lovakra jellemző, majdnem egész lábat befedő fekete terület kialakulása sokszor éveket vesz igénybe, de ugyanez jellemző főleg a farokra is. Egyes fiatal lovakon ezek a csikókori jellegek akár három éves koruk után is megmaradnak, s csak később tűnnek el (növik ki).

Udm American Made, 2008 pej Morgan mén

TBA, 2016 pej mén

Vadpej

A fentebb említett tulajdonságok bizonyos pej lovak esetében életük végéig megmarad. Az ún. vadpej árnyalat egyik jellemzője, amellett, hogy testük általában világosabb árnyalatú, a lábvégeik pedig csak a csüd és az ízületek környékén feketék, hogy hosszúszőreikbe ezüst / szürke színű szálak vegyülhetnek.

vadpej arab telivér

Vadpej pangare-rel + extrém “frosting”: a képen látható ló is erősen mutatja a vadpej jellemzőit, melyre a pangare még inkább rásegít, az ilyen mértékben kivilágosodott sörény- és farokszínt valószínűleg valamilyen olyan egyéb (genetikai?) ok okozza, amit egyelőre nem tudunk megmagyarázni, de valószínűleg a három tulajdonság együttesen alakítja ki ezt a fenotípust:

Pej lovak kiszürkülése

A szürke lovak születésükkor a domináns G-allél miatt hiperpigmentáltan születnek, de még mutatják alapszínüket. A kiszürkülés két helyen vehető észre leghamarabb, a fejen, és a hosszúszőrök (farok) végén, emiatt néhányuknál megjelenhet az ezüstös ‘mosott’ farok, de jobban megfigyelve a lovat, a test különböző részein is felfedezhetjük a kezdetleges kiszürkülés egyedi jellemzőit.

Pej alapszínű mézszürke

Bay roan, pejderes

A deres lovak rövidszőreibe (a fejek és lábvégek kivételével) fehér szőrszálak vegyülnek. Kevésbé gyakoribb, de nem ritka esetben a hosszúszőrök közé is vegyülhet fehér szín. A deresekre jellemző az évszakonkénti színváltozás, a fehér szőrszálak mennyisége ugyanis hónapról hónapra változhat. Leggyakoribb az az eset, mikor a deres lovak télen nagyon minimális fehér szőrszálat tartalmaznak, látszatra ilyenkor nagyon hasonlítanak a Rn-allélt nem hordozó társaikhoz. Ha azonban a hosszú szőrökben (a fedőszőrrel ellentétben) nagyobb mennyiségben ekkor is megtalálható a fehér, az eredmény egy nagyon szokatlan pejderes lesz, hidegvérűeknél kicsit gyakrabban megfigyelhető. Angolul ezt a jelenséget nevezik roan frosting-nak.

Forrás: jófogás – ha valaki tudja a ló/gazda nevét, írja meg!

DDD Busta Blue Frost, 2007 pejderes Quarter herélt

Overo mintázatok (splash white, stb.)

A fehér mintázatok egy része olyan fenotípust okozhat, mely kevésbé észrevehetően érinti a hosszúszőrök színét. Ha a fehér mintázat (jellemzően splash white, vagy akármelyik minimálisabban expresszálódó tarka mintázat, frame overo, tobiano, stb.) a testet nem, de a fej és lábvégek mellett a farokrépa egy részét érinti, a farok színe pej lovak esetében feketéből hirtelen hófehérré válthat át.

