(A borítókép fotó forrása: Yeguada Sierra de la Espada FB)

A fehér jegyek olyan jellegek, melyek a háziasítás és a célzott tenyésztés során alakultak ki, hiszen sem a Przewalski-lovaknál, sem a paleolit kori barlangrajzokon ábrázolt lovaknál nincsenek még jelen. Ez arra utal, hogy a jegyek megléte a természetben valószínűleg hátrányos tulajdonsággal járhatott, míg a modern kori lófajtáknál – néhány kivétellel persze – már sokszor kívánatos jelleg. 

Bár már több, mint negyven génmutációról tudjuk, hogy fehér mintázatokat, jegyeket hoz létre, még közel sem mondhatjuk el, hogy pontosan értjük a genetikai hátteret. Ezt támasztja alá az a gyakorlati tapasztalat is, hogy a klónozott lovak fehér jegyei eltérnek egymástól, ami azt jelzi, hogy kialakulásukban környezeti és/vagy epigenetikai tényezők is szerepet játszanak. Utóbbi faktorok jelentőségét erősíti az is, hogy a jegyek szinte minden esetben aszimmetrikusak, holott ugyanaz a genetikai anyag ugyanazt kódolná a test mindkét oldalán. 

Mivel nagyon sokféle jegyről beszélünk, igen komplex élettani és genetikai okokkal, ezért nagyon sokáig igen kevés tanulmánnyal rendelkeztünk a témáról. Az utóbbi néhány évben viszont egyre több kutatás célozta meg azt, hogy pontosabban megértsük ne csak a kialakulásukat, hanem az örökölhetőségüket is. Több ezer, illetve több tízezer ló genetikai és fenotípusos adatait elemezve kezd kialakulni egy kép arról, hogyan is tudjuk definiálni a fehér jegyeket és milyen genetikai szabályszerűségekkel tudjuk őket leírni.

Röviden összefoglalva: a fehér jegyek létrejöttét, nagyságát, lefutását mind genetikai, mind epigenetikai, környezeti tényezők befolyásolják. Poligénes, azaz több gén által szabályozott jelleg, öröklődésmódja nem írható le egy egyszerű monogénes domináns-recesszív viszonnyal. A kisebb jegyeket nagyobb részben környezeti és epigenetikai hatások hozzák létre, míg a nagyobb jegyek főleg genetikailag kódoltak. Meglétüket, nagyságukat a jegyeket kialakító gének mellett több tényező is befolyásolja, az egyik legjelentősebben az alapszíneket létrehozó gének.

Fehér jegyek – hogy jönnek létre embriókorban?

A fehér jegyeknél és a tarka mintázatoknál a szőr hófehér, a bőr rózsaszín; a foltok relatív nagysága, lefutása már embriókortól kezdve meghatározott, állandó jelleg, mely az életkorral nem változik. Ezek a fehér foltok a melanociták (pigmenttermelő sejtek) hiányából adódnak. Az embrió fejlődése során a pigmenttermelő sejtek előalakjainak vándorlása és kifejlődése hiányosan ment végbe, ezáltal az adott testrészeken nem lesznek jelen, képtelenek a pigmentképzésre, a bőr és a szőrzet depigmentálttá válik, nem tartalmaz sem pigmenteket, sem pigmenttermelő sejteket.

Bár elméleti szinten a jegyeknek szimmetrikusnak kellene lenniük, sokkal gyakoribb az aszimmetria. Ezt az embrionális kori sejtvándorlás milyensége, a sejtek mozgásában és túlélésében mutatkozó variabilitás okoz az ugyanolyan genetikai háttér (genotípus) ellenére, melyet szokás “fejlődési zaj”-nak (developmental noise) nevezni; voltaképpen ez okozza a genotípus és a fenotípus közötti eltérést, és az ugyanolyan genetikai anyaggal rendelkező (klónozott, vagy egypetéjű iker) lovak közötti megjelenésbeli különbségét. Ennek következménye, hogy sokkal jobban meg lehet jósolni azt, hogy egy ló milyen mértékben örökíti jegyeit, mint azt, hogy az öröklött jegyek helyzete, lefutása milyen lesz. 

Mi befolyásolja a jegyek kialakulását?

Az említett genetikai és környezeti faktorokon kívül más tényezők is szerepet játszanak a jegyek kialakításában. Encia és kollégái 2024-ben publikált tanulmányukban 42 080 andalúziai (PRE) lovat elemeztek, a pedigree-kből pedig összesen 93 322 ló adatait vették górcső alá, hogy meghatározzák a fehér jegyek gyakoriságát a PRE populációban különböző hatások figyelembe vételével, valamint hogy különböző genetikai kutatási módszertannal megbecsüljék a jegyeknek az örökíthetőségét. A vizsgált faktorok a következők voltak: születés éve, nem, születési hely/régió, beltenyésztési koefficiens. 