Spooks Gotta Gun, 2002 pej overo mén

Bay rabicano

A rabicano a dereshez kissé hasonlító, ám teljesen más géncsaládhoz tartozó tulajdonság. Bár még nem tudjuk, pontosan mely gén felelős a rabicano fenotípus kialakításáért, konkrét jellemzői alapján egyértelműen behatárolható. A legminimálisabban expresszálódó rabicano lovon is megfigyelhető az ún. “skunk tail”, a faroktőnél jelen lévő jellegzetes fehér mintázat, mely a farok nagyobb részét is érintheti; ezt követi a lágyék-horpasz tájékon megfigyelhető deresség, mely extrém rabicano esetén a lapockáig-könyökig is terjedhet, sokszor jellegzetes csíkos mintázatot létrehozva a lovakon (“rib stripes”) a Blaschko-vonalak mentén.

pej rabicano

SS Malak, pej rabicano arab telivér

Gulastra plume

Gulastra arab mén után elnevezett jelleg, mely kizárólag a farok színét érinti pej, ritkán fekete lovaknál: a faroktőnél kezdődő sötétebb szín a farok vége felé közeledve egyre világosabb ezüstfehérré válik. Gyakori az olyan lófajtáknál, ahol a sabino mintázat gyakran jelen van, nagyon gyakori a Clydesdales, Welsh fajtáknál, bár a Sabino génnel való konkrét kapcsolatot még nem sikerült kimutatni, annál is inkább, mivel a telivéreknél, illetve más melegvérű fajtáknál markánsabb fehér mintázatok ellenére is jelen van.

Donatello, pej angol telivér Gulastra plume jelleggel

Paddy the Pro(?), pej angol telivér Gulastra plume jelleggel

pej arab telivér méncsikó Gulastra plume-mal

Silver bay

Tükörfordításban ők lennének a valódi ezüstpejek, ám mivel Magyarországon nemigen fordul elő ez a génváltozat lovaknál, így ez a megnevezés a következő fejezetben tárgyalt esetre vonatkozik inkább. A silver (Z) domináns öröklésmenetű, csak a fekete pigmenteket érintő gén, így csak fekete (silver black) és pej (silver bay) alapszínű lovakon található meg.
A Z gén a fekete hosszúszőröket valódi mosott-ezüstös színné alakítja át, de a test többi részén található fekete pigmenteket is (fülek hegyén ill. lábvégeken) enyhén kihígítja (fekete helyett a sötétbarna szín dominál), így jól elkülöníthető bármelyik másik színtől.

Stone Pine Logan, silver bay Morgan mén

silver bay RMH kanca

Pej lovak ezüst sörénnyel (Flaxed maned bays)

Az összes fentebb tárgyalt eseten túl valóban léteznek olyan lovak, melyek valódi pej színnel rendelkeznek (mindenféle más színt / mintázatot okozó gének nélkül), jellegzetes ezüst sörénnyel (a farok ritkán érintett). A leggyakrabban német sportló fajtákban fordul elő, Németországban az ilyen megjelenésű lovakat “Gralshüter-szindrómás” névvel illetik maga Gralshüter után, ugyanis csak bizonyos vérvonalakban fordul elő. Gralshüter 1990-ben született Hannoveri díjugrató pej mén volt, összetéveszthetetlen ezüst sörénnyel. Ez a jelleg, melynek genetikai háttere még tisztázatlan, azóta többször felbukkant főleg az említett sportlovaknál, de a német sportlovakon kívül további fajtákban is megfigyelhető (hidegvérű lovak, quarterek, stb.).

Gralshüter, 1990 Hannoveri mén

Carina, Leonie Bischoff instagramjáról

Lord Rascal

Könnyen összetéveszthető lószínek IV.: szürke és deres

szeptember 21, 2017szeptember 27, 2018 loszingenetika3 hozzászólás

A szürke és a deres színért is egy-egy domináns génváltozat felel, ami jellegzetes kevert színt hoz létre. Mindkét esetben fehér szőrszálak tömegét látjuk a lovon, így néha igazán nehéz különbséget tenni deres és szürke között. Ami pedig a legnehezebb, hogy a hagyományokon alapuló magyar elnevezéstan sokszor keveri is a kettőt, így ha ténylegesen deres lovat is akarnánk keresni például adásvétel céljából, egészen biztos, hogy a dereseknek leírt lovak közel háromnegyede valójában szürke. Ebben a cikkben szeretném nektek pontról pontra megmutatni, mi is a különbség a két szín között, és hogyan tudjuk ránézésre is 100%-ban biztosan elkülöníteni a kettőt.

Az egyes színekről szóló általános leírásokat itt találjátok: szürke; deres – ebben a cikkben pedig kifejezetten összehasonlító szempontból tárgyalom a két színt.

Genetika

A szürke színért a G (gray) gén domináns allélja felel, szürke lónak így legalább az egyik szülője szürke volt. A színt okozó mutáció voltaképpen egy pigmenttermelési ‘betegség’, ami először a pigmentsejtek túltermelését, majd hirtelen kimerülését okozza.

A deres színért a domináns Rn (roan) allél felel, öröklésmenetük tehát hasonló. Szintén kevert színt hoz létre, de a fehér szőrszálak jelenléte nem tekinthető olyan melanocyta defektusnak, mint szürkéknél.

Megjelenés

Mindkét szín kevert szín.

A szürke lovak, mint fentebb említettem, a pigmentek túltermelődése miatt hiperpigmentáltan születnek, színük sokkal sötétebb, mint a csak alapszínekkel rendelkező csikóké. Később az évek során egyre több pigmentsejt merül ki, egyre több a fehér szőrszálak jelenléte.

A deres csikókon születésük pillanatában nem mindig látszik a deres jelleg. Az első egy-két vedlést követően a jelleg azonban egyre jobban előjön, ha addig nem történt meg. A deres lovak feje és lábvégeik mindig az alapszínt mutatják, a fehér szőrszálak leginkább a törzs és a lábak felső felénél jellemző.

szürke lovak

deres lovak

Árnyalatok

A szürke lovak színárnyalata tulajdonképpen a kiszürkülés egyes fázisai. A fiatalkori hiperpigmentációt követően a pigmentsejtek elkezdenek kimerülni, az acélszürke – mézszürke állapot átvált almázott szürkébe (az ‘almásderes‘ csak népi név, és nincs köze a dereshez!) (az almázottság mintázata a bőr alatti kapillárishálózat mintáját követi), majd megtörténhet a teljes kiszürkülés, ekkor beszélünk ezüstszürke színről. Ha egyes melanocyták újra képesek pigmenttermelésre, a ló legyesszürke.

A deres lovak akár két-három hónap alatt képesek teljes árnyalatváltozáson átesni. A fehér szőrszálak mennyisége évszakról évszakra változik, nincs köze a ló életkorához. Némely évszakban előfordulhat, hogy a deres jelleg szinte eltűnik, míg máskor a ló a fej és lábvégek kivételével teljesen “fehér”.

bal: Sheba (Dunai Cynthia), szürke – jobb: Klári, vasderes (Balogh Gerda)

bal: Khal Draco (Imre Mercédesz), sárga alapszínű szürke – jobb oldali képeken: Sunny (Medve Daniella), vércsederes

Megkülönböztetés

A szürke és a deres szín elkülönítésének legbiztosabb módja a különböző testrészek színeinek megfigyelése:

Fej: a szürke lovak leghamarabb a fej területén kezdenek el szürkülni. A deres lovak feje mindig az alapszínt mutatja, így extrém kivilágosodás esetén is éles kontrasztban van a deres részekkel. Extrém dereseknél előfordulhat, hogy a lábvégeken és a fejen is találunk fehér szőrszálakat, van, hogy ezek mennyisége az egész lovon szinte megegyezik, de valamennyi eltérés a nyak-törzs színéhez képest mindig van. A legbiztosabb pont a két szín elkülönítéséhez.

balra: szürke lovak – jobbra: deres lovak

Hosszúszőrök: Szürke lovakon nagyon gyakori jelenség, hogy a szürkülés a fej mellett leghamarabb a farok végét érinti, egyfajta mosott jelleget ad. Nagyon hamar kiszürkülő lovaknál megesik, hogy a lábvégek, hosszúszőrök még bőven feketék, mikor maga a ló már majdnem ezüstszürke, de ekkor érdemes megnézni a fej színét, ilyen szürkéknél ugyanis teljesen biztos, hogy a fej is teljesen kiszürkült.