• A szőrzet színe jelentős tényező a fejjegyek kialakulásában, melyet már korábbi tanulmányok is alátámasztottak. Jelentős különbség mutatkozott a sárga és nem-sárga szőrű lovak között: a fekete szőrű lovak között volt a legkevesebb fehér fejjeggyel rendelkező ló. A legnagyobb különbség a fekete szőrű (70,6%-uk jegymentes) és a sárga szőrű lovak (42,7%-uk jegymentes) között volt. (Erről a jelenségről és magyarázatáról az utolsó fejezetben térek ki bővebben.)
  
  
• Jegyekkel rendelkező szülőknek jóval nagyobb eséllyel születik jegyes csikója. (A részletes statisztikai adatokat lásd a Jegyek öröklődése fejezetben).
  
  
• Az egész populációban minden vizsgált kockázati tényező (szőrzet színe, nem, földrajzi hely, beltenyésztettségi együttható és születési idő) szignifikánsnak bizonyult.
  
  
• Általánosan elmondható, hogy a magas beltenyésztettségi szint fokozott fehér jegyességet eredményez (markánsabb jegyek esetében, melyeket már inkább genetikai, mintsem epigenetikai faktorok hoznak létre), ami a jegyek kiterjedését meghatározó gének nagyobb homozigozitásának tulajdonítható, mely egy általános törvény a beltenyésztés esetén.

Ismert és ismeretlen gének

Számos génről már tudjuk, hogy képes pigmenthiányos testrészeket létrehozni; míg ezeket a géneket általában a tarka mintázatokkal hozzuk összefüggésbe, fontos hatással vannak a jegyek kialakulására is.

Az ismert gének közé tartoznak a tarka mintázatokat létrehozó gének, melyek kisebb expressziója (kifejeződése) esetén csak fehér jegyeket látunk, míg nagyobb génkifejeződésnél, vagy több ilyen gén együttes jelenlétében a tarka mintázat mellett a mintázatra jellemző jegyeket is kialakítják.

A Tobiano a legáltalánosabb tarka mintázat, melynek egyik eredési pontja a négy láb, így a harisnyás ill. teljes lábszárban kesely lábak szinte mindig jelen vannak, még kriptikus tobiano esetén is. Önmagában a fejen nem okoz fehér jegyeket, a láthatóan tobiano mintázatú, de nagy fejjegyekkel rendelkező lovak egyéb mintázatgént is hordoznak.

A Splashed white (MITF és PAX gének) a jellegzetes fröcskölt fehér mintázat kialakítása mellett felelős a különböző jegyekért is: képes hókát vagy lámpás fejjegyet okozni, a lábak pedig gyakran kesely lábak.

A Frame overo a hasfolt meglététől függetlenül is képes jellegzetes, homlokban kiszélesedő, vagy oldalra lenyúló hókát okozni, általában kék szemekkel; a többi génnel ellentétben viszont a lábakat érintetlenül hagyja.

A sabino (mind a Sabino1, mind a további KIT mutációk) különböző variánsai hókát, tejfeles szájat hoznak létre, valamint aszimmetrikus, szabálytalan szélű, elmosódott jegyeket okoznak a lábon. A hasfoltok jelentős részéért, pláne ha az előbb említett jegyekkel társul, a különböző sabino mutációk a felelősek nemcsak hidegvérűekben, de sportlovakban is. 

A fentebb említett gének további mutációi jelen vannak szerte a világban. Mivel ezeket még nem írták le pontosan, így jelenleg tesztelhetetlenek. A KIT gén egy igen könnyen mutálódó gén, különböző sabino-jegyeket és mintázatokat hoz létre. Önmagában viszont csak fejjegyet nem tud okozni. Ellentétben a MITF génnel (a splashed white mintázatok egyik génje), mely a fejjegyek egy jelentősebb részéért felelős.

Ezeken a géneken kívül természetesen további gének is jelen vannak, melyek a többi tesztelhetetlen jegyekért felelősek. A kisebb jegyeket pedig ismeretlen faktorok okozzák, melyek származhatnak környezeti, valamint epigenetikai szintű hatásokból. 