Deres lovaknál a hosszúszőrök sokszor az alapszínt mutatják, de néhány deresnél a deresség kiterjedhet a hosszúszőrökre is. A szürkékhez képest a mosott jelleg helyett ilyenkor inkább több árnyalat keveredik a ló hosszúszőreiben (fehér-szürkés-alapszínű szőrszálak) – az angol nyelv nagyon találóan az ilyen lovakat frosty roannak nevezte el.

balra: szürke lovak – jobbra: deres lovak

Lábvégek: A szürke lovak esetében általában a lábak bizonyos részei szürkülnek ki a legkésőbb. A deresek lábvége mindig az alapszínt mutatja, az elülső lábaknál az alapszín – deres rész találkozásánál a színes terület jellegzetes fordított V alakban ér véget. A szürkék lábvége a szürkülési fázis ezen részében szinte kivétel nélkül fekete / sötétszürke, az alapszín már nem fedezhető fel, viszont a deresekkel ellentétben, a lábvégeik szinte soha nem egységes színűek, a kiszürkülés itt is hamar megkezdődhet.

balra: szürke lovak – jobbra: deres lovak

Valószínűleg a deresek és szürkék fő hasonlóságát a fehér test – színes lábvégek kontrasztja, illetve a két szín kevert jellege adja. Ezért érdemes mindig az egész lovat megfigyelni; a fentieket összevetve és együttesen alkalmazva könnyen meg lehet őket különböztetni.

Aranyló, fényes szőr – Akhal teke s más fajták esetén

augusztus 26, 2017október 7, 2021 loszingenetikaMegjegyzés hozzáfűzése

Mindannyian találkoztunk már az interneten aranyló – fényes szőrű Akhal tekék képeivel, s bizonyára eszünkbe jutott már, mi okozhatja (akár az említett, akár más fajtáknál) ezt a különleges kinézetet. Bár tudományos cikk (tudtommal) nem született a témában, mégis már többféle magyarázattal tudunk szolgálni a jelenségre:

A szőrszál szerkezete

Az Akhal tekék esetében a különlegesen fémes csillogású szőr a szőrszálak belső struktúráinak tulajdonságára vezethetők vissza. A szőrszál három rétege közül a középső, átlátszatlan cortex mérete csökkent, illetve egyes részeken teljesen hiányozhat, ekkor az átlátszó, belső medulla réteg tölti ki a helyét, mely optikai szálként viselkedik: elhajlítja a fény útját, fókuszálja s visszaveri a fényt, gyakran egyfajta aranyló árnyalattal. Az akhalok szőre tehát üregesebb az átlagnál, viszont nem minden akhalnak van feltűnően fémes árnyalata.

Más fajták

Fényes, csillogó szőr természetesen egyéb fajtáknál is előfordul: az üreges(ebb) szőrszál más egyedeknél (bár nem fajtajellegként) jelen lehet, illetve szerkezetileg sem biztos, hogy teljesen azonos az akhalok szőrével – ha pedig a fémes szőr időleges, szezonális, ott leginkább az alábbiak következtében:

Hormonális hatások

Mének esetében a magasabb tesztoszteronszint pozitív hatással bír a szőr fényességére is: fajtától és színtől függetlenül a legtöbb fedezőmén szintén fémes csillogású szőrrel büszkélkedik.

Kancák esetében a vemhességgel járó hormonváltozások szintén fényesebb szőrt eredményezhetnek.

Étrend, ápolás

A tápanyagellátottság, illetve a megfelelő szőrápolás ugyancsak befolyásolja a szőrszálak tulajdonságát: a jól tartott lovak általában egészségesebb, fényes szőrrel rendelkeznek – azonban az, hogy egy ló szőre mennyire lesz a megfelelő tartáskörülmények mellett is fényes-csillogó, ugyanolyan genetikai hajlam, mint sok minden (gondoljunk az almázottságra): a fényes szőr csak jelezheti a jó tartásmódot, de nem minden esetben van jelen!