A jegyekért felelős gének mellett nem szabad elfeledkeznünk a jegyek megjelenését szabályozó faktorokról sem: számos gén megfelelő működésére van ahhoz szükség, hogy a jegyek fenotípusosan megjelenjenek. Emiatt a faktorok, egyéb gének miatt lesz nagyon nehéz megjósolni, hogyan és milyen arányban öröklődnek a jegyek. A jegyeket befolyásoló gének (akár erősítő, akár gyengítő hatásról beszélünk) öröklésmenete megfigyelések szerint inkább recesszív.

Jegyek öröklődése

A jegyek örökölhetőségének mértéke körülbelül 0,75 (75%) ami nagyon magasnak számít, hiszen ez azt jelenti, hogy a fenotípusos variancia ¾-ét a genotípus, míg ¼-ét a környezeti tényezők határozzák meg.

• PRE lovak esetében ha mindkét szülő fehér jeggyel rendelkezett, az utódok 61,8%-ának volt fehér fejjegye. Az erősen jegyes szülők több, jegyet kódoló génnel rendelkezhetnek, melyek közül némelyre homozigóták lehetnek, aminek eredményeként az utódok hajlamosabbak lehetnek a jegyes megjelenésre. 
  
  
• Ha mindkét szülő jegytelen volt, az utódok 78,2%-a lett szintén jegytelen. A kevésbé jegyes vagy jegymentes szülők esetében az utódok tehát hajlamosabbak jegyek nélkül születni.
  
  
• A szülők jegyeinek megléte mellett a nemek figyelembevételénél azonban nem mutatkoztak lényeges különbségek, azaz nem nemhez kötött jelleg.

Hasonló faktorokat vizsgált Stachurska és Ussing, akik a konik fajtán belül előforduló jegyek arányáról és örökléséről publikáltak. Ennél a fajtánál az öröklődés százalékos arányai eltolódtak, hiszen a fajtát hosszú évtizedeken keresztül abba az irányba tenyésztették, hogy minél kevesebb jegyet hordozzanak, így amellett, hogy több jegyet okozó mutáció is már eltűnhetett a fajtából, jelen lehetnek represszor, azaz génkifejeződést (pl. fehér jegyek kifejeződését) gátló fehérjék is.

• A jegytelen szülőktől született csikók 88,5%-a szintén jegytelen volt. A jegyekkel rendelkező szülők esetében a jegytelen csikók aránya már kevesebb volt; ha a mén vagy a kanca jegyes volt, 75,0% és 69,2% aránnyal születtek jegytelen csikók. Bár ez így is igen magas szám, ne felejtsük el a fentebb is említett tézist, hogy a konik fajtában a jegyek megléte egy nem kívánatos jelleg, az évtizedes-évszázados tenyésztés eredményezheti ezt az arány-eltolódást.
  
  
• A fehérjegyes csikókat nézve: a jegytelen szülőktől született fehér jegyes csikók aránya meglepő lehet: a 11,5 % azt jelképezi, hogy jegyek olyan esetekben is kialakulhatnak, ha a szülők fenotípusosan nem mutatják ezeket a tulajdonságokat. Ha az egyik szülő jegyekkel rendelkezik, az utódok 25%-a szintén fehér jegyes lesz, míg két fehérjegyes szülő esetében a csikók 30,8%-a örököl jegyeket. 

Mindezek az eredmények azt támasztják alá, amelyet már korábban is sejteni véltünk: a jegyek örökölhetőségét nem tudjuk egyszerű mendeli genetikával leírni és kiszámolni.

Jegyek megléte, nagysága és az alapszínek kapcsolata

A sárga alapszínű lovakon gyakrabban és nagyobb kiterjedésben láthatók jegyek, mely egyes fehér jegyeket kialakító gének és az alapszíneket létrehozó gének közötti kapcsolat okoz.

Az MC1R (Extension, mely fekete és/vagy vörös pigmentek meglétéért felelős) és ASIP (Agouti, a fekete/vörös pigmentek elhelyezkedéséért felelős) lókuszok, amelyek az alapszőrzet színeit szabályozzák, befolyással vannak a fehér jegyek kifejeződésére:

• A KIT és az MC1R között erős kölcsönhatás van jelen, amely minden bizonnyal a gének közelsége miatt alakult ki, mivel mindkettő ugyanazon a kromoszómán, az Equus caballus 3-as autoszómán (ECA3) helyezkedik el. Ez azt jelenti, hogy az alapszín és a KIT által okozott fehér jegyek nagyságában összefüggést tudunk leírni.
  
  
• A sárga szín az MC1R gén recesszív, funkcióvesztéses mutációjával keletkezett, mely azt eredményezte, hogy fekete és vörös pigmenttermelés helyett csak vörös pigment termelésére lesznek képesek a sejtek. Ez a mutáció befolyással lehet más olyan génekre (például a MITF gén expressziójára), melyek hasonló pigmenttermelő folyamatokra vannak hatással. A MITF gén a PAX3 mellett a másik olyan gén, mely a splashed white mintázatért felel, ugyanakkor hatással van az “általánosabb” jegyek kialakítására is. Míg a MITF inkább a fejjegyekre, a KIT a láb jegyeire van hatással. Ha összevetjük az MC1R, KIT és MITF gének genetikai-élettani kölcsönhatásait (anélkül, hogy még ennél is részletesebben belemennék a három említett gén embriológiai-élettani tulajdonságaiba), arra a következtetésre jutunk, hogy a sárga lovak alapvetően hajlamosabbak lesznek a nagyobb fehér jegyek kialakítására. 
  
  
• Hasonló összefüggéseket fedeztek fel az Agouti génnel kapcsolatban is, melynek domináns változata szintén a nagyobb jegyek felé tolja el inkább az egyensúlyt. A genetikai elemzések azt mutatják tehát, hogy az eeAA genetikájú lovak (homozigóta domináns Agouti hordozó sárgák*) rendelkeznek statisztikailag a legtöbb jeggyel, míg a legkevesebbel az EEaa genotípusú lovak (homozigóta feketék*).

  * Mindez igaz a további módosító géneket hordozó lovakra is, tehát az eeAA sárga alapszínű lovakra (sárgafakó, palomino); illetve az EEaa fekete alapszínű lovakra is (egérfakó, vasderes, stb.).

Ezek a felfedezések alátámasztják azt, hogy a fekete alapszíneket többségben mutató fajtákban könnyebb elérni a jegynélküli lovakat, gondoljunk csak a frízekre (EEaa), konikra, kunfakóra (EEaaDD).

A pej, és pej alapszínű lovak jellemzősen a skála közepén helyezkednek el.

További szabályszerűségeket is leírtak a jegyek megjelenésével kapcsolatban:

• A fejjegyek és lábon található jegyek mérete, megjelenése közötti összefüggés kisebb, mint az elülső és hátulsó lábak jegyei között, azaz a lábak jegyeinek nagysága független lehet a fejjegytől. Ennek magyarázata, hogy a fej és a test melanocitási más-más embrionális régiókból származnak.
  
  
• A fehér jegyek a hátsó végtagokon gyakoribbak, mint az elülső végtagokon, és a bal oldali végtagokon is nagyobb előfordulásúak, mint a jobb oldaliakon.

Fontos megjegyezni, hogy a fentebb részletezett genetikai tulajdonságok ellenére természetesen előfordulnak jegytelen sárga, ahogyan lámpás fekete lovak is. Azonban amint elkezdjük vizsgálni ezeket a populációkat statisztikailag; netalántán célzottan szeretnénk erre is figyelni tenyésztésnél, a genetikai szabályszerűségek annál inkább meg fognak mutatkozni.

Forrás

Patterson Rosa L, Martin K, Vierra M, Lundquist E, Foster G, Brooks SA, Lafayette C. A KIT Variant Associated with Increased White Spotting Epistatic to MC1R Genotype in Horses (Equus caballus). Animals. 2022; 12(15):1958.

Haase B, Signer-Hasler H, Binns MM, et al. Accumulating mutations in series of haplotypes at the KIT and MITF loci are major determinants of white markings in Franches-Montagnes horses. PLoS One. 2013; 8(9)

Encina, A., Valera, M., Ligero, M., Rodriguez Sainz de los Terreros, A., & Sánchez-Guerrero, M. J. Characterisation of white facial markings in Pura Raza Española horses (a worldwide population genetic study). Italian Journal of Animal Science. 2024; 23(1):929–937 

Woolf CM. Multifactorial inheritance of common white markings in the Arabian horse. J Hered. 1990;81(4):250-256.

Hauswirth R, Haase B, Blatter M, Brooks SA, Burger D, et al. Mutations in MITF and PAX3 Cause “Splashed White” and Other White Spotting Phenotypes in Horses. PLoS Genetics. 2012. 15(8)

Stachurska A., Ussing A.P. White markings in Horses. Medycyna Wet. 2012. 68(2)

Adameyko I, Lallemend F, Aquino JB, et al. Schwann cell precursors from nerve innervation are a cellular origin of melanocytes in skin. Cell. 2009. 139(2):366-379